A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-07 / 37. szám

hanem a nagykereskedők, a „Zelenina a Ovocie" nemzeti vállalat illetékesei is, akik több áruféleségből töménytelen mennyiségűt lennének hajlandók felvásárolni, a termelésre és felvásárlásra szerződést kötni. Csak épp vállalkozó szellemű termelő nemigen akad. Az újdonságoktól valahogy félnek a termelők. Nem mernek vállalkozni, belefogni a még kipróbálatlan áruk termesztésébe. Pedig, ha több lenne a vállalkozó, sokkal jobban járna mind a vevő, mind a termelő-kereskedő. Nem keletkeznének egyes árucikkekből — például paprikából, fokhagymából — eladhatatlan fölöslegek. Nem lenne egyoldalú a piac, a táplálkozásunk, s nem lenne annyi panasz a termelők részéről, hogy nem tudnak mit kezdeni az árujukkal. Mert annyi panaszt, amennyit a meglátogatott piacokon hallottam, nemhogy itt leírni, de még följegyezni is nehéz lenne.

A régi termelők szerint sok az új termelő. Sok, s egyre több az új árus. Egyre nehezebb fennmaradni, megélni a piacon. Persze, természetesen szükség van a konkurrenciára, de csak az egészséges konkurrenciára. Ez a piac, a rugalmas piac, a jó piac elengedhetetlen feltétele. S ez csak a piaci igények jobb kielégítését szolgálja. Ám a ma létező konkurrencia nemigen nevezhető egészségesnek — csupán néhány áruféleségre koncentrálódik.

Tudom, az átállás nem megy könynyen. Ám piacaink kínálata, s a már meglevő feszültségek ezt egyre inkább sürgetnék. Ehhez viszont nagyobb rugalmasságra van szükség. Elsősorban a nagykereskedelem részéről — hiszen a termelő csak akkor érzi biztonságban magát, ha papíron áll, hogy áruja el is kel. Ezt az átállást pedig meg kell szervezni.

Az emberekben, a termelőkben vannak még tartalékok; munkabírásuk.

munkaszeretetük felülmúl mindent, s nem szabad hagyni, hogy ez az energia veszendőbe menjen. A kongresszusi és egyéb párthatározatok is kitűzték a valóban reális és elérhető célt: a teljes és sokrétű piaci ellátás elérését. A célokhoz azonban nem elég elindulni — főleg nehéz, göröngyös terepen, — hanem el is kell azokat érni.

Dél van, mire az újvári piacon befejezem a nézelődést. Már csak néhány — mindenre elszánt — árus kínálja a portékáját. Kelkáposztát, paprikát, paradicsomot, karfiolt, sárgarépát, virágot, barackot... Nekik — mondják — roszszul ment aznap az üzlet. Reggel négykor keltek, délig a piacon ácsorogtak, s jó ha két-háromszáz korona forgalmat lebonyolítottak. Sebaj, mondják, azért kijönnek holnap is. Holnap talán jobb nap lesz.

BALOGH JÁNOS A szerző felvételei

21