A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-12 / 42. szám

Tudomány-technika A turbina atyja Segner János András (1704—1777) szüle­tésének 280. évfordulójára emlékezik a tu­dományos világ. Korának nagy polihisztora volt. Az általa művelt tudományok — a matematika, fizika, csillagászat, kémia, or­vostudomány és filozófia — akkor még szo­ros kapcsolatban voltak egymással. Róla ne­vezték el a Hold egyik kráterét, s nincs talán olyan helye a világnak, ahol ne ismernék a „Segner-kerék" kifejezést, ha egyebet nem is tudnak róla. „Segner-Hungarus"-ként és a turbina atyjaként is emlegetik. Tekintélyes pozsonyi családból szárma­zott. A család a XV. században vándorolt be Stájerországból Pozsonyba. Nagyapja, Josef Segner, kapitányként harcolt a török háború­ban. Apját Segner Mihályt II. Rudolf nemesi rangra emelte. Ebben az időben építették a Mihály kapu mellett még ma is álló Segner kúriát (ma a 7-es számú ház). A magyar nemes, kereskedő és városgazda apának módjában állt fiának az abban az időben legjobbnak tartott nevelést biztosítani. A fiatal Segner először Pozsonyban, majd Győrben tanult. 1724-ben pedig a híres debreceni kollégium diákja lett. 1725-ben indult el a magasabb tudományos képzett­séghez elengedhetetlen külföldi tanulmány­útra Jénába. Itt még ugyanebben az évben megjelent egy jelentős matematikai, egy év­vel később egy rektori dicséretet nyert ké­miai dolgozata. 1729-ben orvosi, 1730-ban orvosdoktori képesítést szerzett, majd visz­­szatért hazájába. 1730-ban Szeremlei Sámuel, Debrecen nótáriusa azt a megbízást kapta a várostól, hogy keressen egy jó medikust. Szeremlei a híres pozsonyi földrajztudóshoz. Bél Mátyás­hoz fordult segítségért és csakhamar megy a válasz Debrecenbe: „Tegnap szólék Bél urammal. Fölötte igen commendálja Segner Uramat, hogy dereka­san absolválta stúdiumait, sőt kollégiumot is olvasott, jó mathematicus, odafel profesz­­szorságot is várhatna. Láttam magam is, elég activusnak látszik." így lett Segner János András Debrecen város orvosa, vagy ahogy akkor mondani szokták „fizikusa". De nem sokáig. Meghív­ták Jénába professzornak és ö a meghívást elfogadta, mert tudta, hogy a XVIII-ik századi Magyarország gazdasági-társadalmi viszo­nyai nem nyújthatnak lehetőséget tehetsége kibontakoztatására. Azt azonban nem sejt­hette, hogy elindult a világhírnév felé. 1733-ban már a jénai egyetem rendes ma­tematika tanára volt. Jénából Göttingenbe került. Itt a fizika, matematika és a kémia tanára volt, de filozó­fiai, orvosi és csillagászati előadásokat is tartott. Göttingeni munkájának eredménye­ként születtek tudományos hírnevét megala­pozó fizikai felfedezései. A mai értelemben vett fizika a XVII. szá­zadban jött létre Galilei és Newton munkás­sága nyomán. Az ő tevékenységük során derült fény a földi és égi testek mozgásának törvényeire, úgyhogy a XVII. század végére a mechanika szilárd alapokat kapott. Newton azonban nemcsak felfedezte a mechanika törvényeit, hanem fejlődésének további útját is megmutatta. Rámutatott arra, hogyan le­het a matematika eszközeivel a természetet további válaszadásokra kényszeríteni és apró részleteiben kidolgozni a szilárd, cseppfo­lyós és légnemű anyagok mozgására vonat­kozó törvényeket olyan módon, hogy e törvé­nyek alapján gépeket is lehessen szerkeszte­ni. Ez a munka a XVIII. század nagy matema­tikusaira várt. Bernoulli, Lagrange, Laplace mellett ilyen