A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-19 / 43. szám
Tudomány-technika Vitorláshajó val az ókorba (70 éve született Thor Heyerdahl) Thor Heyerdahl 1914. október 6-án született az Oslofjord torkolatánál fekvő norvégiai Larvikban. Már gyermekkorában nagy felfedezőutakról álmodott, céltudatosan fejlesztette szellemi és fizikai erejét. Huszonhárom éves korában, megszakítva egyetemi tanulmányait, magának az egyetemnek az ajánlására — ahol zoológiát és földrajzot tanult — húszéves felesége kíséretében elindult első expedíciójára, Polinéziába, Fatu-Hiva szigetére, ahol egy évig éltek a vadonban polinéziai módra. Az itt töltött egy év gyökeres változást hozott a fiatal tudós életébe. Abbahagyta addigi tanulmányait és a továbbiakban az emberi kultúra terjedésének kérdéseivel foglalkozott. Még Fatu-Hiván merült fel benne a szigetlakok származásának kérdése, és hogy feltételezéseit alátámassza, kutatásait a Brit-Columbia partvidékén élő indiánok közt folytatta, s egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy Óceánia lakosságának részben Dél-Amerikából kell származnia. Kutatásait azonban megakasztotta a II. világháború, melyben mint önkéntes rádiós küzdött a fasizmus ellen az északi sarkkörön túl. De elméletét még 1941-ben publikálta, s eszerint: „.. . a bevándorlók két, egymást követő hullámban jutottak el Polinéziába: az első csoport i. e. 500 táján Dél-Amerikából érkezett balsafa tutajon, a második több mint 500 esztendővel később, kettős csónakon Ázsiából, mégpedig Brit-Columbián keresztül — ez volt közbeeső állomásuk..." Elméleteinek igazolására 1947. április 28-án négy norvég és egy svéd tudós társaságában Peru Callao kikötőjéből az óceánnak vágott egy inka tutajjal, a Kon Tikivei, az irány a csendes-óceáni szigetvilág volt, melyet 101 nap múlva 7 100 km-es út megtételével el is értek. Szenzáció volt a javából. De hallgassuk meg Thor Heyerdahlt: „Ha tengerész-kiképzésben részesültem volna, sohasem szálltam volna tengerre egy fatörzsböl vagy nádból épített tutajon; tanáraim meggyőztek volna róla, a tutaj mind közt a legprimitívebb és legkevésbé teherbíró vízijármű, nem lehet vele átkelni a tengereken." De mert nem volt megfertőzve, azt állította, hogy a tutaj, amennyiben úszóképes anyagból készült, mindig fennmarad a vízen, s ha a hullámok elárasztják, maguktól le is futnak róla. Bár a kísérlet sikeresen végződött, ez még nem hozta meg a várt eredményt. A tudományos világ továbbra is ellenállt Heyerdahl elméleteinek, s évtizedek teltek el, mig a szakmabeliek lassan-lassan kénytelenek voltak tudomást venni az új tényekről. Részben azért is, mert Heyerdahl további kutatásaival — a Galapagos-szigeteken, a Húsvét-szigeten — megerősítette állításait. Heyerdahl újabb lendületes kísérletbe kezd — a polinéziai, az amerikai és a kelet-mediterrán kultúrák közötti egyezéseket kutatva, rokoni viszonyukat bizonyítandó 1969. május 17-én Marokkó Safí kikötőjéből, az egyiptomiak által az ókorban használt papiruszhajón kísérli meg az Atlanti-óceán átszelését. A RA (Napisten) nádhajó 4 500 kilométer megtételével bebizonyította, hogy az egyiptomiak rendelkeztek tengerjáró hajóval. Egy évvel később az ugyancsak Marokkóból induló RA ll-vel pedig 57 nap alatt 6 200 kilométeres út után elérte Amerika Karibtengeri szigetvilágát. Ezen az úton hajója már az ENSZ lobogója alatt vitorlázott. A legénység nemzetközi összetételű volt, a szocialista országokat Jurij Senkevics űrhajóorvos, a 12. szovjet antarktiszi expedíció volt tagja képviselte. Mi az, amit feltétlenül meg kell említeni a Kon-Tiki és a RA expedícióval kapcsolatban? Pontosan az a körülmény, hogy mindkét expedíció a tengerpart ama részét választotta kiinduló pontjának, ahonnét a különböző tengeri áramlatok (az első esetben a Humboldt áramlat, a második esetben a Kanári- és az Egyenlítői áramlat) afféle „futószalagként" szállítanak bármit, ami útjukba kerül — Heyerdahl hajóit, vagy a több ezer évvel ezelőtti ókori hajókat —, hogy arról még letérni sem egyszerű. És ami fölöttébb érdekes: mindig az áramlatok végállomásánál lelhető olyan kultúra, mely mintha az áramlatok indulópontjánál született kultúrán nevelkedett volna. A bizonyítás feladata most már nyilvánvalóan azokra hárul, akik eddig a Kolumbusz előtti, transzatlanti kulturális inspirációkról tudni sem akartak .. . A norvég tudós legnehezebb kísérleti expedíciója mindenképpen a Tigris-expedíció volt. Az 1978-ban ősi sumér vitorlás nádhajón (az ENSZ zászlaja alatt) tett utazása fordulatot hozott az ősi hajókról kialakult eddigi nézetekben. Mig a Kon-Tiki, a FtA I, a RA II az áramlatok segítségével, és sűrű hajóközlekedéstől mentes víziutakon járt, addig a Tigris olyan tenger- és óceánrészeket szelt át, ahol áramlatok és