A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-26 / 44. szám
Tudomány-technika GÉNEK ÉS (Beszélgetés dr. Both Bálint biofizikussal) Both Bálint Nagymagyaron (Zlaté Klasy) született 1943-ban. Szülőfalujában és Kismagyaron járt általános iskolába, majd 1958-ban a szenei (Senec) magyar gimnázium diákja lett. 1961-ben érettségizett, ezt követően két évig technikusként dolgozott a Bratislavai Villamosipari Müveknél (BEZ). 1963-ban kezdte meg tanulmányait a bratislavai Komensky Egyetem Természettudományi Karán, ahol 1968- ban fizikusi oklevelet szerzett. 1968 és 1970 között a bratislavai Duna utcai magyar gimnázium tanára volt. 1970-től a Szlovák Tudományos Akadémia Molekuláris Biológiai Intézetének munkatársa. A Streptomyces aureofaciens-ben található ribonukleáz aktív helyének összehasonlító vizsgálata c. kandidátusi értekezését 1982-ben védte meg. 1983-ban több munkatársával közösen Kiement Gottwald-díjat kapott. — A molekuláris biológia és a biofizika talán a legintenzívebben fejlődő területei a biológiának. Jellegzetes határtudományokról van szó, így aligha meglepő, hogy művelői között sokan vannak olyanok, akik eredetileg más szakképesítést szereztek az egyetemen. Ön hogyan lett biofizikus? — Ebben egy kissé a véletlen is szerepet játszott. Harmadéves egyetemista koromban évfolyamtársaimhoz hasonlóan nekem is diplomamunka-témát kellett választanom, és én történetesen egy biofizikai vonatkozású téma mellett döntöttem. A dolgozatom címe egyébként meglehetősen titokzatos volt: A periodikus folyamatok feltételei egyszerű enzimrendszerekben. Amint később kiderült, nem konkrét enzimekkel és vegyületekkel kellett dolgoznom, hanem csak egy modellel, s a hangsúly inkább a periodikus folyamatok feltételeinek tanulmányozásán volt. Felállítottam egy differenciálegyenletrendszert s olyan megoldást kerestem, amely periodikus függvény. Ilyet azonban nem sikerült találnom, amiből lényegében az következett, hogy az egyszerű enzimrendszerek nem képesek egy periodikus folyamatot működtetni. — Másképpen kifejezve: az élő szervezetekben lejátszódó periodikus folyamatokat, mint például a szívverést, a vércukorszint periodikus alakulását stb. csakis bonyolult rendszerek képesek szabályozni és működtetni. — Pontosan így van. Persze a diplomamunkában alkalmazott elméleti módszerrel nem a konkrét periodikus folyamatok mechanizmusát vizsgálják, hanem azt, hogy egy rendszer az adott követelmények szempontjából nézve müködőképes-e vagy sem. — Hogyan alakult az élete az egyetem elvégzése után? — Szóba került az a lehetőség, hogy tanársegédként dolgozhatom a létrehozandó biofizikai tanszéken, de aztán a tanszék ENZIMEK mégsem kezdte meg működését, így más munka után kellett néznem. Egyik ismerősöm említette, hogy matematikatanárt keresnek a bratislavai magyar gimnáziumba, s én úgy döntöttem, hogy jelentkezem. Az iskola épületét egyébként már egyetemista koromban alaposan megismerhettem, hiszen gyakran jártunk ide más magyar nemzetiségű egyetemi hallgatókkal együtt Znám István, Szarka István és Szőcs Ferenc kiegészítő konzultációira. Ezeken az esti összejöveteleken magyarul beszélhettük meg azokat a kérdéseket és problémákat, amelyek esetleg gondot okozhattak tanulmányaink során, s közben gyakoroltuk a szakkifejezések helyes használatát is. Ami a gimnáziumi tanári pályafutásomat illeti, bár rövid ideig tartott, mégis szívesen emlékszem vissza rá. Őszintén megvallom, amikor