A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-26 / 44. szám

M___ virágoskertjével, barátsággal fogad a falu, Csáb (Cebovce). Ballagok a partról lefelé, jobbról az iskola néz felém hatal­mas ablakszemeivel, arrébb, balkéz fe­löl a bevásárlóközpont. Nem modern, új épületcsoport, hanem boltoknak kine­vezett régi helyiségek halmaza. Leghá­tul van a zöldséges. Kívülről nem kelt sok bizalmat. Ablakán nem látni be, ajtaja zárva. A zárvatartás okát nem jelzi a felirat, a falu népe viszont jóltájé­kozott, tudják, hogy beteg a bolt veze­tője. Ehhez legközelebb a vegyesáru­­bolt raktára áll. Az üzletvezető nem panaszkodik, kielégítőnek találja a rak­tárt. Én nem. A levegője dohos, az egyik végén kezd a padlózat felázni, a meny­­nyezet gerendáiról pereg a többéves meszelés. A bolt egy kicsit magasab­ban fekszik, nem nedves, csak zsúfolt. A két helyiség között vagy a raktáron belül mechanikus anyagmozgatásról szó sem lehet. Elmaradtak a kor színvo­nalától. Ugyanez vonatkozik a kocsmá­ra is. Nem nevezhetem vendéglőnek, mert vendégül nem látott. Harapnivalót nem kínál. A kocsma mellett — szintén a magasföldszinten — található az élel­miszerbolt. A faluban a nagyobbik, mégis szűkös. Olajos padlózatával, ha­talmas kályhájával, elromlott hűtőpult­jával (ki is dobjuk, ne foglalja a helyet) nem tartozik a jólfelszerelt boltok közé. Árukínálata a megszokott. Éppen ott­­jártamkor pakolták le a losonci (Luce­­nec) pékség autójáról a süteményruda­­kat és a leveles vajastésztát. Lám, meg­oldható, hogy a falusi háziasszony is, aki ugyanúgy dolgozik, mint a városi, könnyítsen a dolgán. — Megoldható? — kérdez vissza az élelmiszerbolt vezetője. — Bizony ne­hezen! Ilyen áruval ide a pékek csak akkor jönnek, amikor mindenütt másutt már telített a pult. Ez nem a megrende­lés szerinti áru-széthordás, hanem al­kalmi eladás. Tegnap a sági (Sahy) pékek jártak nálam, nézze, még tele a hűtő. Megnézem, szép az áru. E*z a bolt kívül is, belül is szebb, mint a másik. Az árukínálat lényegében ugyanaz. Egyet­len szépséghibája, hogy egy családi ház alagsorát foglalja el. Ha a tulajdonos felmondja a Jednota fogyasztási szö­vetkezettel kötött szerződést, bolt nél­kül marad a falu alsó vége. Summa summárum: bevásárlóközpont kéne, de igazi. Oda, a sok kicsi bolt helyére, ide pedig egy egyszerű élelmiszerbolt. Ha elkészül a községfejlesztési terv, azt harminc napra kiakasztják a nemze­ti bizottságon. Mindenki megnézheti, hova mit terveznek. A lakosságon mú­lik, hogyan döntenek! Az már nem rajtuk múlik, mikor újít­ják fel a telefonhálózatot. Ilyet is ritkán látni: megtekerem a készülék oldalán a fogantyút és jelentkezik a posta és kapcsolja a kért számot. Akár a régi filmekben. Meg kell adni, ha régi is ez a központ, jól működik, vigyáznak az álla­gára. Szeretik a szépet a csábi emberek. Az új utcák új házai ízlésesek, szépek. Örülnék, ha arról adhatnék hírt, hogy a szolgáltatások és az üzlethálózat a közeljövőben elérik a megkívánt színvo­nalat. Mert így úgy néz ki, mintha meg­állt volna az élet. Mintha nem érzékel­nék a változást, a fejlődés, a fejlesztés lehetőségét. Szerencsére a termelőszö­vetkezetben élnek a tudomány vívmá­nyaival. A legkorszerűbb gazdálkodási módszert választották, az önálló elszá­molást. — Mit jelent az önálló elszámolás a Vörös Lobogó földművesszövetkezet­ben? — Az önálló elszámolás nálunk azt jelenti — kezdi a magyarázatot Domin János agrármérnök, a szövetkezet elnö­ke, hogy például az állattenyésztésben gondozókként felállított terv van. Min­denki tudja, hogy ebben és ebben a pavilonban — mennyi tejet, illetve to­jást kell termelni. Az eredményt negyed­évenként értékeljük. A kővetkező év­ben szeretnénk havonta értékelni a ter­melést. A tervező és az ellenőrző, illetve az ágazatvezetö zootechnikus és a sza­kaszért felelős állattenyésztő megbe­széli a gondozókkal, mit kell tenni, hogy a tervet teljesítsük. Az önálló elszámo­lást három évvel ezelőtt vezettük be. — Az új módszer meghozta-e a várt eredményt? — Szerintem még mindig korai vég­leges értékelést adni. Az első esztendő­ben sokan nem vették komolyan. Nem hittek benne, elmaradt a hatékonyság. Csak amikor az éwégi jutalomosztást ennek az alapján végeztük, volt, aki semmit sem kapott, volt aki 25 %-ot, észre kellett venniük, hogy valami tör­tént. Ez a hatás egyre nagyobb. — Mégis igaz, hogy a zsebükön ke­resztül lehet megfogni a dolgozókat? — A pénz is lényeges, de nem min­den. Azelőtt is voltak becsületes, jó dolgozóink, akik akkor is a maximumot nyújtották. Náluk nem változott a hely-, zet, de van olyan, aki ezáltal vált rekor­derré. A jó példa pedig ösztönzi a GYÖNGYÖZŐ 4

Next

/
Thumbnails
Contents