A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-28 / 40. szám

ink. Mégis, egy picit talán aggasztó a jelenség, hogy falvainkon mintha visszahúzódóban lennének a virágos kiskertek, miközben egyes városok­ban a legszebb, legvirágosabb erkély címéért hirdetnek versenyeket. Persze, túlozni nem szeretnék, hi­szen kapásból fel tudnék sorolni két tucat olyan falut, amelyeken áthalad­ni felüdülést jelent, mert vagy a gazd­­asszonyok virágszerető kedve, vagy a falu gazdáinak erre is kiterjedő figyel­me miatt a kertek, az utcák virágok tarkaságától pompáznak. Jó érzés látni egy széles utcát, melynek mind­két oldalán a forgalomtól a szokásos­nál távolabbra épültek fel a házsorok, s ahol az útszél és a kerítés közti mégis szerényen szép, gyenge szir­mai. Mert a nyár virága nekem a napraforgó. Magányos, szélhordta magból kikelt szálak, és ipari célra telepített tengerek. Jártamban-keltemben sokszor megállók mert megállít egy-egy virá­goskert, napraforgó, vagy pipacs-ten­ger, sokszor egy-egy árokparti virág, árva szarkaláb a búzatenger pere­mén. Utaimról rendszerint mezei cso­korral térek haza, meg egy-egy virág­fotóval. Az egyik legkedvesebb közü­lük az az árva pipacs, amelyiket ta­valy, augusztus utolsó napjaiban ta­láltam. IMem akartam hinni a sze­memnek, hiszen a pipacs a tavasz, a nyárelő virága. És ime! sávban koratavasztól késő őszig százféle vidám színben nyílnak a kedvderítö földi csillagok. Igen, koratavasz. És a nyárutó, a szeptember vége. Ilyenkor a legszeb­bek a kert, a mező virágai. A termé­szet nagy tavaszi lélegzetvétele és a nyárutó fáradó pihegése között, a nyár tombolásában kevésbé is be­csüljük a rózsát, mert szebb annál az első hóvirág, az első ibolya, a kert legelső nárcisza, tulipánja, aztán ősz szel a legkitartóbb őszirózsák tarka. A közhelyszámba ment mondást kerülnöm illene. Eszerint nem lehet rossz ember az, aki a virágot szereti. Az ember, mire felnő, általában meggyőződik róla, hogy ez nem min­dig igaz, sőt, a virág szeretete nem lehet az emberi jóság, a humánum próbaköve. Mert az élet ennél sokkal komo­lyabb. De a virág felderíti és ez nem kevés... KESZELI FERENC A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents