A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-19 / 43. szám
Peter Basset angol kisfiú csak tizenegy éves, de már szép eredménnyel dicsekedhet. A múltat szerető rövidnadrágos kutató ugyanis Sheppey szigeten egy megkövesedett halra bukkant, amelynek korát legalább ötvenmillió évre becsülik a szakemberek. A ritka lelet boldog tulajdonosa horgásznyelven nyilatkozott: „Ez a hal életem legnagyobb fogása!" Mindössze 160 centiméter magas a húszéves Minetto, aki egzotikus szépségét nyilván annak köszönheti, hogy édesanyja olasz, apja meg egyiptomi. Londonban él, eléggé ismert fotómodell, fényképeit a hírügynökségek gyakran küldik szét a szerkesztőségeknek. Ha részletes szöveget nem is mellékelnek hozzájuk, számíthatnak a közlésre. Másfélezer dollárért már óriás plüs-Garfield is kapható, a kandúr „szülője", Jim Davis örömmel koccint nagyra nőtt teremtményével ... Hallottukolvastuk'láttuk KIÁLLÍTÁS Péntacon-orwo Prágában, a Német Demokratikus Köztársaság kulturális és tájékoztató központjának dísztermében rendezték meg ezt a kiállítást, a fotósok tavalyi, nemzetközi versenyén díjat, elismerést, jutalmat nyert felvételeiből. Természetesen, csak a csehszlovák fotósok felvételeit mutatták be. Ugyanis, a rendkívül rangos nemzetközi versenyre az európai szocialista államok 5 175 fotósa 33 246 fekete-fehér és színes felvételt küldött be, s ebből válogatva a zsűri 61 szovjet, 52 német, 43 magyar, 38 csehszlovák, 14 bolgár, 11 román és 4 lengyel fotós alkotását díjazta, jutalmazta. Önálló, és érdeklődésre joggal számítható kiállítás megrendezéséhez elegendőnek bizonyult a díjazott csehszlovák fotósok anyaga is. A kiállítást a nemzetközi zsűri két tagja, Vlagyimir Mészöv és Hans Krüger nyitotta meg. Tőlük személyesen vette át Brestislav Marek, a legsikeresebb, csehszlovák fotós a Grand Prix vándorserleget, s a jutalmat, a PRAKTICA B—100 típusú fényképezőgépet. A kiállításon bemutatott felvételek zöme tájkép, mert ebben a kategóriában 14 díjat nyertek fotósaink. Jaroslav Sevcík 2. díjat nyert „Alkonyi séta" című felvétele életkép inkább, de a zsűri ebbe a kategóriába osztotta be. Valószínűleg azért, mert a versenypályázat szabálya értelmében a szokásos értelemben vett emberábrázolás, mint téma, csak „Az ember saját életének alakítója" elnevezésű kategóriában került megítélésre. Illetve az ötödik kategóriában is, melyben a tetszés szerinti, úgynevezett szabad témájú felvételeket, sorozatokat értékelték. Érdekes persze, hogy ebben a kategóriában is derekasan helyt álltak fotósaink. Jan Me/vald és Karel Siller sorozatokkal neveztek be. Az egyik témája a strand, a fürdőzés, a másiké pedig a cipövásárlás. Mindkét sorozat erénye az életvidámság, a humor. Egyébként ebben a kategóriában került bemutatásra az egyénileg díjazott és jutalmazott, Zdenek Kőtár, Pavol Pokorny és Tóthpál Gyula egyegy felvétele is. Hajdú András RÁDIÓ A Felkelés hagyatéka Nem mindennapi műsort hallgathattunk a közelmúltban. A Felkelés hagyatéka címmel háromnyelvű vetélkedőre került sor. A kezdeményezőhöz — a Csehszlovák Rádió Magyar Adása Főszerkesztőségének Csehszlovák-szovjet barátság nevet viselő ezüstérmes szocialista munkabrigádjához — társultak a Nyugat-Szlovákiai Kerületi Adó és a Presovi Ukrán Stúdió szocialista munkabrigádjai is. A vetélkedő célja elsősorban a tiszteletadás volt, s egyben az antifasiszta harc jelentőségének felidézése s emlékének ápolása. A műsorban három iskola, a Presovi Ukrán Tanítási Nyelvű Gimnázium, az Érsekújvári (Nővé Zámky) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és a Senicai Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnázium öt-öttagú csapata mérte össze tudását. Mindhárom csapat az anyanyelvén mondhatta el a SZNF-ről szerzett ismereteit — ezáltal is kidomborodott a Felkelés internacionalista jellege, öröksége. Mindhárom csoportra két feladat (mutassák be városuk múltját és jelenét, készítsenek rádióriportot a felkelés egyik résztvevőjével) kivitelezése és négy témakör — történelem, irodalom, zene, sport — kérdéseinek megválaszolása várt. A feladatok és a témakörök arányos elosztása körültekintő szervezői munkára vallott. A kérdések korhű hangfelvételekhez, dokumentum értékű — magyar és szlovák nyelvű — vallomásokhoz zenei betétekhez kapcsolódtak. A presovi gimnázium csapata (Igor Kuruc, Alexander HeScák, Olena Sekera, Svetlana Slepecka, Roman Túrok) végzett az élen. Az utolsó előtti fordulóig vezető érsekújváriak (Filakovszky János, Kanozsai Éva, Vlachy Attila, Dobai László, Palk Zoltán) másodikok lettek. A senicaiak végeztek a harmadik