A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-02 / 45. szám
zik, hanem az együtt sírunk és együtt nevetünk elvét is vallja. A munkatársak jelen vannak akkor is, ha kolléganőjük, kollégájuk örül, akkor is, ha bánata van. Az esküvő, a gyermek születése, a temetés családi események, de a jóbarát, a jó munkatárs segítő szándéka, együttérzése nagyon fontos. A közösségi élet másik formája, hogy úgy is tudnak együtt dolgozni, ha nem jár érte fizetség. A városszépítési akciókon 950 órát dolgozott a brigád, a környezet, a munkahely szépítésén 850 órát. Egy műszak rendes munkájáért nem kértek bért, csak a termelés növekedett, a béralap maradt. Ennyit a brigádról. Hogy mit kapnak cserébe? — Az anyáknak nincs-e gondja a Prágában és Győrött olyan egy két napos turistautakon. Éled az üzem, ismét megindulnak a gépek. Megnézhetjük hogy működik az a híres automata-kötőgép, amelyik rajtam kívül még oly sok nőnek kötött megfelelő pulóvert. És ontja most is, hurkolja szemre a szemet, nem téveszti az egy sima, egy fordított, ráhajtás, kettőt összekötni sorrendet, hiba nélkül készül a csipkekötés. Az ultramodern automata-kötőgép mellett megbízhatóan ott csattog, zümmög és búg a több mint százéves hálókötö-gép. Masszív darabok, az áthelyezést is túlélték — 1982-ben költözött az üzem ebbe az új épületbe — csak kenegetni kell őket olykor-olykor s megadják, amit gyermek bölcsődei, óvodai elhelyezésével ? — A városi nemzeti bizottság mindig meghallgatja és kedvezően elintézi dolgozóink ügyeit — felel Őszi Mária. — Igaz, mi is, a brigád is, segített, amikor az óvodánál akadt munka. — Gyógykezelésre, egyéni vagy csoportos kirándulásra eljutnak-e a dolgozók? — Örömmel mondhatom, hogy eddig még mindenki megkapta a fürdőbeutalót, akit az orvos fürdőbe ajánlott. A belföldi egyéni üdülés iránt alig van érdeklődés, de külföldre, főleg a Balatonhoz szívesen elmegyünk. Ezidén is ott voltunk. Együtt voltunk a tavaszi szünetben a gyerekekkel síelni. Az volt ám az öröm! Máskor is elmegyünk. Voltunk már tőlük várnak. Sok mindent láttak már ezek a gépek, és mindent túléltek. 1877-ben telepítette ide Kohn Vilmos, azóta szolgálnak, reméljük még nagyon sokáig, mert arra, ami a segítségükkel készül, ma is szükség van. Halász- és vadászhálót gyártanak. A kertészkedők által jólismert szegfűtartó háló, uborka „mászóka" is itt készül. Kötik a táplit, a tornatermek ablakára való védőhálót, mindenféle sportszer hálót. Jókedvvel dolgoznak, amit elkészítenek az hibátlan. Termékeik hirdetik a Pletatex jó hírét. FISTER MAGDA Prand/ Sándor felvételei Ezt mind Etel néni sütötte A Honti Múzeum egyik dolgozója hívta fői a figyelmem arra, hogy Szódó (Svodov) községben lakik egy néni, akinek mézeskalácsait jóval a falu határán túl is ismerik. — Voltak kint nálunk a múzeumtól, s lefényképezték a mézeskalácsaimat — mondja Mikus Etel néni. miközben nézegetjük a gazdagon díszített példányokat, melyekből mutatóba mindig akad a háznál. Közben magyarázza a mézeskalácssütés receptjét, mely önmagában nem különös, hiszen a szakácskönyvekből jól ismert mézeskalácstésztából készül sok mézzel, melyből Mikuséknál igazán nincs hiány. A barna színű mézből a kalács is barnább. — A vásárokban kapható mézeskalácsot általában még pirított cukorral is barnítják — magyarázza. — Az én díszítéseim fehérek. Olykor egész kevés cukorfestéket is használok. A kalácsok többnyire szívalakúak, de akad köztük például nyúl, mackó is. — A formákat vettem, csináltattam. Ezt a nyúlformát például egy sárói bádogos készítette. Ezt meg saját magam — választ ki a pléhből készült formák közül kettőt. — Én is csináltam néhányat — szól közbe a férje, a hetvenhét éves Lajos bácsi. Etel néni mézeskalácsainak eredetisége a díszítésükben rejlik. Minden egyes darab más. — Amikor kezdem díszíteni, még nem tudom, mi lesz rajta — mondja. — A mintákat magam találom ki. — Ha ötszáz darabot sütök, akkor ötszáz féle a díszítés. Neki mindegyik egyformán kedves. Az általa készített szívek közül egyik sem nőtt különösebben a szívéhez. Pedig ugyan sokat megsütött már. — Megtörtént, hogy a tolmácsi (Tlrnaóe) gyárból valamilyen rendezvényre egyszerre több száz darabot rendeltek. A honti napokra is kellett sütnöm. Ezeket meg is fizették. Egyszer meg Lévára (Levice) a nőszövetség báljára készítettem szíveket. A nőszövetségből már Bratislavába is elvitték a mézeskalácsaimat és kiállították őket. Etel néni éveken át maga is aktív tagja volt a nőszövetségnek (tíz éven át a helyi szervezet elnöki tisztségét töltötte be), meg a CSEMADOK-nak, melynek keretében mézeskalácssütő tanfolyamot is vezetett. Az akkoriban készült mézeskalácsokról (köztük egy mézeskalács házikóról) fennmaradt néhány fényképe. De talán akadnak, akik emlékeznek is rájuk, hiszen nemegyszer szerzett velük örümet a közeli gyermekotthon lakóinak, ahova a nőszövetség küldöttségének tagjaként rendszeresen ellátogatott. A családi házukkal szemben levő nyugdíjasotthonban szintén mindig kedves figyelmességet jelentettek Etel néni mézeskalácsai. — Ma már inkább csak ajándékba sütök. Meg az unokáimnak. Egy hároméves dédunokánk is van már. A mézeskalács méz nélkül elképzelhetetlen. Etel néninek legalább annyi köze van a mézhez, sőt a méhekhez is, mint a mézeskalácshoz. Éveken át a helyi efsz méhésze volt — tizenöt-huszonöt családot gondozott. Most harmincegy méhcsaládjuk van. Lajos bácsi már ötvenkét éve méhészkedik. A legbővebb méztermésük, amire emlékeznek, 1955-ben volt. — Huszonhét családtól, tizenhat mázsa mézünk lett. Háromszor pergettünk egy szezon alatt — emlékezik Lajos bácsi. Akkor szinte az égből hullott a manna — teszi hozzá mosolyogva s nyomban elmagyarázza, hogy a fenyőmézet nevezik mannának. Megnézzük, persze hogy megnézzük a kertben a méheket is, miközben vendéglátóink szenvedéllyel avatnak be a méhészet titkaiba, a kívülálló számára ismeretlen szépségeibe. Közben készségesen beszélnek a méz gyógyító hatásáról, felhasználási módjairól, melyek közé a mézeskalács is tartozik. FÜLÖP IMRE Hajdú András felvétele 1 5
