A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-14 / 38. szám

Emberi sorsok

EGY SZERELEM

TÖRTÉNETE

(ÉS TANULSÁGAI)

(Folytatás a lap 36. számából.)

3.

Még mielőtt elköltözött volna hazulról. Varga Tibor új munkahelyre került. Vállalata gép mellé helyezte, hogy ne járjon-keljen szabadon, és így ne legyen alkalma napközben is inni. Ez a változás azonban nem sokat segített, a férfi továbbra is keményen ivott.

Szomorkás és nehéz napok virradtak llon• kára. A kis Kati sokat betegeskedett, ezért gyakran kellett otthon maradnia. De ő maga is gyengélkedett. Idegeit, szivét nagyon megviselte éiettársának magatartása, iszákossága; úgyhogy felhőtlen örömet tulajdonképpen csak felnőtté vált Laci fia ragaszkodása jelentett számára.

Tavaly, szeptember ötödikén otthon tartózkodott. Megint rakoncátlankodott a szíve. Estefelé Varga csöngetett. Az asszony beengedte. Utazótáskányi szennyes fehérneműt hozott a férfi. Piszkosan, elhanyagoltan állított be, és „persze" kapatosán, mint majdnem mindig.

(— Ha csak bort ivott —- vallja a tárgyaláson Ilonka —, csendes, jámbor részeg volt, de ha pálinkával keverte, kötekedő lett, kiabált veszekedett könnyen ütlegelni kezdett. Nemegyszer előfordult, hogy én sem hagytam szó nélkül a sértegetéseket visszavágtam és a látogatás ilyenkor általában hangos szóváltással ért véget vagy azzal, hogy alaposan elvert. Higgyék el, rettenetesen szégyellem magam a szomszédok előtt!)

Aznap az asszony egyébként kevéssel Varga csöngetése előtt jött haza. Délutánra kicsit jobban lett, elment hát bevásárolni. A kapuban összetalálkozott az egyik szomszéddal, aki figyelmeztette: látta Tibort, aki bizony ma is részeg.

Ilonka el volt készülve a legrosszabbra. Tulajdonképpen csak azért engedte be, hogy ne legyen hangoskodás a dologból... A férfi bizonytalanul egyensúlyozva, sárosán lépett a szobába. A hároméves kislány hozzárohant: Apu! Apukám! Aztán hirtelen megtorpant, végignézett a férfin és elfordult tőle.

— Őszintén szólva szemrehányást tettem neki — vallja Ilonka —, miért jött el, ha részeg, hiszen a szennyesét a mosodában is kitisztítanák. Haragudtam rá azért is, mert koszosán, bokáig sáros cipőben állított be.

(Egyre gyöngébb az asszony hangja, egyre sápadtabb az arca. A tanácselnök meg is kérdi: ne szakítsák-e félbe a tárgyalást de a vádlott nem akarja: elég erősnek érzi magát a folytatáshoz.)

Az enyhén tántorgó Vargának nem tetszik, hogy Ilonka szemrehányásokat tesz neki, ezért kijelenti: elmegy még cigarettát venni, utána visszajön és éjszakára is maradni kíván.

Amikor tíz-tizenöt perccel később tényleg visszajön, az asszony már nem akarja beengedni.

Varga Tibor először az ajtón, aztán az ablakpárkányon dörömböl. Közben kiabál:

„Engedj be! Engedj be, mert megkeserülöd!"

Ilonka a zárt ajtó mögül visszakiált:

„Nem engedlek! Menj vissza oda, ahonnan jöttél! Nem bírom tovább a szenvedést!"

„Engedj be!" — követelödzik tovább a férfi.

A húszéves Laci és a kis Kati a jelenet alatt a hátsó szobában tartózkodik.

Varga fölváltva dörömbölt az ajtón és a párkányon, majd az ablakot kezdte verni a lakásban lévő holmiját követelve. Ilonka szó nélkül kiadta a szennyest tartalmazó táskát, de a férfi továbbra sem távozott, hanem folytatta a zajongást.

4.

Késő estére járt már, többen leszóltak az emeletről:

„Fejezzék már be ezt a cirkuszt!"

De a cirkusz nem maradt abba. Varga ingajáratban közlekedett az ajtó és az ablak között, dörömbölt és kiabált.

Ilonka nem válaszolt. Megfürdette, lefektette Katit.

A férfi zörgetett, ordítozott közben.

Laci, a nagyfiú mindvégig nem avatkozott be a veszekedésbe. Megvacsorázott közben a konyhában. A kevés szennyes edényt a mosogatóba rakta. A konyhakést a kisasztalra, a hűtőszekrény melletti sarokba tette, azután hamarosan lefeküdt.

Odakünt Varga elhallgatott. Ilonka is lezuhanyozott és lefekvéshez készülődött. A

csend azonban csupán átmenetinek bizonyul : ismét felhangzik a dörömbölés. A férfi veri az ajtót, az asszony türelme pedig fogytán van, és nagyon szégyenkezik a többi lakó előtt is a kínos jelenetért.

Kimegy az előszobába, résnyire kinyitja az ajtót és kéri Vargát: legyen végre csönd.

A férfi ellenben nem hallgat, nem tágít.

