A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-11-02 / 45. szám

A Gsemadok életéből A diószegi U/ Hajtás SZABAD ÉG ALATT Jól működő szervezet az, amelyik egy olyan méretű rendez­vény helyi szervezője tud lenni, mint amilyen egy dal- és táncünnepély. Szervezettség, munkakedv, lelkesedés, meg­fontolt vezetőség szükségeltétik hozzá. A helyi szervek, a művelődési ház és más tömegszervezetek támogatása is nélkülözhetetlen. Félvállról venni, kézlegyintéssel elintézni sok embert megmozgató, politikai és kulturális szempontból jelentős rendezvényt nem szabad, mindannyiunk kárára van. Ünnep ez, közösségalakítás. Vágtornóc (Tmovec nad Váhom) és Kosút (Kosúty) hazai munkásmozgalmunk egy-egy jelentős eseményének színhe­lyei. Az idei év kerek évfordulóinak mementójára a CSEMA­­DOK Galá'ntai Járási Bizottsága e két faluban rendezte meg ezévi dal- és táncünnepélyét. Tornócon tavaly alakult újjá a CSEMADOK helyi szerveze­te. Az 1938-as nagy dél-szlovákiai összefogás falujában nem egészen egy év elteltével megduplázódott a tagok száma. Vezetősége aktív, az ünnepély vállalása is ezt bizonyítja. Kosúton régóta jól dolgozik a helyi szervezet. Menyecske­kórusa, színjátszó csoportja ismert a környéken. A falu szabadtéri színpada, gondozott parkja ideális helyszíne az ilyen jellegű rendezvényeknek. A koszorúzás díszörségét az alsótagozatos magyar alapiskola diákjai adták, Tornócon a SZISZ tagjai. Egy nagyobb formátumú rendezvény helyi propagálása nagy feladata a rendező szerveknek, a helyi népművelőnek egyaránt. A plakátozás, az üdvözlő feliratok elkészítése, a hangszórós hirdetések, sokszor a jegyárusítás, a személyes agitáció is rá hárul. Az egyes tömegszervezetek munkájának támogatása, segítése is feladata. A CSEMADOK JB által ez év februárjában rendezett szemináriumon a Járási Népműve­lési Központ igazgatóhelyettese Vincze Gábor foglalkozott ezzel a témával. A CSEMADOK helyi szervezete évi munka­tervének szerepelnie kell a község, ill. a város egységes kulturális-népművelési munkatervében, amelyet a népműve-A koszorúzás díszörségét a magyar tanitasi nyelvű alapiskola tanulói adták lö dolgoz ki, figyelembe véve az egyes szervezetek, intézmé­nyek, üzemek igényeit, kéréseit. A következő évi terv időbeni kidolgozása azért is fontos, hogy a készülő rendezvények bekerüljenek az egységes munkatervbe, amelyet a hnb tanácsa hagy jóvá. Egyszerűbb, ésszerűbb a helyiség-fogla­lásnak, előadó hívásának ez a módja a sok felesleges vitát, nézeteltérést kiváltó kései terembiztosításnál, időpont­­egyeztetésnél. A népművelők járási munkaértekezletén mind­erről szó volt, külön foglalkozva a CSEMADOK helyi szerve­zetek támogatásával. A rendelkezések természetesen csak akkor érnek valamit, ha azokat be is tartják, a feladatok pedig azért feladatok, hogy azokat elvégezzék. Ezt pedig helyi szinten embere és ellenőrző szerve válogatja. Vágtomócon esőre hajló időben, alábbhagyni nem akaró szélben közeljiétszáz. Kosúton napfényes, jó időben három­„Kell, hogy történjék valami, ami kimozdít a tétlenségből és a mozdulatlanságból! Kell, hogy folytatódjanak értelmes hagyo­mányaink; kell, hogy folytatódjanak a nemzedékek! Még akkor is, ha a semmiből vagy romokból kell újrakezdenünk. Életem két esztendeje, mely a JAlK-hoz kötött, végül is arra tanít, hogy bárhová kerüljek, keressem az értelmes közösségeket, s ha nincs, akkor megteremtsem." A fent idézett sorokat a bratis/avai József Attila Ifjúsági Klub fennállásának 20. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi ülésen mondta M. Molnár László. Hogy az eltelt húsz esztendő eredményes volt, igazolja az a tény is, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága ezüstplakettel jutalmazta a jubiláló JAIK-ot Zarándokoljunk most vissza az időben, rövid áttekintést nyújtva a klub által elért eredmények­ről, sikerekről. Történt pedig — akkor 1964-et írtak —, hogy összejött néhány Bratislavában tanuló lelkes fiatal, akik egyszerűen kívánták a közösséget, s az ki is alakult. A JAIK 1965-ben a CSEMADOK Bratislava-Óvárosi helyi szervezetének védnöksége, irányítása alá került, s megtörtént belső megújulása is. A klubélet minőségi színvonala nagyban függött a klubveze­tők lelkiismeretességétől, szervezőképességétől. Úgy