A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-31 / 36. szám
A Gsemadok életéből Kodály-napok, Galánta a varrógépet, mondván: majd én megvarrom a viseletét. Először megreperáltuk a gépet, utána a barátommal nekiláttunk varrni. Soha életünkben nem csináltunk még ilyesmit — mondja kissé szégyenkezve Jóska, mintha férfiúi mivoltukon esett volna csorba. — Szóval: a barátom hajtani tudta a gépet, én meg az anyagot igazgattam a tü alatt. Ment is a dolog elég szépen, de az egyik este nem jött el a barátom, így hát egyedül kellett csinálnom, mert a ruhákra szükség volt. Egyébként aki azt gondolná, hogy ringyrongy ruhák kerültek ki Jóska keze alól, az téved. A sok szoknyán a berakások forró téglákkal, nyomtatva készültek. A fehér ingvállak, a pruszlikok és a kötények, amelyekre szorgos asszonykezek régi mintákat hímeztek, végül is elkészültek időre. A siker persze nem maradhatott el. A csoport bemutatkozásán ott volt a falu, a környék apraja-nagyja. Amikor arról faggattam egy idős asszonyt, Gyürky Gyulánét, vajon mit jelent számára fellépni, lelkesen mondta, hogy olyan ez, mintha a fiatalsága tért volna vissza. Egyébként a lányát, meg az unokáit is elhozta a próbákra, s ők is ottragadtak. Gyürky néni örül, mert a nagyobbik unokája megtanult fonni, a kisebbik — az óvodás korú — meg úgy fújja a régi népdalokat, mint hajdanán a nagyanyja. A csoportok létrehozása, a tollfosztó megszervezése mintegy bevezetője volt az eddigi legnagyobb szabású rendezvénynek Boriban, a már említett parasztlakodalomnak. — Csak a levestésztát negyven tojásból gyúrták az asszonyok, két héttel a lakodalom előtt, — mondja Hengerics József. — Szóval minden a szokásokhoz híven történt, a lánykéréstől a vőfélyrigmusokon át a menyaszszonytáncig. Reggel hétig mulattunk. Mondták is, hogy régen volt már ilyesmi nálunk, Boriban. Sokat vőfélyeskedtem az utóbbi időben, meg násznagy is voltam már több helyen. Valahogy hiányoztak nekem a vőfélyrigmusok, a beköszöntők, a régi szokások, mint például az „ugorj bóha" szokása, amit kizárólag esküvők alkalmával „játszottak", mert játék volt ez, olyan, ahol gyakran csattant a csók... Szóval mindezt sikerült most felelevenítenünk. Szimbolikus esküvő volt, de mindenki úgy beleélte magát, hogy a végén észre sem vettük, hogy nem igazi lagziban vagyunk. Levágtunk egy disznót, hurkát, meg pörköltet csináltunk, az asszonyok kalácsot, rétest sütöttek ... Mert hogy az ételeknek is hagyományosaknak kellett lenniük. A végére a vőlegény is megszokta a „bricsesz" nadrágot, pedig igen nagy keservvel vette fel. A menyasszonyi pártát én csináltam egy megfakult régi alapján — büszkélkedik Jóska. A minta a viselethez megvolt, hiszen a fiatalok évekkel ezelőtt egy tájházat is berendeztek. A néprajzi anyagot, a különböző használati tárgyakat, paraszti munkaeszközöket, ruhákat, az ágyneműt maguk gyűjtötték össze... — Ez még abban az időben történt, amikor SZISZ-elnök voltam a faluban. Mindennemű szakmai segítség nélkül végeztük ezt a munkát. Végül is egy régi parasztházban — aminek a kemencéje is megvolt még — kiállítottuk a tárgyakat. Sajnos a ház ma már olyan állapotban van, hogy az anyagot át kellett mentenünk ide, a művelődési otthonba. Reméljük csupán átmeneti időre. Míg az enyészettől megmentett tárgyakat szemlélem, megkérdezem Hengerics Jóskától, vajon miért töri magát, miért lót-fut, szervez? A foglalkozását tekintve semmi köze az effajta dolgokhoz, hiszen