A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-28 / 40. szám
nére az ország ipari és személyforgalmi vérkeringését mindmáig a vasút biztosítja. Teendőinket ráadásul lehetőleg percnyi pontossággal kell ellátnunk, hiszen egyetlen vonatkésés egy sor más menetrendi adatot boríthat fel. Állandó utasaink között sokan vannak, akik naponta száz kilométernél is többet ingáznak. Érthető, hogy munkába is, haza is pontosan akarnak érni. Pedig a térfönöknek vagy a forgalmi szolgálattevőnek néha valóban minden ügyességére szükség van, hogy szabad utat nyisson egy-egy szerelvény előtt. — Az automatikus reléirányítás azonban mégiscsak megkönnyíti a munkát, vagy nem?! Az állomásfönök jóindulatúan bólint, de a hangja kemény, határozott marad. — Az igaz, hogy a vasút műszaki fejlettségének eredményeképpen maga a vonat a tulajdonképpeni sorompóőr, mert ha a mozdony rálépett a szigetelt sínmezöre, de az irányító személyzettől nem kapott utasítást a „belépésre", egy tapodtat se haladhat tovább. Az önműködő rendszer sokat segít, de nem helyettesíti az embert, aki vélt vagy való ok miatt mindenkor és mindenhol megállíthatja a vonatot. Az előbbiért, az alaptalan vaklármáért könnyen fegyelmi jár, az utóbbiért főnöki kézfogás, oklevél, esetleg pénzjutalom is, de nem sok, mert a vasútnak sok kell a beruházásra, a szolgálatok folyamatosságát biztosító túlóraköltségekre. Apropó, térfőnökség, forgalmi szolgálattevő — ők felelnek mindazért, ami a vágányokon áll és mozog. Vagyis van miért felelniük. Üdítőitalt, feketét sokat isznak — érthetően, elvégre a figyelmük egy pillanatra sem lankadhat. Itt utasítást utasítás, új helyzetet új helyzet követ. Előfordul, hogy három tehervonatot, egy gyorsot és egy személyt jeleznek egyszerre, s mind egy irányba tart. A szolgálatosnak kell eldöntenie: melyiket ereszti elsőnek tovább, figyelembe véve közben a pályatestek teherbírását, a menetidők gazdaságosságát, a személyi forgalom folyamatosságát és persze a vasúti forgalom biztonsági előírásait is. Juraj Novodomsky, a bratislavai Főpályaudvar állomásfönöke mintegy zárótételként leszögezi : — A vasút az utóbbi években világszerte újjászületőben van. Hazánkban is, külföldön is az energiagazdálkodás, a környezetvédelem és más időszerű szempontok figyelembe vételével a közlekedés felelős irányítói végiggondolták: a jövőben hol lesz szerepe a vasútnak. A nagyobb sebességű vonatok nemcsak kényelmesek, hanem képesek felváltani például a költséges belföldi repülés vagy a balesetveszélyes gépkocsizás egy részét. A konténeres és az egységrakományos áruszállításban is szilárd helye van a vasútnak: az iparvágánnyal hozzá kötődő vállalatnak pedig olyan előnyöket tud adni, amivel a közúti fuvarozók nehezen versenyezhetnek. Fontos, hogy a vasút jó minőségben és egyre korszerűbb színvonalon nyújtsa szolgáltatásait, ehhez azonban mind az utasok, mind a fuvaroztatók részéről fokozott fegyelemre van szülség. Meggyőződésem, hogy megfelelő társadalmi összefogással a vasút nemcsak megőrzi pozícióit, hanem helyenként teret is hódít! MIKLÓSI PÉTER Csak egy percre... BODNÁR ERIKA buzitai (Buzica) lakos, huszonöt éves. Hímben óvónő. Édesapja a Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Általános Iskola igazgatója, édesanyja az iskolai étkezde vezetője. Öccse, András a Buzitai Művelődési Központot vezeti. Erika helyben járt általános iskolába, és Kassán (Koáice) érettségizett a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban. Egy ideig nevelője volt a szepsi (Moldava nad Bodvou) általános iskola napközijének, majd 1980-ban beiratkozott a losonci (Lucenec) óvónőképzőbe, s az egyéves felépítményi tagozaton szerzett képesítést. 1981-ben került Hímbe óvónőnek. — Kezdettől óvónő szeretett volna lenni? — Nem éppen. Érettségi után képzőművészeti felépítményi iskolába készültem, de édesapám eltérített ettől a szándékomtól; az óvodát tartotta számomra jobbnak. Az ö tanácsát megfogadva választottam ezt a pályát. — Megbánta? — Nem. Tetszik ez a munkakör. Érdekelnek a gyerekek. A munkára nevelést és a képzőművészeti nevelést tanítom, és szép eredményeket érek el. A gyerekek közül néhányan a szepsi népművészeti iskolába jelentkeznek. — Hány gyermek tanul a hími óvodában ? — Huszonegy. Sajnos, évről évre kevesebb a gyerek. — Mi az oka ? — A fiatalok elköltöznek innen. Kassán és Szepsiben telepednek le. Véglegesen búcsút mondanak a falujuknak. Csak látogatóba járnak haza. — Az egyke is közre játszik? — Nem hinném, hiszen Hímen nem ritkaság a három-négy gyerek egy családban. De nem nagy község Hím. Mindössze háromszáz lakosa van. — S az óvodája ? — Egy osztályos, két tanerős. A gyerekek vegyes korcsoportban tanulnak. — Magyar tanítási nyelvű iskolája is van a községnek? — Igen. Egy-négy osztályos általános iskolája. — Milyen az óvodai élet? — Óvodánk a jobbak közé tartozik. Mintatanítás is volt már nálunk. Csepely Etelka a vezető óvónő. — Mivel tölti az idejét iskolán kívül? — Szemléltető és propagációs anyagot készítek a Buzitai Népművelési Központban. Ez bizony sok időt vesz el. De kedvvel csinálom. — Az egyéni élete ? — Kötök, rajzolok, zongorázom. — Játszik más hangszeren is? — Furulyán. Losoncon, az óvónőképzőben tanultam meg furulyázni. Zongorázni meg a szepsi zeneiskolában. — Utazni szeret? —- Hogyne. — Hói, merre járt már? — 1983-ban kéthetes tanulmányúton vettem részt Budapesten. Az anyanyelvi nevelés kéthetes tanfolyamán. Sokat nyújtott, nagy hasznát veszem. Bulgáriában is jártam már, de az egyéni út volt. — Végűi milyen falun az óvónő élete ? — Jó lenne, ha nem mondhatnám, hogy a társasági élet nagyon hiányzik ... MÁCS JÓZSEF 13
