A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-19 / 43. szám
körében. Kiss József az SZLKP KB Marxizmus—Leninizmus Intézetének tudományos munkatársa, a dél-szlovákiai munkásmozgalmi hagyományok kutatója, az ismert Major István biográfia szerzője. Urbán József a Dubnái Atomfizikai Intézet dolgozója. Török Csaba kibernetikus. Egyetemi és főiskolai oktatók egész sora gondol meleg szívvel a kaposi gimnáziumban eltöltött évekre. A három Menyhért lány, Kaszonyi Sándor, Böszörményi, Gilányi Sándor és a többiek. Kovács Erika a Kassai (Košice) Műszaki Főiskola Építészeti Karának tanára, Reso Erika a Šafárik Egyetem Orvostudományi Karának tanársegéde. A hajdani kaposi diákok kétségtelen sikerének köszönhettem Géczi Lajos mesélő kedvét az Erdélyi János Kulturális Napokon. Bár, lehet, hogy a köztünk fonódott régi barátság is szóra bírta volna. Már a pályája kezdetén ismertem őt, amikor a régi kaposi járás pedagógiai központját vezette. Harminchárom éve áll a katedrán, és hosszú ideig volt tagja a CSEMADOK Központi Bizottságának. Ma sincs szövetségünknek nagyobb rendezvénye az Ung-vidéken, amelynek valamilyen formában ne lenne a részese. Sok minden megragadt az emlékezetemben, amit akkor, a számára is sikeres verseny után a kaposi könyvtár helyiségében, majd a művelődési otthonban az iskoláról mondott. A kisváros és környékének iparosítása arra késztette őket, hogy szakembereket neveljenek az új létesítmények számára. Mert a társadalmi elvárás szerint is akkor teljesíti küldetését a gimnázium, ha tanulóinak legalább nyolcvan százaléka főiskolára, s ötven százalék ebből is Műszaki Főiskolára jelentkezik. Ezt figyelembe véve alakították meg gimnáziumukban a pályaválasztási tanácsadó testületet, és a központilag mega dott irányszámot azóta majd minden évben teljesítik. Külön öröm számuk ra, hogy az idén érettségizett hu Titka Róbert osztályfőnök, és a „miért választottátok a gimnáziumot?" kérdésre felelő elsősök szétnéztem a folyosón, bekukkantottam a tantermekbe, élveztem a csendet a tanítási órák ideje alatt, a zsongást és a lármát is a szünetekben. De most már nem Géczi Lajost faggattam elsősorban, hanem Tancsák Andrást, a gimnázium magyar—történelem—társadalomtudomány szakos igazgatóhelyettesét, milyen szerepet játszik a főiskoláinkon és egyetemeinken is ismert gimnázium a kisváros és a környék társadalmi és kulturális életében? — Az Ung-vidék legmagasabb középfokú műveltséget nyújtó intézményének a tanulói szinte minden fontos társadalmi és kulturális eseményen jelen vannak! — mondja Tancsák András, aki Bratislavában szerzett tanári képesítést a Magyar Pedagógiai Főiskolán, s 1958-tól tanít a gimnáziumban. — Részt vesznek a különböző tanulmányi olimpiákon, s főleg a matematika és orosz nyelv Már az idei Erdélyi János Kulturális Napokon megszületett bennem a gondolat, hogy riportot írok a nagykaposi (Veľké Kapušany) gimnázium magyar tagozatáról. Érdeklődéssel néztem végig akkor azt a versenyt, amely Erdélyi János életéről és munkásságáról folyt a kaposi, helmeci, sárospataki gimnazisták és a kaposi mezőgazdasági szakközépiskola tanulói között a még élő Erdélyi unokák, Ilona és Zsuzsa jelenlétében. Amint várható volt, a kaposi gimnazisták végeztek a sárospataki diákokkal megosztott első helyen, s ennek talán nem is a tanulók örültek legjobban, hanem Géczi Lajos magyar-orosz szakos tanár, aki felkészítette őket. Jó hangulatban beszélgetett velem a gimnázium múltjáról és jelenéről. 1957 szeptemberében kezdődött Kapóson a középfokú képzés, s a kétemeletes épület falai közül 1960- ban rajzottak ki az első érettségizők. Ekkor csendült fel először a kisváros iskolájában a Ballag már a vén diák örökszép daliama. Azóta a közös igazgatású szlovák—magyar gimnázium magyar tagozatáról évente huszonöt-harminc tanuló jutott tovább. Kezdetben a Nyitrai Tanárképző Főiskolára jelentkeztek zömmel. A környék és a Bodrogköz pedagógusai a nagykaposi gimnázium neveltjei. Néhányan a nyugat-szlovákiai kerületben is tanítanak. Idővel változott a kép. A végzősök egyre többen iratkoztak be a műszaki főiskolára és a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára. A vidék egységes földművesszövetkezeteinek, állami gazdaságainak fiatal mérnökei is volt kaposi diákok, köztük Takács Péter az Agrostav agrármérnöke, a Szövetségi Gyűlés képviselője. A humán- és természettudományok szintén hódítottak a tanulók szonnyolc tanulójuknak majdnem nyolcvanöt százaléka tovább akar tanulni. Újabban minden évben akad jelentkező a Katonai Főiskolára. Számos volt diákjuk nemcsak magas rangot ért el, de felelősségteljes pozíciót is betölt a hadseregben. A Közlekedési Főiskolán (Žilina) is tanulnak Kapóson érettségizett gimnazisták. Erre azért van különösen nagy szükség, mert a kisváros átrakodó állomását tovább bővítik, s idővel nagyobb lesz, mint az ágcsernyői (Čierna nad Tisou). Egyszóval az Erdélyi János Kulturális Napok eseményei fordították figyelmemet az Ung-vidéki alma materre, amelynek a falai között az idén már a huszonötödik évfolyam érettségizett. Megállapodtunk akkor Géczi Lajossal, hogy majd visszajövök közös igazgatású gimnáziumukba, amelynek százhetvenöt tanulója közül kilencvennégy a magyar tagozatot látogatja. Nemrégen, egy hétvégi napon, eleget is tettem az ígéretemnek. Elbeszélgettem a tanárokkal, olimpián állják meg a helyüket. A tavalyi matematika feladatmegoldó versenybe három tanulónk kapcsolódott be sikeresen. Valamennyi olimpián és versenyen a jó középmezőnyben végeznek tanítványaink. — Mivel magyarázza a továbbtanulásban mutatkozó eredményeket? —■ kérdezem az igazgatóhelyettestől szobájában. — A jó tantestületi munkával. Meg az állandósult pedagógusállománynyal. Kohány Ferenc matematika—fizika és Petrik Barna kémia—biológia szakos kollégám kezdettől itt tanítanak. Dohányos Béla szlovák—magyar szakos tanár huszonöt évig oktatta a tanulókat. Most a mezőgazdasági szakközépiskola igazgatóhelyettese. Titka Róbert további matematikafizika szakos tanárunk is tizenötödik éve tanít iskolánkban. A két tagozat katedráján öt volt diákunk áll! — Nagy a gimnázium felvevőterülete? — Hozzávetőlegesen ezer gyermek tanul Kapos és a környék magyar 4