a kis falu egyetlen élelmiszerboltjának a vezetője ... — Szeretem a falumat, ennyi az egész. Jó érzés, ha örülni látok másokat. Egyébként eredetileg mezőgazdasági gépjavító volnék, de hamar rájöttem, hogy a gépek világa nem az én világom. Egy ideig mint munkás dolgoztam, azután a boltba kerültem. Közben elvégeztem a kereskedelmi szakközépiskolát, a boltvezetői vizsgán is túlvagyok ... Olvasni mindig szerettem, tíz éve vezetem a helyi könyvtárat is ... Minden érdekel, ami a szülőfalummal kapcsolatban van. — A faluban azt is „pletykálták", hogy a sütés-főzés tudományában is jártas vagy. — Nem pletyka, igaz — vallja be Jóska. — Mármint az, hogy az érdeklődőket egy tanfolyamon próbáltam bevezetni a hidegtál-készítés és a cukrásztudomány rejtelmeibe. Bár e téren nekem is van még tanulnivalóm. Ez is egyfajta kedvtelés... Ami az életemben jelenleg a legfontosabb: szeretem a munkámat, megtaláltam azt a hivatást, amely megfelel az egyéniségemnek. CSEMADOK-elnökként nagy terveim vannak ... Az embereket szeretném szolgálni. Ősszel a szüreti szokásokat szeretnénk feleleveníteni. Dusík Éva MŰSOROS ESTET RENDEZTEK A CSEMADOK fennállásának 35. évfordulója arra sarkallja az alapszervezetek tagságát, hogy különböző akciók szervezésével tegyék színesebbé és gazdagabbá a szervezeti életet. így került sor arra a kultúrműsorral és bállal összekötött bensőséges ünnepségre, amelyet Béke (Mierovo) község nyolcvanfős CSEMADOK szervezete rendezett. A rendezvény színhelyéül szolgáló „öreg" kultúrházat ez alkalomra a hnb anyagi támogatásával a CSEMADOK szervezet tagsága a SZISZ-fiatalokkal és többi tömegszervezettel együtt társadalmi munkában rendbehozta. — Rá is fért már ez a belső tatarozás, jegyzi meg Szerda Mária hnb elnök, aki mellesleg igen pozitívan értékelte a gazdag hagyományokra épülő CSEMADOK-szervezet eddigi munkáját. Valahogy ezt tükrözte a Pósfay László megnyitója után Razgyel Júlia szervezeti elnök föbeszámolója is, amelyet a több mint 160 megjelent lakos nagy érdeklődéssel hallgatott. Ebből az is kitűnt, hogy ez a CSEMADOK-szervezet csak 1951-ben alakult 39 taggal. Az alapító tagok közül Nagy Béla, Szabados András, Gyökeres József, Tóth Irén és Álló Terézia lelkes munkájának köszönhetően egyre színvonalasabb kulturális tevékenységet fejtettek ki a kis községben. Kezdetben több színdarabot is bemutattak, melyek közül megemlíthetjük a Sári bírót, az Erdész Mátkáját, hogy csak a legsikeresebbeket soroljuk. De volt vegyes tánccsoportjuk is, amely szintén gyakran szerepelt a különböző községi rendezvényeken, sőt a járási CSEMADOK-napokra is eljutottak. A tagság cselekvőkészsége a későbbi években sem csökkent, hiszen mindig akadtak olyan szervezők, akik segítették a kultúrcsoport munkáját, pl. Pósfay Gizella és Pongrác Dénes, akik színdarabok rendezésére vállalkoztak. Az utóbbi évek tevékenységéről szólva a szervezet elnöknője kiemelte azt a tényt, hogy elsősorban a fiatalok bevonásával keresik azokat az új formákat, melyek eredményesen szolgálják a község kulturális életét. Ezután a legtevékenyebb CSEMADOK-tagok kitüntetésére került sor. Pósfay Gizella nyugalmazott iskolaigazgatónő és Álló Terézia szövetkezeti dolgozó a CSEMADOK járási bizottsága köszönő levelét kapta. Ezt kővetően Pósfay László a műsoros est szóvivője mutatta be a 20 tagú kultúrcsoport szereplőit, akik a magyamóta- és népdalesten Légi Kiss Béla népi zenekara kíséretében léptek fel. Méri István 7
