A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-31 / 36. szám
A Gsemadok életéből A BALESETMEGELŐZÉS KÖZÉRDEK Zseliz (Zeliezovce) SZINTE SZIKRÁZIK A LEVEGŐ Naponta hallhatunk, olvashatunk híreket, közleményeket különféle, munkahelyen kívüli balesetekről. Szerencsésebb esetben valaki megcsúszik a járdán és kificamodik a lába, ám gyakran megesik, hogy a pórul járt ember lezuhan az épülő családi ház állványáról, vagy éppen a barackfárót és súlyosan megsebesül, sőt, halálra zúzza magát... A statisztikákból megtudhatjuk, hogy az utóbbi években szembetűnően megszaporodott az ilyen balesetek száma. Amíg különféle intézkedésekkel sikerült csökkenteni a munkahelyi balesetek számát, a fent jellemzett balesetek egyre gyakrabban fordulnak elő s okoznak gondot mind a lakosságnak, mind az államnak. A jelenség nagyrészt azzal magyarázható, hogy a lakosság a legkülönbözőbb területeken fejt ki serény tevékenységet a munkaidőn és munkahelyen kívül. Ez persze önmagában nem is lenne baj, hiszen ezzel a munkával új értékeket hoznak létre, javítják életkörülményeiket, élnek a szocialista társadalom adta lehetőségekkel, építik saját jólétüket. A fokozott arányú baleset-forrás azonban abban rejlik, hogy az ilyen tevékenységek során nagyon sok esetben figyelmen kívül hagyják az elemi biztonsági szabályokat, intézkedéseket. Egy-egy baleset okát kutatva kiderül, hogy pl. hibás volt a villanyvezeték szigetelése, korhadt volt a létra, túlterhelték az épületi állványt, szakértelem nélkül kontárkodott az áldozat... Néha cirkuszi mutatványnak is beillő, meggondolatlan vállalkozások ütnek ki balul, s a kimenetel aztán már kevésbé mulatságos: az egymásra állított székekről látványosan szédül le a botcsinálta villanyszerelő és lábát töri... Ennek a jelenségnek komolyságát bizonyítja az is, hogy a SZSZK kormánya napirendjére tűzte már 1973. július 9-én és 238. számú határozatával kormánybizottságot hozott létre a munkahelyen kívüli balesetek módszeres vizsgálata és csökkentése érdekében. A bizottság az eltelt idő alatt számos felmérést, kimutatást készített és javaslatokat dolgozott ki a káros jelenség csökkentésére vonatkozóan. Megállapították pl. hogy a balesetek legmagasabb százalékaránya a következő három területen fordul elő: 1. közutakon, közterületeken történő balesetek (nőknél 43,3 %, férfiaknál 25,7 %); 2. sportolás, testnevelés közben történő balesetek (nőknél 6%, férfiaknál 20%); 3. mezőgazdasági, építkezési és más munkák folyamán történő balesetek (nőknél 6%, férfiaknál 20%). Bár nem áll szándékomban átvenni a bizottság által kidolgozott anyagok fejezeteit, a fenti csoportosítást mégis célszerűnek tartom az arányok érzékeltetése szempontjából. Ez egyszer is igazolódik az a megállapítás, hogy a jó kimutatásból, statisztikából sokat ki lehet olvasni, következtetni. A fenti három pontot hosszan elemezhetnénk, hogy aztán tanulságot vonhassunk le az elemzésből. Ezt azonban hagyjuk a szakemberekre, az egészségügyi népművelők és szakdolgozók megelőző intézkedéseire. Arról viszont nem mondhatunk le, hogy a témával foglalkozzunk, hiszen mindannyiunkat érintő kérdésről van szó. Szövetségünk már korábban is rendszeresen besorolta munkakörébe az egészségügyi felvilágosító tevékenységet. Ezen a szakaszon számos helyről érkeznek dicséretre méltó hírek, jelzések. A felkért orvosok készségesen tesznek eleget a helyi szervezetek meghívásának annál is inkább, mivel maga az orvos felvilágosító munkájával lényegében csökkenti a várható páciensei számát. A közeljövőben azt szeretnénk elérni, hogy a CSEMADOK helyi szervezeteinek vezetőségei a járási művelődési tanácsok tűzzék napirendre a megelőző felvilágosító munkát a cikkünkben tárgyalt területen, a munkahelyen kívüli balesetek témakörében is. Célunk az, hogy a lakosság