A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-26 / 44. szám
SVIDNÍKRE, a kárpát-duklai hadművelet 40. évfordulója alkalmából tartott ünnepségekre kíváncsian, nagy érdeklődéssel készültem. Régen jártam utoljára .Kelet-Szlovákiának ezen a vidékén, a város és Dukla mégis úgy élt bennem, mint a csehszlovák nép szabadságának a szimbóluma. A kárpát-duklai hadműveletről sokat olvastam és a harcok egykori résztvevőitől sokat hallottam. A legtöbbet mégis Ludvík Svobodának Az Uraitól Prágáig cimű könyvéből tudtam meg. A magyarul 1962-ben megjelent emlékirat sajnos hiánycikk. A személyes élményre épülő, rendkívül érdekes könyv magyar nyelvű kiadásából a bratislavai Egyetemi Könyvtárnak is csupán egyetlen példánya van. A könyvet most újra elolvastam, s a kárpát-duklai hadművelet és az a hősi magatartás, amely a Csehszlovákia felszabadításáért vívott harcok során a szovjet és a csehszlovák harcosokat jellemezte, plasztikusan, teljes nagyságában elevenedett meg. Számomra a jubileum alkalmából rendezett ünnepség is szimbolikus jelentőségűvé vált. Azt fejezte ki, hogy az utókor elevenen őrzi a negyven éve történt eseményeket, és Duklát a szabadság kapujának és a csehszlovákszovjet barátság örök jelképének tekinti. Az október 6-án tartott ünnepség keretében a Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök vezette párt- és kormányküldöttség megkoszorúzta Duklán a Csehszlovák Néphadsereg Emlékművét, és Svid-Koszorúzás Duklán... felszabadításának ideje. Éppen itt nyilvánult meg különösen nagy erővel nemzeteink és hadseregeink testvéri barátságának és harci szövetségének történelmi jelentősége ... Örömmel tudatosítjuk, hogy barátságunk és harci szövetségünk minden évben fejlődik, és ma szilárdabb, mint bármikor. Együtt voltunk a nehéz háborús megpróbáltatások éveiben, s kapcsolataink a béke napjaiban is megbonthatatlanok. A kárpát-duklai hadművelet negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek résztvevői a szovjet népet levélben köszöntötték. A levélben többek között leszögezték: „Szívünkben és emlékezetünkben örökké megmarad és élni fog azon hű hazafiak, szovjet és csehszlovák hősök ezreinek emléke, akik életüket áldozták szabadságunkért. Hőstetteik történelmünk legszebb lapjaira kerültek, és végleg testvériségünk, barátságunk és megbonthatatlan szövetségünk jelképei maradnak. Örökségük tiszteletére és az irántuk való hűségre fogjuk tanítani gyermekeinket, unokáinkat és dédunokáinkat." Az ünnepség a proletár nemzetköziség jegyében zajlott le. Az emlékműnél is és az ünnepi nagygyűlés színhelyén is a csehszlovák és a szovjet zászlókkal együtt lobogtak a testvéri szocialista országok zászlói. Az ünneplők körében, ahol a szlovák mellett gyakran hallatszott az orosz, a cseh és a magyar szó, újra Ludvík Svobodára gondoltam, aki Az Uraitól Prágáig című könyve magyar nyelvű kiadásának előszavában így ír: „Soraink-DUKLA — OROK JELKEP níken a Szovjet Hadsereg Emlékművét. Koszorúkat helyezett el a duklai és a svidníki emlékműnél, az Alexander Jepisov hadseregtábomok, a szovjet hadsereg és haditengerészet politikai főcsoport főnöke által vezetett szovjet küldöttség és több más küldöttség is. Svidník utcáin hömpölygött az emberáradat. Néhány meghitt jelenetnek is tanúi lehettünk. Öleléssel, meleg kézszorítással, könnyes szemmel köszöntötték egymást az ismerősök, az egykori harcosok. Boldogan idézték a régi emlékeket és a győztesek örömével ünnepeltek. A kárpát-duklai hadművelet jubileuma alkalmából rendezett találkozó fénypontját a kelet-szlovákiai dolgozóknak a svidníki amfiteátrumban rendezett nagygyűlése jelentette. A sokezres tömeg