A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-05 / 41. szám
DfflwÉém €H 'É€»m Valahányszor átmegyek egy ország határán, valami feszült kíváncsiság vibrál bennem. így volt ez akkor is, amikor Oberwiesenthal kapujában a német szocialista állam földjére léptem. Sárguló falevelekkel és halványodó napsütéssel búcsúzott a nyár, én pedig megérkezvén köszöntöttem a fenyvesek közt fénylő kisvárost, a téli és nyári sportok központját. A házak erkélyén virágzott az őszirózsa, s a kristálytiszta időben a meg-megkonduló kolom p szavát is felém hozta a szél. Mindenütt rend és tisztaság. Nincs is mit csodálkozni ezen. Németországban vagyok. Végre ráérek nézelődni, nem sietek sehova. Az illatozó kávé szaga becsalogat egy presszóba, majd megnézem az ajándékbolt kirakatát. Továbbindulok a hegyipatak mellett kanyargó úton. Valahol a fák közt vonat sípol, s félszemmel az utat figyelem, a másikkal pedig a vonatot keresem, de mire megtalálnám, befut az alagútba. Lassan hajtok, hogy ne suhanjon el a táj, s lehúzom a kocsi ablakát, hogy bejöjjön a friss hegyi levegő. Álmodozó alpesi-tetős falvak es színes kisvárosok váltják egymást. Átmegyek a hídon. Alattam a sebesfolyású Mulde folyó futja körbe a középkori várat. Tornyai fölött galambrajt vert föl az őszi szél, magasan a kék égig. Itt meg kell állnom. Belépek a vár boltíves kapuján, az udvaron kovácsoltvas lámpa vet árnyékot a kockakövekre. Paul Flemming, a tizenhetedik századi német költő szűkebb pátriájában járok. Itt élt a század egyik legeredetibb lírikusa, aki elkísérte urát, a holsteini herceget moszkvai majd perzsiai útjára. Ma bronzbaöntött szobra a közeli kisváros, Hartenstein piacterén nézi átszellemülten maga körül a nyüzsgést. A Ratskellerben éppen most verték csapra a söröshordót így a vendéglő árnyas teraszán nézegetem a betérő vendégeket közben azon tűnődöm, hogy a szemközti Fehér Rózsa fogadó kiket láthatott vendégül Paul Flemming idején. A háztetők fölött az Érchegység fenyvesekkel borított vonulata kéklik, s valahol nem messze egy toronyóra kongatja az időt Tetszik nekem ez a kisváros. A középkorban mintegy háromezer lakosa volt. de azt hiszem, ma sem lakják többen. Persze az emberek ma már másként élnek. Csak ezek az átkozott motorosok ne lennének! Egyszerre megszűnik a robaj. Felkapom a fejem, s látom, hogy a közlekedési rendőr is megunta a sok berregést. Sorra leállította a suhancokat. kiknek savanyú ábrázata összefüggésben lehet a gyorshajtásért kifizetett bírsággal. Töröm a fejem. honnam hová száguldoznak. Ezt csak később tudtam meg. amikor búcsút mondtam a városnak. Előbb azonban kiterítem az asztalra az autótérképet s megnézem, hogyan jutok el Zwickauba. Kétféleképpen : az egyik lehetőség a sztrádán — ez rövidebb is és gyorsabb is: a másik a régi aszfaltút ez hosszabb és kanyargósabb. Mégis az utóbbit választom, mert az régi kisvárosokon vezet keresztül. Hartensteint elhagyva változatlanul szép a táj. A fenyvesek hol felszaladnak a hegyre, hol leérnek a völgybe, s az üdezöld legelőkön birkanyáj kotompol. Ahol kisimul a táj, ott újabb kisváros tornyai láthatók. Hopp! MegáJlj-t int egy közlekedési rendőr. Ott látom mellette az árok partján üldögélő motorosaimat is. — Talán valami baj vanl? — kérdem. — Dehogy is. Nincs semmi baj — mondja udvariasan — de vámom kell egy kicsit mert előttünk a városban most kezdődik az ünnepi felvonulás és addig amíg ez tart, lezárjuk a közlekedést. Mutatja a térképen a terelőutat. Megköszönöm, de inkább magam is megnézem az ünnepélyt Félreállítom a kocsit és elindulok gyalog a város felé. A fellobogózott kidíszített főtéren a tűzpiros transzparensről leolvashatom, hogy ma ünnepük a város megalapításának A KAUKÁZUS/ ÁSVÁNYVIZEK A Szovjetunió óriási területén ásványvizéé gyógyfürdő-források sokasága található. Az ország egyik legjelentősebb fürdőterülete azonban a Kaukázusi Ásványvizek. Ezen a 1 200 mJ-en több mint 130 forrás található, melyekből naponta 10 millió liter hideg és meleg ásványvíz tör elő. amit azután a különböző betegségek gyógyítására használnak. A terület legnagyobb fürdőközpontjai Piatogorszk, Zseleznovodszk, Jesszentuki, Kiszlovodszk és Mineralnije Vodi. A Kaukázus északi lejtőinek ásványvízkutatását Péter cár utasítására már a 18. században elkezdték. Az eredmények alapján a Kaukázusi Ásványvizek nevű területet 1803-ban gyógyterületté nyilvánították és azóta fejlesztik. Kiszlovodszk érdekességei közé tartoznak a Vörös Köveknek nevezett homoksziklék A kaukázusi ásványi forrásokhoz vezető kaput egy szép, barátságos városka, Mineralnije Vodi képezi. A fürdőterület északi része, a Moszkva—Baku vasútvonal mentén fekszik. Repülőterén több mint egymillió utas fordul meg évente, akiknek többsége a Kaukázusi Ásványvizek valamelyik központjába utazik. Mineralnije Voditól kb. harminc kilométernyire délre terül el Piatogorszk. a százezer lakosú fürdőváros. Elnevezését az őt övező öt hegyről kapta, melyek a város kulisszáját és panorámáját alkotják. Piatogorszk a világ legérdekesebb területei közé tartozik. Ezt vizei különbözőségének és fokozott hatásuknak köszönheti. Öt alaptípusú meleg és hideg ásványvízzel rendelkezik, amelyek közé szénsavas, kénsavas, radioaktív és egyéb források tartoznak. Közel húsz kilométernyire Piatogorszktól fekszenek a Kaukázusi Ásványvizek legkisebb, de legfestőibb területei. Zseleznovodszk a húszezer lakosú városka a kúpalakú, kialudt Zseleznaja nevű tűzhányó alatt épült. Fejlődését a 16 °C-tól 55 °C-ig terjedő melegvizű forrásainak köszönheti. amelyek vegyi összetétele ha-20