hisszük, hogy a lehetőségekhez és a képességeikhez mérten mindegyi­kük tehetségének a legjavát nyújtotta. így lett munkájuk az eltelt húsz év fejlődésmutatója is. Kezdeményezőkészségüknek köszönhetően kerültek megrendezésre az első nyári ifjúsági találkozók. A JAIK bábáskodott az első honismereti kerékpár­­túrák bölcsőjénél is, majd létrehozták a Központi Klubtanácsot, a klubmozgalom hivatalos szervét Egy évig (12 alkalommal) jelent meg a klub első lapja, a Hang, amely a népművelési folyóirat mellékletén látott napvilágot Ezt követte 1973-ban a Horizont majd 1975-ben az Új Horizont; mindkettő belső használatra készült A klub irodalmi színpada a Jókai-napokon fellépő első irodalmi színpadok között szerepelt, és dijat hozott. A klub egy időben otthont adott a Duna utcai gimnázium Forrás irodalmi színpadának, később megalakult a JA/K-Zseb­­szinpad, mely időnként a klub kereteit is túlnőtte. Egyes klubidényekben a klub tagjainak létszáma meghaladta az ötszázat, míg egy-egy klubest résztvevőinek száma — alkalom­tól függően — ötven-százötven körül mozgott, s ezek a számok a mai valóságot is tükrözik. Következésképp a tagság igen tarka összetételű. Ennek megfelelően egy-egy évad műsorainak változatossága szinte korlátlan. A gerincet a jövőben/ is a történelmi, irodalmi és nyelvészeti előadások képezik majd; emellett szerepelnek a más művészeti ágakkal, társadalom- és természettudomá­nyokkal kapcsolatos előadások. A szórakozást keresőknek táncház, disco és kirándulások rendezése van kilátásban. Nem szabad lemondanunk a cseh és szlovák, valamint a magyaror­szági ifjúsággal tartotf állandó, szoros, testvéri kapcsolatunkról sem. Ennek érdekébén írókkal fordítókkal való beszélgetéseket is tervezünk. Az eltelt húsz esztendő fáradságos munkája természetesen sok tapasztalással járt Tapasztalataink évről évre gyarapod­nak. Működésünk egyik alapfeltétele a rendszeresség: az előre meghatározott időpontokban ismétlődő találkozások és a meg­felelő gyakorisággal rendelkezésre álló ugyanazon klubhelyi­ség. A másik alapfeltétel a klub vezetőjének (elnökének) s a . körötte csoportosuló vezetőségnek önfeláldozó munkája. Fon­tos, hogy legalább a vezető aktív, példamutató szervező legyen, és septmiképp se formális személy. Rossz az a vezető, aki — bár jól dolgozott, egészséges klubot éltetett — nem gondosko­dott megfelelő utánpótlásról a vezetésben, így bomlásra ítélte a klubot, ki tudja mennyi időre! Klubunk elsősorban a tagság öntevékeny munkáján alapul. Ez egy olyan aktiv közművelődési forma, amely megteremti a konfrontáció, az önmegvalósítás, az önellenőrzés lehetőségét A klubnak riválisai is vannak, s ezek a klubok nemcsak segítői és segítettjei egymásnak, hanem igazi vetélytársai is Ez kétszeres ösztönzőerőt jelent Munkánkkal elsősorban a köz­vetlen élmény hatékonyságára támaszkodva az ismeretek bővítésére törekszünk. Ezen belül a legfontosabbnak érezzük hiányos történelmi ismereteink, ugyanígy anyanyelvi kultúránk új és új ismeretanyaggal való feltöltését irodalmunk, művésze­tünk (elsősorban a népművészet) progresszív s aktív ápolását Munkánk sikere érdekében ezzel a felhívással fordulunk a társ-klubok felé is. Egy magányos klub munkája hosszabb távon nem lehet progresszív, egyoldalúsághoz, majd időleges összeomláshoz vezet A klubtevékenység fontos része kell legyen a társkeresés, kapcsolattartás, az állandó kifelé való figyelés és befogadás. Mindez gyakorlatilag számtalan formá­ban megvalósítható: klubestek közös szervezése, előadói kör­utak stb. Nagyon sok reménnyel kecsegtet újabb kisszínpadok, önképzőkörök valamint a klubok belső életéről tájékoztató klublapok alapítása. A kerékpártúra és a művelődési táborok legyenek továbbra is az aktiv klubélet fórumai. Tapasztalatok, gondolatok, címszavak. Visszajelzésre várnak. Névadónk, József Attila szavai hitünket éltetik, munkánkat szentesítik: „Én nem azért jöttem, hogy bőgjek, hogy buzdítsak, hanem hogy tegyek. Egy mindannyiunknál szociálisabb ember szinte csak sejtett alakja lebeg a szívek fölött Kell, hogy reárakjam húsomat és beleágyazzam csontjaimat. Hogy ez nem „művé­szet"? Hát akkor fütyülök a „művészetre", én többet akarok, én azt akarom, ami kell." D. KOVÁCS JÓZSEF PATUS JÁNOS 6

Next

/
Thumbnails
Contents