a jelenlegi munkahelyem igazgatója azt üzente nekem, hogy menjek hozzájuk dolgozni, csak hosszas töprengés után mondtam igent. — A Molekuláris Biológiai Intézetben tovább folytatta a diplomamunkában felvetett téma vizsgálatát? — A periodikus folyamatok problematikájával az új munkahelyemen már nem kerültem kapcsolatba, de a diplomamunkában felhasznált elméleti módszer alkalmasnak látszott más enzimrendszerek tanulmányozására is. Az intézetben akkoriban izoláltak egy új típusú nagyon specifikus enzimet a Streptomyces aureofaciens mikroorganizmusból. Ez az enzim egy ribonukleáz volt, s én azt a feladatot kaptam, hogy minél több információt gyűjtsék össze róla. Az enzimekről tudni kell, hogy nagy molekulasúlyú, bonyolult szerkezeti felépítésű, fehérjeszerű vegyületek, amelyek igen változatos és alapvető fontosságú biokémiai folyamatokat katalizálnak az élő szervezetekben. Az enzimek specifikusak, ami azt jelenti, hogy csakis egy meghatározott típusú folyamatban működnek közre, ezért egy összetett élettani folyamatban nagyon sok enzimnek kell részt vennie. Az általam vizsgált ribonukleázról eleinte csak annyit tudtunk, hogy a ribonukleinsavakat kisebb részekre hasítja. Mivel a ribonukleinsavak fontos szerepet játszanak az öröklődésben, magától értetődött, hogy a ribonukleázunk a genetikai információ átadásának mechanizmusában működik közre. De milyen a szerkezeti felépítése? Melyek azok a molekulacsoportok, más szóval aktív helyek, amelyek közvetlenül bekapcsolódnak a műveletbe? Különböző fizikokémiai és biokémiai módszerek segítségével, inhibitorok alkalmazásával próbáltunk meg minél több adatot összegyűjteni az enzimről, majd ezeket a már említett elméleti módszerrel kiértékelni. Sajnos a felgyülemlett információ kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ilyen közvetett módon egyértelműen tisztázzuk az enzim szerkezetével kapcsolatos kérdéseket. De a véletlen ismét beleszólt az életembe. Épp az idő tájt járt az intézetünkben a münsteri biokémiai intézet igazgatója, aki felajánlotta nekem, hogy dolgozzam egy ideig náluk. így kerültem 1974-ben Nyugat-Németországba, Münsterbe, ahol egy év alatt nagyon sok új dologgal ismerkedtem meg, s lehetőségem nyílt rá, hogy egy igen korszerű magmágneses rezonancia (NMR) spektrométerrel dolgozhassam. Ez a berendezés ma már szinte nélkülözhetetlen műszere minden olyan laboratóriumnak, ahol a vegyületek szerkezetét vizsgálják, de a nagy molekulasúlyú anyagok tanulmányozásához nagyfelbontóképességű spektrométerre van szükség, ilyen gépet viszont csak drága pénzen lehet beszerezni. — Úgy tudom, a bratislavai intézet időközben vásárolt egy ilyen berendezést. — Igen, ma már nálunk is dolgozik egy ilyen gép, és nagy segítséget jelent a munkánkban. — Mit sikerült kideríteni a ribonukleázról Münsterben ? — Egyre határozottabban körvonalazódott az enzim aktív helyének szerkezeti felépítése. Közben egy kis meglepetés is ért bennünket. A legtöbb kutatóban az a meggyőződés kezdett kialakulni, hogy a különböző élőlényekből származó, de azonos folyamatokban közreműködő ribonukleázok aktív helyein mindig két hisztidim-molekula található. Az intézetünkben izolált enzim aktív helyén azonban csak egy hisztidin-molekulát sikerült találni, s így időben elkerülhettük, hogy egy elhamarkodott általánosítás tévútra vigye a kutatást. — Kérem foglalja össze röviden, miért fontos a biokatalízis molekuláris alapjainak