A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-08-31 / 36. szám

Vietnami idegenvezetőnk: Do Dinh Cu'ong egy hanoi középiskola tanítója. Beszéde alapos, közérthetően világos. A pedagógusok jellegzetes türelmével vála­szolt kérdéseinkre. Három évig a Szovjet­unióban tanult, ezért oroszul tökéletesen megértettük egymást. A Hanoiban tett egyik legszebb kirándu­lásaink közé — melyen Do kísért bennün­ket — a Sárkány-öbölbe tett út tartozott. Reggel nyolc óra után már zsúfoltak Hanoi utcái. Autóbuszunk hangos dudá­lással kerékpárok százai közt kanyargott. Eleinte zavart bennünket az állandó dudá­lás. Egy idő után azonban megszoktuk, főleg miután megtudtuk, hogy a vietnami közlekedési szabályzat szerint az autóve­zetőnek az előzést nemcsak irányjelzővel, hanem hangos dudálással, is jeleznie kell. Buszvezetőnk szüntelenül dudált Viet­nam fővárosából keletre, a Dél-kínai-ten­­ger felé vezető úton is. A környező táj lapos, akár egy asztal. A hatalmas Vörös folyó hordaléka lapította el annyira, amely Hanoitól keletre terjedelmes deltával öm­lik a Dél-kínai-tengerbe. Ez a vidék Viet­nam legsűrűbben lakott és a legjelentő­sebb területei közé tartozik, úgyhogy a Sárkány-öböl felé vezető utunkon megis­merhettük a vietnami falu egy részét. Leginkább a rizsföldek nyerték meg a tetszésünket. Aratás után volt, a földmű­vesek vetésre készülődtek. A rizsföldnek állandóan nedvesnek kell lennie. A szán­tásnál az állatok fogata így szüntelenül a sárban gázol. Azokon a mezőkön, amelye­ket nem öntöztek, a csatornák sűrű háló­zatából egy másik, mezőgazdaságilag igen fontos termény — a mango száradt. A trópusi fák e termése a körtére ha­sonlít. A kiszárított gyümölcs húsából Vi­etnamban értékes lisztet készítenek. Nemsokára megjelentek előttünk a Dél-kínai-tenger Tonkin öblének felborzolt hullámai. Az öböl neve 1964-ben végig­röppent a világon. Ebben az öbölben tá­madott meg egy amerikai hajó egy vietna­mi hajót. Az incidenst az Egyesült Álla­mok felhasználta a Vietnam elleni táma­dásra. Ennek a ma már nyugodt öbölnek leg­szebb részét a festői Sárkány-öböl képezi, melyről legendák száza kering. Halong tengerparti városba, ahonnan sétahajók indulnak a Sárkány-öbölbe, nem sokkal ebéd után érkeztünk. Kíván­csian mentünk ki a tengerpartra és bele­vetettük magunkat a Dél-kínai-tenger hul­lámzó vizébe. A távolban a kéklő égbolt alatt hatalmas sziklák sziluettjei maga­sodtak ki a tengerből. Talán sehol másutt a világon nem díszíti a tenger szintjét annyi magas szikla, mint a Sárkány-öböl­ben. A természet e csodálatos ajándéká­nak teljes értékét csak a Sárkány-öböl vizén hajózva lehet igazán élvezni. Amikor másnap reggel kihajóztunk a halongi kikötőből a tenger fölött lebegő pára ellepte a távoli sziklák sziluettjeit. Ahogy közeledtünk feléjük, annál fensége­sebbeknek és feltűnőbbeknek mutatkoz­tak. Az egész Sárkány-öbölben kb. mint­egy háromezer 100—250 méter magas sziklatömb van. Némelyek közt a tenger­­szoros csupán néhány méteres, máshol nagyobb, úgyhogy a sétahajó ügyes kor­mányosa átszelheti köztük a vizet. A hatalmas sziklák jellegzetes alakjuk­ról kapták a nevüket. Itt „kétpúpú teve" magasodik, amott hatalmas „teknős" lát­ható, valamivel távolabb leselkedő „macska", úszó „hattyú" vagy egy „ka­kas" jellegzetes alakja. 20

Next

/
Thumbnails
Contents