A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-13 / 29. szám
Y Elfelejtettem falvakként megt í számolni a még mindig pom* J pázó májfákat. Állításuk ugyanolyan régi szokás ezen a vidéken, mint mondjuk Vecseklőn a legénybíró-választás. jWg&ä^ Minden esztendő utolsó napó ján legénygyülést hívnak öszsze, s egy hattagú javasló bizottság ajánlatára megválasztják a legénybirót és a vezetőséget. A legényklubnak harminc tagja van. A krónikában kinek-kinek egyegy lapot nyitnak, amelyen feltüntetik a klubtag nevét, születési évét és a fogadalmát, mikor nősül meg, s a kiszabott büntetést is, amenyiben nem teljesíti az ígéretét. A klubba hívatlan vendég nem teheti be a lábát, nős ember különösen nem, hiszen a krónikában a házasság miatt távozó tag lapjára bejegyzik: — Béke porairal A legényklub egyik tagja, gúnynevén Losonci/vasutas, segédmunkás/most vonul nyugdíjba, azzal a klubtagok által is vallott felfogással, hogy manapság a nő már nem kincs. Mindezt az újbásti székhelyű Május 1. EFSz központjában a legényklub „belügyminiszter”-étől tudom, aki Bozó Géza névre hallgat, huszonhat esztendős, Tornaiján (Šafárikovo) érettségizett a magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági középiskolában, s a hat falu határát egyesítő 2600 hektáros szövetkezet gabonaraktárának vezetője. „Belügyminiszterségén" azt kell érteni, hogy a medvesalji falvak táncmulatságaiba vagy más jellegű rendezvényeire ő szervezi a vecseklői legénységet, hogy minél nagyobb számban és szervezetten jelenjenek meg. S ha Medvesalján túli községekről van szó, akkor a legénység szervezése már a „külügyminiszter" dolga. Bozó Géza barátunk a legényklub vezetőit csak a gúnynevükön hajlandó megnevezni. így a legénybíró Tóbi, a „külügyminiszter" Buzu, a belügyminiszter" Karló, a nevelő Bandaszka stb. A nevelő örökké azt fújja, fiúk, ne nősüljetek meg, s az egymás közti jó viszonyra is felügyel. A legényklub tagjainak életkora: ötvenen fölül 1, 40—50 között 5—6, 30—40 között kb. 14, 30 alatt 9 tag. — Miért sok Vecseklőn az agglegény? — kérdezem Karlótól, a „belügyminisztertől". — Ki akarják használni a legényéletet! — Tagsági díj befizetése kötelező? — Igen. Csak mi nem tagsági díjnak, hanem kanadónak hívjuk ... A végletek zárt vidéke lenne a Medvesalja ilyen értelemben? Az egyik kocsmában véletlenül botiok bele az ott söröző Kovács Gyulába, aki tajti kőműves és elvált. A házassággal kapcsolatos tapasztalatát így foglalja össze: — Háromszor nősültem Rimaszombatból. Egyik házasságom se sikerült. Mindhárom esetben könnyű élethez szokott nőket választottam. Nem tudtak bánni a pénzzel. Magyarán szólva főzni se tudtak. Uram, én katonai főszakács voltam. Szeretem a gyomrom. Paprikás csirke a kedvenc ételem. Szerintem az ideális feleség 170 cm magas, nem kövér, nem sovány, nem öreg, nem fiatal és egy katonai főszakácsnál is nagyobb a főzőtudománya ... Mede Tibor a szövetkezet főagronómusa. 1966-ban érettségizett a tornaijai mezőgazdasági középiskolában. Mikor az iskola padjait elhagyta még kis, önálló szövetkezetek voltak a medvesalji községekben. 1970-ben történt az egyesülés. Addig a Tajti EFSz agronómusa volt. — Rengeteg dohánypalántát láttam a földeken — mondom Mede Tibornak az irodájában. — Az ország legnagyobb és legjobb eredményt elért dohánytermesztői vagyunk — adja tudtomra. — Száznegyvenöt hektáron termesztünk dohányt. Huszonnégy vagont száraz állapotban. Évente 9—10 millió korona a bevételünk dohányból. Asszonyaink szakszerűen foglalkoznak az értékes növénnyel. Körülbelül 100 tagú a dohánytermesztő csoportunk: szocialista brigádot alkotnak s a Béke nevet vették fel. Az ezüstfokozat megszerzése után most már az aranyfokozat várományosai. Ez persze az időjárástól is függ. Jó az eső a dohányra, de csak palántáláskor. A dohány a meleget szereti. Tehát, ha földben a palánta, adj, uram, de mindjárt, meleget... — Sok a dohányzó az ország legnagyobb dohánytermesztő szövetkezetében? — Az elnök például nem dohányzik. A pártszervezet elnöke se. A főagronómus se. A dohánytermesztő csoport tagjai se. Csirke Ernő, a korábbi elnök tagja az országos dohányminősítő bizottságnak. Ö se dohányzik. Szín szerint ítél. Évente háromszor ülnek össze a Nyitra melletti Bábon, ott van a dohánytermesztő kísérleti intézet. Nekünk is vannak kísérleti parcelláink. Mede Tibor a dohányról szólva sok minden mást is elmond. A száraz dohányt elraktározzák, s fűtött termekben télen dolgozzák fel az asszonyok. Munka közben tréfálkoznak, énekelnek, s ezt a dalos kedvüket népviseletbe öltözve a rimaszombati május elsejei felvonulásokra is elviszik a medvesalji asszonyok. A díszemelvény előtt elvonulva tele torokból fújják: Nincs szebb madár, nincs szebb madár a fecskénél, A medvesalji, medvesalji menyecskénél . . . A dohány egész évben munkát ad a hatszáz tagú szövetkezet asszonyainak. A vezetőség igyekszik visszatartani a kiáramló női munkaerőt. Van már egy tizenöt nőt foglalkoztató számítástechnikai fióküzemük és egy jelenleg negyvenöt nőnek munkát adó varrodájuk, amelyet még bővíteni szeretnének idővel. A Május 1. EFSz-ben mindenki megtalálja a számítását. — Szövetkezetünkben sok a fiatal — mondja Mede Tibor. — Az átlagkereset az asszonyoknál 1800—2000 korona, a gépesítésnél 2500—2800 korona. Az irodalmat is kedvelő föagronómussal beszélgetve szó esik a közeli Salgótarján-7. A hidegkúti folklórcsoport tagjainak egy része 2. Mede Tibor 3. Néhány legény a klubban 4. Bálint Lajos az osztályban 5. Zsano 6. Új családi házak 4