előtt Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, a szövetségi kormány elnöke mondott beszédet. Egyebek között hangsúlyozta: — A dicső duklai hadművelet feladata az volt, hogy gyors és hatékony támogatást nyújtson azon szlovák hazafiak igazságos harcának, akik felkeltek a hitleri megszállók és a fasiszta ludákok gyűlölt rendszere ellen ... Meghatottan rójuk le kegyeletünket az elesettek emléke iránt, hajtunk fejet azoknak az érdemei előtt, akik túlélték a könyörtelen harcot. Mindörökre esküként hangzanak számukra Ludvík Svoboda hadseregtábomok, az első csehszlovák hadtest parancsnokának, a duklai harcok résztvevőjének szavai: „Mély tiszteletet és meghatottságot érzünk minden esetben, amikor a duklai harctérre, a cseh és a szlovák nemzet számára oly emlékezetes helyre, e vérrel és derék harcosok életével megszentelt helyre lépünk. Itt minden domb, s talán minden fa és kő beszélni tudna a szovjet és a csehszlovák katonák halhatatlan hősiességéről. Arról, hogy közösen harcoltak itt hazánk szabadságáért, közösen győztek." ... Az ünnepi nagygyűlés szónoka az ország mai életéről többek között ezeket mondta: — A szocialista Csehszlovákia ma világszerte jó hírnévnek örvend olyan modem ipari országként, amelyben a társadalmi élet minden területén szemmel látható a haladás, és ahol mindazon nehézségek és problémák ellenére, amelyeket le kell küzdenünk, az emberek bizalommal és derűlátással tekintenek a jövőbe ... A nemzetiségi politika lenini elveinek köszönhetően országunkban sikerült megoldani a nemzetiségi kérdést, elsősorban a két egyenjogú és testvéri nemzet, a csehek és a szlovákok kapcsolatát, valamint a többi nemzetiség helyzetét. A gyűlés résztvevőit Alexej Jepisev hadseregtábomok, a szojet küldöttség vezetője is rheleg szavakkal köszöntötte. Egyebek között ezeket mondta: — A duklai hadművelet, amellyel negyven éve megkezdődött Csehszlovákia Vörös Hadsereg általi felszabadítása a fasiszta rabság alól arany betűkkel vonult be a népek által a hitleri zsarnokság ellen vívott harcok történetébe, a csehek és a szlovákok felszabadító mozgalmának és a szovjet—csehszlovák fegyverbarátságnak dicső krónikájába, a hős Szlovák Nemzeti Felkeléssel együtt... A szovjet emberek nagyon forrón támogatták a szlovák nép hősi harcát, amelyet Karol Šmidkének, Gustáv Husáknak, Ladislav Novomeskýnek, Jan Švermának és a kommunista párt más jelentős személyiségeinek vezetésével a fasiszta csapatok túlereje ellen vívott... Mi, szovjet emberek, különösen azok, akik negyven éve itt küzdöttünk, mélyen meghatódva állunk ezen a történelmi helyen, ahol szovjet és csehszlovák katonák közösen harcoltak a német fasiszta megszállók ellen. Itt foglaltuk el a csehszlovák terület első négyzetmétereit és ezzel eljött Csehszlovákia testvéri nemzetei ban, a Szovjetunióban ott harcoltak a magyar nép fiai és lányai is ... megérdemlik, hogy közülük legalább néhányat megnevezzek: Vrábel Jánost, Köves Lászlót, Mlynárik Jánost, Safrankó Emánuelt és feleségét, de rajtuk kívül még velük voltak sokan mások is. Az utolsó előtti háborús év vége felé — amint erről a könyvben is megemlékezem —, amikor a Dukla-szorost magunk mögött hagyva az Ondava folyónál újabb harcokra készültünk, Szlovákia területén a magyar katonák egész sora csatlakozott hozzánk." A kárpát-duklai hadművelet jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen a csehszlovák és a szovjet harcosok előtt tisztelegtünk. A tisztelgés azonban azoknak az internacionalistáknak is szólt, akik a szovjet és a csehszlovák hadsereg oldalán más nemzetiségűekként, de szintén a szabadságért küzdöttek. BALÁZS BÉLA A ČSTK felvételei 3