helyen. A vetélkedő ismereteket felelevenítő és gazdagító, figyelemlekötö volt. Hasonlóan színvonalas, körültekintéssel szervezett körkapcsolásos vetélkedőt szívesen hallgatnánk máskor is. Pénzes István HANGLEMEZ Ha ydn-szimfóniák Joseph Haydn, a világhírű osztrák zeneszerző számos műfajban alkotott kiváló müveket. Legjelentősebb művei a vonósnégyesei és a szimfóniái. Összesen 83 vonósnégyest és 104 szimfóniát komponált. Szimfóniái közül a legismertebbek az ú. n. párizsi szimfóniák. Ezek közül kettő (az E-dúr szimfónia. No. 84 és a B-dúr „La Reine" szimfónia. No. 85) csendül fel a bratislavai Szlovák Filharmónia előadásában a nemrég megjelent kitűnő Opus-lemezen. Köztudott, hogy a 18. század nyolcvanas éveiben Haydnt bensőséges baráti szálak fűzték a kor másik nagy osztrák zeneszerzőjéhez, Wolfgang Amadeus Mozarthoz. Őszinte és szoros barátságuk egyik pozitív eredménye volt az is, hogy sokat tanultak egymástól és megalkotott műveik kölcsönösen hatottak egymásra. így aztán a párizsi szimfóniákban lehetetlen nem felfedezni, hogy ezek a művek Haydn egzakt művészetének és Mozart könnyedségének remekművekké összeállt ötvözetei. Különösen jól érzékelhető ez a 85. szimfónia esetében, melynek Haydn a „La Reine" („A királynő") címet adta. A nagy osztrák zeneszerző ezzel az alkotásával Mária Antoinette iránti hódolatát kívánta kifejezni. A szimfónia egyes tételei az életöröm, a rokokós pajzánkodás, a vidám hangulatok és lelkiállapotok egyedülálló kifejezője. Igen örvendetes tény, hogy a két Haydnszimfónia az új Opus-lemezen minden igényt kielégítő, magas művészi szintű előadásban hangzik el. A Szlovák Filharmóniáról régóta tudjuk, hogy kiváló szólistákból álló nagyszerű szimfonikus zenekar. A két Haydn-remekművet is kifejező módon, a legapróbb részletekig tökéletesen kidolgozva, árnyaltan, virtuóz technikával adják elő. A Szlovák Filharmónia játékát nagyszerűen irányította a kiváló karmester, Libor Pesek. Sági Tóth Tibor KÖNYV Max Hastings: Út Oradourba Ha azt halljuk, hogy Oradour, önkéntelenül a csehországi Lidice jut az eszünkbe. A két kis helység nevét örökre megjegyezték az emberek és a történelmi művek. A cseh kisközség és a francia kisváros lakóit a legkegyetlenebb módon gyilkolták le a fasiszták, a minden emberségből kivetkőzött SS-pribékek. A két bűntett elkövetése kísértetiesen hasonló. A különbség mindössze abban áll, hbgy amíg Lidicében agyonlőtték a férfiakat, Oradourban lámpavasra aggatták őket. Amíg a lidicei nők egy részét Prágába vitték és ott lőtték agyon, másik részét koncentrációs táborokba hurcolták, s a gyermekeket ismeretlen helyekre szállították, addig Oradourban a nőket és gyermekeket a kisváros templomába terelték, s egy szálig agyonlőtték őket, majd rájuk gyújtották a templomot. „Sikoltozás és lövöldözés iszonyatos kakofóniája tombolt a templomban. A falakat golyók szaggatták, átlyuggatták a gyerekkocsikat, a templomi padokat, a gyóntatószéket. Égő ruhájú asszonyok és gyerekek rohangáltak összevissza, sikoltozva, reménytelenül keresve valami menedéket. A SS-ek szalmát és székeket dobáltak a hallottakra meg a sebesültekre, meggyújtották őket, aztán elcsörtettek. A tűz gyorsan elharapózott, rövidesen az egész templom lángokban állt, a gerendák recsegtek-ropogtak, aztán az egész tető beomlott, elfedve az iszonyú látványt" — írja Max Hastings Út Oradourba című könyvében. Mivel gyanúsították a francia kisváros ártatlan lakóit? Azzal, hogy a francia ellenállók elfogták Kampfe német őrnagyot és Oradourban rejtegetik, hogy később kivégezzék. Otto Dickmann őrnagy, akinek Kampfe a barátja volt a oradouriakon akart bosszút állni — és végre is hajtotta előre megfontolt szándékát. Dickmann őrnagy, a Der Führer ezred 1. zászlóaljának parancsnoka ezzel a gaztettel bekerült a legkegyetlenebb tömeggyilkosok sorába. Megrázó könyv Max Hastings angol író Oradourról szóló krónikája. Felvázolja ebben a műben, hogyan vezetett a német megszállók útja Oradourig. Mik voltak az aljas szándék legfőbb indítékai, motívumai. A könyv fölfedi a különböző francia ellenállók csoportjait, alakulatait, tudósít a Franciaországban dolgozó külföldi ellenállók munkájáról, végül képet nyújt a francia munkásság és parasztság, valamint a kispolgárság magatartásáról a német csapatok által megszállt Franciaországban. A fasiszták negyven esztendeje perzselték föl Oradourt, a könyv erre emlékezik. Egyúttal figyelmezteti az emberiséget, mire vezet az embertelenség, a nacionalista felfuvalkodottság, a katonai erőszak. A történelem itélöszéke a tömeggyilkosokat nem menti fel. —dénes— 9
