A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-28 / 40. szám

Leánderekkel ékes udvarokra emlé­kezem, felmuskátlizott ablakokra, pompázó kiskertekre a házak előtt. De a legélesebb képet talán min­denki a mező virágairól őrzi emléke­zetében. Százszorszépek milliói a li­balegelőn. És a töltésoldal kaszálója, ahol a megszépítő emlékezet szerint a mezei virágok teljes flórája felvo­nult. Boglárka, ökörszem, margaréta. Csillaghúr, kosbor és zanót. Patkó­cím, kerep, szarkaláb. Baltamcim, zi­liz és füzény. Cserszömörce és kutya­tej. És azt mondja: parlagi ligetszépe. Körtike. Kankalin, gurgolya, aranka, és pusztai meténg. Csucsóka, tárnics, macskamenta ... Elnézést kérek, de nehezen tudom abbahagyni a felsoro­hozzám, ráadásul így vagy úgy, de mégiscsak ezek a kultúrvirágok ősei, és mitagadás: velük csak a termé­szettudósok törődnek. Gyengébbek, gazdátlanok. Senki sem ápolja, gon­dozza, nemesíti, öntözgeti a mező virágait és a legtöbben bizony meg­­hökkennének, ha a manapság diva­tos virágkiállításokon pipaccsal, vagy gólyahírrel találnák szembe ma­gukat. Mert nagy ám a sznobizmus ugyebár, sőt, az igen iparkodó ízlés szerint egy modern, kertes házhoz már alig szokás virágot ültetni. Mos­tanság a fü, a pázsit dukál — jó angolos fajta. Mert láttam már én bizony olyan modern asszonyságot, aki bosszankodva csipkedte ki pá­lást, mert vers ez a fülnek, és szépsé­ges játék. Ki tudja hányadszor ve­szem a kezembe a Jávorka—Csapó dy kisatlaszt, az egyik legkedvesebb könyvemet. Ki tudja, hányadszor ját­szom azt, hogy vizsgáztatom maga­mat: jól emlékszem-e e szépséges nevekre ? És úgy nevezték-e mifelénk is ezeket a virágokat, netán másho­gyan? Aggófű, pipitér, szalmagyopár, cicfark, meg bakszakáll. „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok .. Hogy mégis a mezei virágokkal kezdem? Igen, mert közelebb állnak zsitja közül a százszorszépet. „Rontja az összhatást..." Nofene! Minek szépíteni: nekem úgy tet­szik, egyre kevesebb a házak körül a virág. Vagy egyre több? Mert ha a szegfűkkel telezsúfolt háztáji üveg­házakat is számítom, akkor az állítá­som aligha igaz. Ellenben abban is van igazság, miszerint félő, hogy vi­rág alatt sokan már csak a szegfűt értik az emberek. Pedig hát a szegfűn kívül sokféle virággal gazdagok tája-

Next

/
Thumbnails
Contents