A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-07 / 37. szám

A dinnyés Miraffiorival, a paprikaárus Mercedessei, a libamájat áruló férfi Lada 1 500-assal, a virágárus Fiattal érkezik a piacra. Hajnal van, fél hat. A kocsikból gyor­san kirakják az árut, s a márkás autók — mielőtt az első vevők megérkezné­nek — gyorsan odébb állnak. Aztán a díszes kocsik tulajdonosai szakadozott munkaruhát öltenek, szép sorjában el­rendezik áruikat a jó pénzért bebiztosí­tott asztalokon. Különös külsejű alakok segédkeznek a rendezkedésben: egy féldeciért, egy korsó sörért, egy tízesért — bármikor. És megjönnek a korán kelő, szép árura éhes első vevők. A legtöbbjüknek már biztos árusa van. Tőlük a legszebb, a legjobb, a hiánycikk árut is megkapják. A többiek pe­dig...?! Aki hét, nyolc után jön a piacra az körbejárja az asztalsorokat, nézelődik, válogat, megpróbál alkudozni, feleselni egyik-másik kofával, árussal. A kilenc után érkezők már nem válogathatnak, alkudozás, feleselés nincs: az áru már kevés, a vevő örülhet, ha jutott még kelkáposzta, karfiol — mindez különféle árakban és minden mennyiségben kap­ható volt. A vidéki piacok közül a vá­laszték tekintetében a legbőségesebb­nek, legváltozatosabbnak a komáromi bizonyult. Volt — az idén hiánycikk — dinnye is: kilóját tizenhét koronáért mérte egy közeli falu árusa. A fiatalem­ber elújságolta, hogy régi dinnyeter­mesztő dinasztiából származik, ismeri a termesztés minden fortélyát. Csak a „titkok" ismeretében sikerülhetett neki — az idei időjárási viszonyok közepette — július második felére, árnyékos he­lyen „szüretelni". A fortélyok közül egyebeket nem sikerült tőle megtud­nom. Többet nem volt hajlandó elárulni, ami érthető is. Kevés a dinnye, az ár magas, így az ám sem kelendő. Jó két óra alatt mindössze ötven kilónyin sike­rült túladnia. Az árból persze nem en­ged, hiszen rengeteg munka, vesződés fekszik a dinnyében. Inkább a piac be­fejeztével útba ejt néhány fürdőhelyet — ahol talán nagyobb szerencsével ke­reskedik majd. És idén nagyjából ez a helyzet mindennel. Amiből termett — egy naszvadi (Nesvady) és több imelyi (Imeľ) termelővel, árussal. Mondják, na­gyon jó napjuknak kell lenni, hogy pap­rikából eladjanak száz-százötven kilót. S ezt a mennyiséget négy-hat órán keresztül kell kínálniuk. — Mi hát a kelendő? — kérdeztem itt is, másutt is. — A gyümölcs kelendő lenne — szólt a válasz —, ha lenne. Ám barackon, korai almán kívül alig látni egyebet. Nincs körte, csak elvétve hoz valaki szilvát, nyári almát. Nem is nagyon hozhat, hiszen nem érett be. Ám mindezek ellenére örvendetes, hogy ha nagyon lassú tempóban is, de egyre színesedik az áruskála. A komá­romi piacon gyönyörű kalocsai őrölt paprikát mért több imelyi árus; kapható volt csirke, tyúk, kacsa, kínai anyakacsa kiskacsákkal; a szegfűn és rózsán kívül még több különféle virágfajta; méz, mák, zsír; s vagy tizenöt grammos cso­magolásban — öt koronáért — a fűsze­rek fűszere, a sáfrány. Persze, hiányzik még nagyon sok árucikk. S tudják, érzik ezt a hiányt nemcsak a piacon vásárlók. Jgfer i neki paradicsom, csirke, dinnye, virág, őrölt paprika, fűszer, sóska, vagy sárga­répa ... Gombát, liba- és kacsamájat, csirkét, körtét, szilvát, libazsírt, mákot, lencsét, házi kenyeret, tepertőt, házi szalonnát, mézet, befőtteket, savanyú káposztát és uborkát már hiába is ke­res. Ahhoz korábban, hajnalbáh kellett volna felkelnie. Az utóbbi hetekben végigjártam né­hány piacot a fővárosban, Dunaszerda­­helyen (Dun. Streda), Komáromban (Komárno) és Érsekújvárott (Nové Zám­ky). Meggyőződhettem arról, hogy a piacok zsúfoltak: rengeteg az árus és rengeteg a vevő. Az asztalok telis-tele különféle áruval, de szinte minden árus ugyanazt az áruféleséget kínálja. Hagyma, burgonya, paprika, paradi­csom, zöldségféleségek, tök, káposzta. abból valóban termett elég. Csak ké­sőn. Három-négy hetet késett a vegetá­ció. A munka, a kockázat megnőtt. így aztán nemcsak a dinnye árából, hanem egyéb árakból sem igen engednek az árusok. Riportírásunk idején hiába volt július vége — augusztus eleje, a paprika ára 8—12 korona, a paradicson ára 14—16 korona között mozgott. A be­­érés késése okozta veszteséget maga­san tartott árakon szerették volna be­hozni az őstermelők. Sajnos, mondták, ez sem nagyon sikerül. Hiszen ebben az évben már valóban nagyon sok kisker­tész foglalkozik a paprika, paradicsom, zöldségfélék és egyebek termesztésé­vel. Sok az árus, magasak az árak — s a vevők még annyit sem vásárolnak, mint tavaly. Beszéltem a komáromi piacon 20

Next

/
Thumbnails
Contents