(— Ekkor arra gondoltam, beszélek vele, talán mégis megváltozik. De ha nem. legalábbis csönd lesz. Beengedtem Varga Tibort — vallja az asszony.

— Mire alapította azt a reményét hogy talán megváltozik ? — kérdi a tanácselnök.)

Valóban — mire alapította feltevését? Sok alapja ugyanis nem volt, hiszen mindenki megrögzött alkoholistának ismerte a férfit.

(Ilonka őszintén, szavahihető természetességgel felel:

— Feltételeztem, legalább arra rá tudom venni, hogy menjen el, és másnap délután jöjjön vissza.)

Ilonka tehát kinyitja az ajtót. A részeg férfi szinte bebukik. Újra veszekedés, mind szenvedélyesebben, egyre indulatosabban. Ilonkát hirtelen elfutja a pulykaméreg:

(— Nagyon megijedtem, azt hittem, megint meg akar verni. Szemembe villant az asztalon fekvő konyhakés. Hasba szúrtam.)

A szúrás a hasüregbe hatol, belső elvérzést okoz. Varga kifordul a lakásból, alig tesz három-négy lépést: a lépcsőházban összeesik és meghal.

5.

Laci a zajra kiszalad szobájából. Látja mi történt, azt mondja édesanyjának:

„Magamra vállalom! Mi lesz Katival, ha téged elvisznek? Én még húszéves sem vagyok, az is számít..."

Az asszony elfogadja a fiú ajánlatát, mert abban a pillanatban ő sem tudja elképzelni, mi történjék a kicsivel nélküle?... Megérteni megérti az ember Ilonka cselekedetének rugóit, ám mégis fölmerül a kérdés: hogyan fogadhat el egy anya ilyen áldozatot gyerekétől, bármilyen nyomós érv és ok szól is mellette?

Laci egyébként önként jelentkezett a rendőrségen. Szemrebbenés nélkül azt állította: megölte Varga Tibort.

Az anyjával történt szembesítésen, a bizonyítási kísérletek során mindvégig kitartott állítása mellett. Az asszony is ugyanazt vallotta. A bizonyítékok azonban a fiú önfeláldozó próbálkozása ellen szóltak, és huszonkét nappal később, szeptember 27-én bevallotta, hogy nem ő, hanem anyja ölte meg Varga Tibort.

Ekkor ismerte be Ilonka is, hogy ő szúrta le a kellemetlenkedő férfit.

6.

Az asszony vallomása vége felé jár. Már csak suttog, minden ereje elhagyta. Erőtlenül, szinehagyottan megtántorodik. A börtönör odaugrik és a hóna alá nyúl, nehogy összeessen.

A tárgyalást elnapolják.

7.

Tizenhat nappal később folytatják Ilonka perének tárgyalását. Akárcsak múltkor, most is itt van Laci, aki ellen — bűnpártolás vétségéért — szintén vádat emeltek. Édesanyja bűnperében is tanúvallomást kell tennie. Amikor befejezi vallomástételét és kiküldik a teremből, anyja hosszan néz utána.

A tárgyalás utolsó napján, az ítélethirdetés előtt, néhány szót váltok a fiúval. Őt egy korábbi tárgyaláson fölmentették a vád alól, s egyben kinevezték húgának gyámjául. Reggel ő viszi óvodába, délután ő hozza haza, ö gondozza, neveli a kis Katit. Családi helyzetére való tekintettel, tényleges katonai szolgálatának letöltésére vonatkozóan egyelőre egy éves halasztást kapott.

8.

— A Köztársaság nevében! A Bratislavai Fővárosi Bíróság (...) meghozta a következő ítéletet.

Horvát Ilonka, 44 éves vádlott bűnös: 1) Varga Tibor ellen elkövetett gyilkosság bűntettében; 2) a hatósági közeg szándékos félrevezetésében. Ezért a bíróság halmazati büntetésül — az enyhítő körülmények figyelembe vételével — Horvát Ilonkát 2 évi és 9 hónapi szabadságvesztésre ítéli.

9.

A történet tanulságai ?... A riporter úgy érzi: akkor jár el helyesen, ha ezúttal nem ö fogalmazza meg őket, hanem a tanulságok leszűrését az olvasóra bízza.

Ki mit gyűjt?

A prágai Tomás Jelinek érdekes és különleges szenvedélynek hódol: a biztosítással kapcsolatos régi pléhtáblákat, okmányokat, szerződéseket gyűjti. Gyűjteményének egyes darabjait már a televízióban is bemutatták. Eddig kilencven biztosítótársaság több mint kétszáz tábláját gyűjtötte össze. Ezeket a különböző színű pléhtáblákat valamikor a bebiztosított ház falára szögezték. (Gyermekkoromban én is láttam a falunkban hasonlókat.) A legtöbb téglalap, de előfordul háromszög vagy kör alakú tábla is. Csehszlovákiában ő az egyedüli, aki e gyűjtési ágazattal foglalkozik, de híre eljutott már az országhatáron túlra is, ahonnan cserébe számos, érdekes táblát kapott. Közben a hazai biztosítás történetét is felkutatta és rendszerezte.

POJ/ÍTÉNO

UBAHKY

SLAV IE

Pojísiőnw

IMlWNTAli IWodHiíkiovHY

V PR.Y/1,

ArtC SPO«.

19