A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-26 / 44. szám
M___ virágoskertjével, barátsággal fogad a falu, Csáb (Cebovce). Ballagok a partról lefelé, jobbról az iskola néz felém hatalmas ablakszemeivel, arrébb, balkéz felöl a bevásárlóközpont. Nem modern, új épületcsoport, hanem boltoknak kinevezett régi helyiségek halmaza. Leghátul van a zöldséges. Kívülről nem kelt sok bizalmat. Ablakán nem látni be, ajtaja zárva. A zárvatartás okát nem jelzi a felirat, a falu népe viszont jóltájékozott, tudják, hogy beteg a bolt vezetője. Ehhez legközelebb a vegyesárubolt raktára áll. Az üzletvezető nem panaszkodik, kielégítőnek találja a raktárt. Én nem. A levegője dohos, az egyik végén kezd a padlózat felázni, a menynyezet gerendáiról pereg a többéves meszelés. A bolt egy kicsit magasabban fekszik, nem nedves, csak zsúfolt. A két helyiség között vagy a raktáron belül mechanikus anyagmozgatásról szó sem lehet. Elmaradtak a kor színvonalától. Ugyanez vonatkozik a kocsmára is. Nem nevezhetem vendéglőnek, mert vendégül nem látott. Harapnivalót nem kínál. A kocsma mellett — szintén a magasföldszinten — található az élelmiszerbolt. A faluban a nagyobbik, mégis szűkös. Olajos padlózatával, hatalmas kályhájával, elromlott hűtőpultjával (ki is dobjuk, ne foglalja a helyet) nem tartozik a jólfelszerelt boltok közé. Árukínálata a megszokott. Éppen ottjártamkor pakolták le a losonci (Lucenec) pékség autójáról a süteményrudakat és a leveles vajastésztát. Lám, megoldható, hogy a falusi háziasszony is, aki ugyanúgy dolgozik, mint a városi, könnyítsen a dolgán. — Megoldható? — kérdez vissza az élelmiszerbolt vezetője. — Bizony nehezen! Ilyen áruval ide a pékek csak akkor jönnek, amikor mindenütt másutt már telített a pult. Ez nem a megrendelés szerinti áru-széthordás, hanem alkalmi eladás. Tegnap a sági (Sahy) pékek jártak nálam, nézze, még tele a hűtő. Megnézem, szép az áru. E*z a bolt kívül is, belül is szebb, mint a másik. Az árukínálat lényegében ugyanaz. Egyetlen szépséghibája, hogy egy családi ház alagsorát foglalja el. Ha a tulajdonos felmondja a Jednota fogyasztási szövetkezettel kötött szerződést, bolt nélkül marad a falu alsó vége. Summa summárum: bevásárlóközpont kéne, de igazi. Oda, a sok kicsi bolt helyére, ide pedig egy egyszerű élelmiszerbolt. Ha elkészül a községfejlesztési terv, azt harminc napra kiakasztják a nemzeti bizottságon. Mindenki megnézheti, hova mit terveznek. A lakosságon múlik, hogyan döntenek! Az már nem rajtuk múlik, mikor újítják fel a telefonhálózatot. Ilyet is ritkán látni: megtekerem a készülék oldalán a fogantyút és jelentkezik a posta és kapcsolja a kért számot. Akár a régi filmekben. Meg kell adni, ha régi is ez a központ, jól működik, vigyáznak az állagára. Szeretik a szépet a csábi emberek. Az új utcák új házai ízlésesek, szépek. Örülnék, ha arról adhatnék hírt, hogy a szolgáltatások és az üzlethálózat a közeljövőben elérik a megkívánt színvonalat. Mert így úgy néz ki, mintha megállt volna az élet. Mintha nem érzékelnék a változást, a fejlődés, a fejlesztés lehetőségét. Szerencsére a termelőszövetkezetben élnek a tudomány vívmányaival. A legkorszerűbb gazdálkodási módszert választották, az önálló elszámolást. — Mit jelent az önálló elszámolás a Vörös Lobogó földművesszövetkezetben? — Az önálló elszámolás nálunk azt jelenti — kezdi a magyarázatot Domin János agrármérnök, a szövetkezet elnöke, hogy például az állattenyésztésben gondozókként felállított terv van. Mindenki tudja, hogy ebben és ebben a pavilonban — mennyi tejet, illetve tojást kell termelni. Az eredményt negyedévenként értékeljük. A kővetkező évben szeretnénk havonta értékelni a termelést. A tervező és az ellenőrző, illetve az ágazatvezetö zootechnikus és a szakaszért felelős állattenyésztő megbeszéli a gondozókkal, mit kell tenni, hogy a tervet teljesítsük. Az önálló elszámolást három évvel ezelőtt vezettük be. — Az új módszer meghozta-e a várt eredményt? — Szerintem még mindig korai végleges értékelést adni. Az első esztendőben sokan nem vették komolyan. Nem hittek benne, elmaradt a hatékonyság. Csak amikor az éwégi jutalomosztást ennek az alapján végeztük, volt, aki semmit sem kapott, volt aki 25 %-ot, észre kellett venniük, hogy valami történt. Ez a hatás egyre nagyobb. — Mégis igaz, hogy a zsebükön keresztül lehet megfogni a dolgozókat? — A pénz is lényeges, de nem minden. Azelőtt is voltak becsületes, jó dolgozóink, akik akkor is a maximumot nyújtották. Náluk nem változott a hely-, zet, de van olyan, aki ezáltal vált rekorderré. A jó példa pedig ösztönzi a GYÖNGYÖZŐ 4