tisztázása. — Elsősorban is azért, mert egy összetett folyamatot csakis akkor tudunk a maga teljességében feltárni, ha minden részkérdésre is választ kapunk. Sok esetben az így nyert információk csupán elméletileg lesznek értékesek, de ez egyáltalán nem baj. Előfordul azonban gyakorta az is, hogy a látszólag elméleti kutatások váratlanul gyakorlati jelentőségűekké válnak. Itt van például a már említett Streptomyces aureofaciens nevű baktérium. Ez a mikroorganizmus „nagyüzemiig" termeli a klórtetraciklint, amely egy antibiotikum. Talán mondanom sem kell, hogy szintetikus úton ezt a vegyületet sokkal költségesebben és nehezebben lehetne előállítani. Ha azonban a mikroorganizmusba sikerülne beültetni egy olyan programot, egy olyan gént, amely a mikroorganizmust egy még jobb antibiotikum előállítására kényszerítené, akkor nemcsak a haszon lenne nagyobb, hanem a gyógyszeripar és a gyógyászat is egy hatékonyabb gyógyszerrel gyarapodna. A génátültetés bonyolult művelet, esetleg negatív következményekkel is járhat, ha a kutatók nem eléggé elővigyázatosak, ezért fontos a legjelentéktelenebbeknek tűnő részletek tisztázása is. — Tudományos kutatóként milyennek látja a tudomány perspektíváit? — A természettudományok az elmúlt száz esztendő során hatalmas mértékben fejlődtek. Az egész a radioaktivitás felfedezésével és a kvantumelmélet megteremtésével kezdődött, azt is mondhatnánk, hogy a századforduló és a XX. század első húsz-harminc éve a modern fizika aranykora volt. Ezt követte a kémia robbanásszerű kibontakozása, majd az elektronika és a kibernetika forradalma, de úgy érzem az elkövetkező időszak a biológia jegyében fog eltelni. Gondoljunk csak a genetika fellendülésére vagy azokra az eredményekre, amelyeket a tudomány az élet titkainak kutatása során elért. A biológia azért halad ilyen rohamléptekkel előre napjainkban, mert integrálja magában más természettudományok, mindenekelőtt a fizika és a kémia eredményeit. Ezért is természetes, hogy a biológia forradalma nem előzhette meg sem a fizika, sem a kémia forradalmát, de a biológia a jövőben minden bizonynyal új lökést is adhat a fizika vagy a kémia fejlődésének, s a századunkban lejátszódott folyamat egy magasabb szinten megismétlődik. — Mivel tölti a szabadidejét? — Sokféle dolog érdekel. Már diákkoromban rengeteget olvastam, szépirodalmat és tudományos ismeretterjesztő műveket egyaránt, s ez a szokásom mind a mai napig megmaradt. Persze mostanában jóval kevesebb időm jut a „szórakoztató" olvasásra, hiszen a szakterületem fejlődését, legfrissebb eredményeit állandóan követnem kell. Azt vallom azonban, hogy egy tudományos kutató nem engedheti meg magának azt a felelőtlenséget, hogy szakbarbárként beássa magát egy szűk területre és semmi más ne érdekelje. Véleményem szerint, persze a lehetőségekhez képest figyelni kell más szakterületek eredményeit is, hiszen sohasem tudhatjuk, hogy egy számunkra látszólag jelentéktelen felfedezés mikor válik egyszeriben fontossá. — Mondjon valamit a családjáról. — Feleségem közgazdász és a Területtervezési Kutatóintézetben dolgozik. Péter fiam a Duna utcai magyar iskola harmadik osztályos tanulója, s pillanatnyilag tűzoltó szeretne lenni, Angéla lányom még óvodás. A családunk a legtöbbet a hétvégén van együtt, ilyenkor kirándulni szoktunk vagy moziba megyünk. Most épp az ET-re készülünk, remélem sikerül majd jegyet szereznünk. LACZA TIHAMÉR (a szerző felvétele) 16