kiemelkedő matematikus és fizikus volt a német Leonhard Euler, a szent­pétervári akadémia nagy tekintélyű tanára. Az ö általa felállított ún. Euler-féle egyenle­tek a szilárd és folyékony anyagok mechani­kájának ma is alapvető törvényei. Euler nevét minden egyetemi hallgató ismeri, aki mate­matikát és fizikát tanul, de talán kevésbé közismert, hogy az Euler-egyenletek létrejöt­tében Segner János Andrásnak volt nagy szerepe. Segner köteteket kitevő dolgozatai közül a folyadékok fizikájára vonatkozólag legfonto­sabbak azok az 1750-ben közzétett dolgo­zatok (számszerint hat), amelyek Euler figyel­mét felkeltették és amelyek az Euler-egyen­letek előkészítőinek tekinthetők. Ezekben történik először kísérlet az ún. Segner-kerék — amely a turbina ősének tekinthető — hatásfokának kiszámítására. A lényeg ugyan­is abban van, hogy a viz energiáját szerkeze­tek mozgatására már az ókorban használták, de tudatos számításokat a hatásfok növelé­sére, a lehető legjobb szerkezeti meg­oldásokra Segner végzett először. Göttingen mellett egy malmot is megépített, amelyet turbinája hajtott. Másik nagy jelentőségű munkája a merev testek, az ún. pörgettyűk forgására vonatko­zik. Ő állapította meg, hogy a pörgettyű három egymásra merőleges tengely valame­lyikén, az ún. szabad tengelyen forog stabili­sán. Ez ismét olyan probléma, melynek gya­korlati jelentősége rendkívül nagy. Segner számításaiból fejlődtek ki a merev testek mozgásegyenletei, maga a pörgettyű pedig igen sok gépnek fontos alkatrésze lett. Segner göttingeni tartózkodása idején csillagvizsgáló intézetet is létesített. Csilla­gászati vonatkozású tanulmányai közül meg­említhetnénk a Vénusz átvonulásáról szóló dolgozatát, továbbá a Holddal kapcsolatos cikkét. A Segnerről elnevezett kráter a hold­perem közelében fekszik a Hold déli félteké­jén, negyven foknyira nyugatra. (A kráter átmérője 48 km, legnagyobb belső mélysége a kráter külső környezetéhez viszonyítva 2 500 m. A közepes nagyságú kráterek cso­portjába tartozik.) A Segner alapította csillagvizsgáló azóta világhírűvé vált. Az egyetemhez tartozik, ahol a csillagászati karon 7 éven át képezik a mai követelményeknek megfelelően a csillagá­szokat. Segner 1755 tavaszán Göttingenből Hal­iéba költözött. A hallei egyetemen folytatta intenzív kutatótevékenységét. Kutatásairól barátjával, Eulerrel folytatott levelezése tájé­koztat. Halléban 1755-ben kiadta egyik leg­nagyobb művét a „Theoria turbinum”-ot, mely Euler további kutatásait is befolyásolta. Tanári munkáját is lelkiismeretesen végezte, diákjai számára tankönyveket írt. A „Cursus mathematicus" 1755 és 1768 között folya­matosan, sorozatokban jelent meg. A kutatások terén az első öt hallei hivatali évében különösen a mágnesesség problé­máival, a Fermat-féle tétel bizonyításával, az algebrai egyenletek valóságos gyökeinek áb­rázolásával, algebrai egyenletek pozitív és negatív gyökeinek azonosításával foglalko­zott. Egy jelentős tanulmánya a találati való­színűséget tárgyalja a szerencsejátékoknál. Ezt követi egy orvostörténeti szempontból is érdekes tanulmány a mentőövről. Asztronó­miai tevékenységét az üstökösök pályáinak megfigyelésére összpontosította. Feltalált • egy készüléket, amely az üstökösök pályá­inak követésére szolgált. Érdeklődési terüle­tének sokfélesége ellenére éppen az asztro­nómia az, amely mellett Segner újból és újból elkötelezi magát. Segner tevékenységének