körültekintőbben, gondosabban járjon el minden tevékenységében, felkészülten nyúljon a gépekhez, berendezésekhez, ne vállaljanak meggondolatlanul kockázatot, tudatosítsák cselekedeteiket, a várható veszélyt és a következményeket. Illetékes állami szerveink úgy döntöttek, hogy 1986-ban meghirdetik a munkahelyen kívüli balesetek megelőzésének évét. Ezzel kapcsolatban az előkészületek már megkezdődtek: számos elképzelés, ötlet, javaslat fogalmazódott meg, kidolgozták a kiadványok, propagációs anyagok tervét, a központi, járási, helyi szintű rendezvények műsorát. A szervezők számolnak a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek támogatásával, köztük a CSEMADOK közreműködésével is. Az Egészségügyi Művelődési Intézet mellett létesített koordináló bizottság tagjaként remélem, hogy ebben a témakörben is Szövetségünk tevékeny hozzáállásáról, élénk szervező munkájáról számolhatok majd be. A tervezett fokozott méretű felvilágosító munka célja egyértelmű: azt kívánjuk elérni, hogy a lakosság sokirányú és nagy munkaaktivitása mellett is csökkenjen a munkahelyen kívüli balesetek száma, hiszen azok temérdek egyéni fájdalmat, bánatot, és gyakran gyászt okoznak, s ezen túl sok anyagi kárral járnak mind az egyén, mind a közösség szempontjából; tegyünk meg tehát minden tőlünk telhetőt, hogy elkerüljük őket. Petrik József, a CSEMADOK KB titkára „Ilyen a faluba' még nem vót..." — mondogatták sokan a közelmúltban egy Lévától (Levice) nem messze fekvő kis faluban, Boriban, miután lezajlott az egész falut lázba hozó rendezvény, a parasztlakodalom. Vajon kinek az ötlete volt feleleveníteni a régi lakodalmi szokásokat, míg nem késő, míg szerte nem fosztanak az idő tengerében? — kérdezhetnénk. A falu ifjúsága, s legfőképp egy fiatalember, Hengerics József volt a hangadó ez ügyben. Mielőtt személyesen is megismerhettem Jóskát, már sok mindent hallottam róla a faluban. Arról, hogy nem mindennapi „jelenség”, magam is meggyőződhettem a vele töltött délután alkalmával. Jóska tele van energiával, tenniakarással. ízes tájszólással előadott mondandója fordulatos, szavaiból lelkesedés árad. Szinte szikrázik körülötte a levegő. Az öreg művelődési otthonban beszélgettünk egy nagyobbacska szobában. A helyiségben először egy nagyon szép, múlt század végi „sifonér” ötlött a szemembe, amit — mint utóbb kiderült — Jóska mentett meg az enyészettől. A volt tulajdonos meg akart tőle szabadulni, lom gyanánt a szemétre szánta. A másik dolog, ami megragadta a figyelmemet, egy varrógép volt. Valahogy nem illett bele a szoba hangulatába, bár az asztalon szanaszét színes tarkabarka kartonanyagok, félig kész ráncos szoknyák hevertek. No meg néhány tégla, miknek a rendeltetéséről csak később kaptam magyarázatot. Hengerics József ősztől a CSEMADOK alapszervezetének az elnöke. Fiatal az elnök, a szervezet azonban még fiatalabb, hiszen alig fél esztendeje jött létre, elsősorban a fiatalok kezdeményezésére. Sokáig törték a fejüket, hogyan is tegyék emlékezetessé a megalakulás napját. Aránylag rövid idő alatt létrejött egy kizárólag fiatalokból álló tánccsoport meg egy hagyományőrző csoport, amit a szereplők egymás között „fonónak" hívnak, mert a legelső fellépésük alkalmával a szereplők egy fonót varázsoltak a színpadra. Természetesen nagy sikerrel. Mielőtt hozzáfogtak volna a műsorok összeállításához, felmerült egy komoly gond: miben is lépjenek fel a szereplők, akik egyébként diákok, dolgozók, munkások, szántó-vető parasztemberek ..." A falura jellemző, hagyományos viseletben kell fellépni" — volt az egybehangzó vélemény. De ki legyen, aki megvarrja a ruhánkat?! A szereplők többsége nemigen tud varrni, meg ha tud is, a falusi embernek manapság drága az ideje ... — Mit volt tenni — mondja nevetve Jóska, —, az egyik barátommal beállítottuk ide ezt 6