uralkodó széljárásokkal szemben bizonyította igazi tengerjáró képességét, és nem mellékes körülmény az sem, hogy a világ legsűrűbben hajózott vizein át vezetett hajóútja: a Tigris és az Eufrátesz egyesülésétől — a Shatt AI Arabon a Perzsa (Arab) öbölbe, innét átszelve az Arab-tengert Indiába, majd fordulva ismét keresztül az Arab-tengeren kihajóztak az Indiai-óceánra, s eljutottak Afrikába; mindez a hajó manőverezési képességeit is dicséri. A Heyerdahl koncepció — a polinéz, amerikai, kelet-mediterrán kultúrák rokonszármazása — a Tigrissel tett útja után valószínűbbé vált, mint bármelyik eddigi feltételezésben. Heyerdahl útjával új feladatok elé állította a történészeket, etnológusokat. A tudományos világban manapság egyre ritkábbak a látványos fordulatú nagy felfedezések, ami nem azt jelenti, hogy állhatatos szorgalommal végzett tudományos kutatások nem szolgálhatják az emberiséget újabb — és lényeges — felfedezésekkel. Évtizedek telnek el még, míg Heyerdahl nézeteivel egybefonódnak más kutatási eredmények, s összefoglalják az ókor történetét ebből a szemszögből is. A Tigris-expedíció idején a legénység nagy megpróbáltatásoknak volt kitéve. A hajó megsérült, számos ország elutasította a behajózási kérelmet, így a legénység nagy veszélyek közepette bolyongott a tengeren, mígnem az afrikai Dzsibutiban végre kiköthettek. Thor Heyerdahl könyvei ezidáig 80 nyelven jelentek meg ; magyarul öt könyve jutott el az olvasókhoz. Útjain készült filmjei közül az egyik Oscar-díjat kapott. POÓR JÓZSEF A GYÓGYÍTÓ HALKONZERV Egészen mostanáig minden tapasztalatnak, tudományos eredménynek ellentmondott az a megfigyelés, hogy a grönlandi eszkimók körében nagy zsirfogyasztásuk ellenére is viszonylag ritka a szív és a vérkeringési rendszer betegsége, továbbá a cukorbetegség is. A legújabb kutatási eredmények új megvilágításba helyezik ezt az ellentmondást. Embereken és kísérleti állatokon végzett tengernyi megfigyelés eredményeként ma már egyértelműen lehet állítani, hogy az érelmeszesedést csökkenthetik vagy feltartóztathatják, ha a táplálékban visszaszorítják a többszörösen telítetlen zsírsavak arányát. Bizonyos többszörösen telítetlen zsírsavakra feltétlenül szükség van a táplálékban, mert maga az emberi szervezet nem tudja előállítani őket. A Német Demokratikus Köztársaság központi táplálkozástudományi intézete naponta mintegy nyolc grammnyi linolsav elfogyasztását ajánlja. Eddig alig vizsgálták a többszörösen telítetlen zsírsavak szerepét. Legújabban bizonyítottnak látszik, hogy akár az ember, akár a kísérleti állatok szervezetében elegendő telítetlen zsírsav (arahidonsav és eikosansav) szintetizálódik linolsavból (a napraforgóolaj sok linolsavat tartalmaz) vagy linolensavból (a lenolaj alkotórészéből). Az említett zsírsavak a kiindulási anyagai több nagyhatású szöveti hormonnak (prosztaglandinoknak, tromboxánnak). Befolyásolják a testi sejtek membrántulajdonságait is, és ezzel a szervezet fontos biokémiai reakcióit. Egy dán kutatócsoport megfigyelte, hogy az eredeti életkörülményeik között élő eszkimóknak táplálékuk nagy zsírtartalma ellenére is alacsony vérük zsírszintje, vérük alvadása késleltetett és nagyon ritka közöttük a szívinfarktus. Azokon az eszkimókon viszont, akik Dániába települtek át és alkalmazkodtak az ottani étkezési szokásokhoz, nem tapasztalták ezt. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a tengeri halakban, fókákban, továbbá az eszkimók vérzsiradékaiban, valamint vérlemezkéikben kimutatott sok eikosansavnak döntő szerepe van. Időközben olyan közép-európai személyeken is tapasztalták ezt, akik csukamájolaj vagy makréladiéta formájában sok eikosansavat kaptak. A Német Tudományos Akadémia szív- és vérkeringési kutatóintézetében kutatásokat kezdtek annak felderítésére, hogy a boltokban kapható halkonzervek fogyasztása miként hat az érelmeszesedés kockázati tényezőire. Az eddigi eredmények szerint az egészséges felnőtt kísérleti személyek vérének koleszterin- és triglicerid-tartalma csökkenthető sok halkonzerv fogyasztásával. A makréla-konzerv hatásosabbnak bizonyult, mint ugyanolyan mennyiségű heringkonzerv. Sok makrélát fogyasztva, egyidejűleg a kísérleti személyek vérnyomása is csökkent, mind nyugalomban, mind terhelés közben. ' A tapasztalatok alapján megkezdték magas vérnyomásban szenvedő és magas koleszterin-szintű betegek vizsgálatát is. Még nem fejezték be a kísérleteket, de az eredmények máris kecsegtetőek. Ez idő szerint azt a mechanizmust kutatják, amely a vérnyomás és a koleszterin-szint csökkenéséhez, valamint a vérlemezkék megváltozott működéséhez vezet. Dolgoznak olyan diéta-ajánlásokon is, amelyek hosszú távon a táplálkozási szokások teljes megváltoztatása nélkül is a kívánt eredményhez vezethetnek. 16