egy része Hallé­ban a hétéves háború legnehezebb idősza­kára esett. A külsőleg oly kedvezőtlen körül­mények ellenére az egyetemi élet majdnem hogy zavartalanul folyt. Segner munkakedve és publikációs kedve a háború ellenére sem változott. A „Wöchentliche Hallische Anzei­­gen"-ben 1760-ban a holland távcsőről, 1762-bén a római víziórákról írt. Közben olyan kályha tervével is foglalkozott, mely takarékos fogyasztású és csak csekély mennyiségű füst képződik benne. Matemati­kai téren leginkább a differenciálszámítás és az algebra kérdései izgatták. Időközben az egyetem rektorává "nevezik ki és titkos taná­csossá választják. Számos tudós társaság, például a Pétervári Akadémia, a Londoni Királyi Társaság és a Berlini Királyi Tudomá­nyos Akadémia tagja lesz. Sajnos a betegsé­gek is jelentkeznek. Rendkívül súlyos hypo­chondria akadályozza alkotómunkájában. Említésre méltó azonban az a tény, hogy a felmerült nehézségek ellenére előadásainak zavartalan lebonyolításán fáradozik. Utolsó hónapjairól, heteiről kollégájának, Thuman­­nak életrajzi közlése tudósít: „Halálos ágyán térképeket tervezett, ame- ^ lyek az ifjúság számára a legnagyobb ha­szonnal járhatnak. Utolsó kiruccanása akkor történt, amikor beteg barátját, a megboldo­gult Meier professzort Giebichensteinben felkereste. Már akkoriban is teljesen el volt erőtlenedve. Betegsége hol lanyhulni lát­szott, hol nagyobb eréllyel visszatért. Az utolsó napokban még nagy reményünk volt, hogy megmarad számunkra: ő maga nem volt minden remény nélkül, úgy tűnt, bár mindig kész volt a halálra, a halál gondolata már nem volt félelmes számára. Egy hirtelen vértódulás, miáltal a vér rendes útját elhagy­ta és a gyomrába húzódott, volt halálának közvetlen oka." 1777. október 5-én, négy nappal 73. születésnapja előtt halt meg. Sok kortársa és honfitársa Newton utódá­nak tartotta, de voltak, akik csak vállverege­­tően megjegyezték róla, hogy „nem egészen ötletek nélkül működött a fizikában". A szülőföld megbecsülése jeléül már áll a Segner-emlékmü Bratislavában a Duna part­ján. A Segner emlékek ápolása, tudományos tevékenységének megismertetése, népsze­rűsítése érdekében azonban még sokat kell munkálkodnunk. KOVÁCS ZOLTÁN KELLEMETLEN „LAKÓTÁRSAK" A KOPRABOGÁR A koprabogár (Trogoderma granarium) 2—3 mm hosszúságú, ovális alakú, sötét­barna színű rovar. Ez a kártevő sem igen válogat: lisztben, búza- és kukoricadarában, rizsben, szárított zöldségben, kamillában, földimogyoróban, csokoládéban és cukor­ban egyaránt előfordul. Neki is elsősorban a lárvája károsít: az anyagokat megrágja, s ürülékével és rágcsálékával szennyezi. A ro­var passzív úton terjed: a lakásba fertőzött élelmiszerrel hurcoljuk be. Petéit a nőstény a tápanyagul szolgáló élel­miszeren helyezi el; 4 mm hosszú, világos­­barna színű szőrös lárvája a táplálékban fejlődik ki. A lárva ennek tetején vagy a csomagolóanyag felületén, a régi lárvabőr­ben alakul bábbá. Teljes kifejlődéséhez a hőmérséklettől függően egy-öt hónapra van szüksége. A lárva a padló repedéseiben telel át. A koprabogár ellen — akárcsak a kenyérbo­gár esetében — a táplálékul szolgáló élelmi­szerek gondos átválogatásával, a fertőzött anyagok szemétbe dobásával vagy elégeté­sével viszonylag egyszerűen védekezhetünk, de különös gondot kell fordítani a padlózat réseinek és repedéseinek tisztán tartására, a porszívózásra is! 16

Next

/
Thumbnails
Contents