A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-31 / 36. szám
Szécsénkére kerülésüket, ragaszkodnak nagyon. Ám azok többnyire feléjük se néznek. Jó, ha hébe-hóba egy-egy nagymama, vagy idősebb testvér rájuk nyitja az ajtót. A faluban élő emberek idegenkednek tőlük. Azt hiszem, nem is alaptalanul. A szökési csúcsot Erika tartja. Csupán a megérkezése napján ötször oldott kereket. Legutóbb, szerencsétlenségére épp egy rendőrkocsit „meszelt le", a benne ülők természetesen visszavitték az ottkerült Szécsénkére. Szülei sírva kérték, javuljon meg már végre, változtasson az életmódján. Ám ő „nagylánynak" tartotta magát, csövezett, alkalmi ismerősök társaságában érezte csak jól magát egyre lejjebb csúszott a lejtőn. Mígnem apja kívánságára intézetbe szállították. — Sajnos, nem bírok vele — panaszolta szomszédainak —, öreg vagyok már, meg beteges is, talán a „javítóban" megjön az esze. Nos, Hela pár hét múltán meglépett az otthonból. Haza, szüleihez ment. — HozA tanműhelyben honba. A lány dúlt-fúlt mérgében, tehetetlen dühében. És lenyelt két ceruzaelemet. Gondos, gyors orvosi beavatkozással sikerült megmenteni az életét. Azóta megjavult, rendes magaviseletü, jól tanul. Az intézet mintadiákja. Tudnak ezek a gyerekek jók lenni, ha akarnak. Néhányan például az idős Gueth Ilonka nénihez járnak, segíteni ezt-azt. Pénzt, értéktárgyakat nem tarthatnak maguknál. Aki viszont jól viseli magát, elutazhat szüleihez, rokonaihoz. S majd minden esetben vissza is érkeznek a kitűzött időpontig. Ellenkező esetben ugyanis nem hagyhatják el az épületet. A lányok tizenöt korona zsebpénzt kapnak havonta. Ám ezzel az összeggel nem rendelkeznek szabadon, mert — szüleik példáját követve — leginkább cigarettára, meg italra költenék filléreiket. Szórakozásukat két televízió, három rádió, két magnetofon, no meg három lemezjátszó biztosítja. Akik hétfőtől péntekig, magaviseletükkel, tanulmányi eredményükkel sok jó pontot gyűjtöttek, a hét végén saját diszkójukon vehetnek részt. Helena csavargásért, iskolakerülésért zám ne gyere szökve, kertek alatt bújkálva — korholta anyja gyermekét —, hanem emelt fővel, egyenes úton. Akkor befogadlak örömest. De addig ... S elvitte a rendőrségre a lányt. Ján Kováé panaszkodik: — Új tornaterem, meg kollégium kéne. Sőt, sportpályánk sincs a mai napig. A környező „minigyárak", üzemek, termelőszövetkezetek, tömegszervezetek se igen néznek felénk. Egyedül a szomszédos nagyfalusi takarmánykeverő üzem dolgozói látogatják védenceinket rendszeresen. Ők különben védnökséget is vállaltak az intézet felett. N A legrakoncátlanabbakat büntetik. A dühöngőket az élelmiszerraktárból kialakítható „magánzárkába" csukják, vagy még szigorúbb eljárást alkalmaznak. Az intézmény fenntartása, valamint a lányok teljes ellátása az elmúlt esztendőben 2 millió 250 ezer koronába került. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei A HÉT KÉPES VERSENYE • A HÉT KÉPES VERSENYE MÁBAN ÉLŐ MÚLT A versenyben felelevenítjük a Szlovák Nemzeti Felkelés ma is élő hagyományait, bemutatjuk emlékhelyeit és azokat a városokat üzemeket, ipari létesítményeket hidakat stb., amelyek az SZNF és hőseinek nevével kapcsolatosak. Számot adunk a szocialista építő munka eddigi eredményeiről is, amelyet a CSKP vezetésével a felszabadulás után napjainkig értünk el. A képes versenyt a 30. számunkban kezdjük közölni és a 36. számban fejezzük be. Minden számban két kérdést teszünk fel. A két kérdésre megadjuk a három lehetséges válasz-változatot melyből az egyik a helyes. A helyes válaszokat a versenyszelvénnyel együtt levelezőlapon kell beküldeni szerkesztőségünkbe. Versenyszelvény nélkül beküldött megfejtéseket nem vehetünk figyelembe. A képes versenyen részt vehet minden csehszlovák állampolgár, aki a versenyfeltételeknek eleget tesz. Minden héten a helyesen kitöltött és időben beküldött szelvények tulajdonosai között három darab 100 korona értékű könyvet sorsolunk ki. A heti nyertesek is — ha mind a hét szelvényt beküldik — részt vesznek a fődíjak sorsolásában is. A szelvények beküldésének végső határideje 1984. szeptember 14. 1) A rudnai (Rudná) származású Tóth József 1944-ben a Vaszil Kozlov szervezte Petőfi Sándor-partizánosztagban harcolt Tóth József mielőtt partizánná lett, bányász volt. Berzetéről (Brzotín) járt a rozsnyói (Rozöava) bányákba dolgozni. Jó munkás hírében állt. Kollégái tisztelték és szerették. Partizánként is jó nevet szerzett magának. Hősiesen küzdött az elnyomók ellen a szabadságért és az igazságért. Tóth József partizánt a fasiszták 1944 szeptemberében elfogták, kegyetlenül megkínozták, majd felakasztották. Tóth József tiszteletére a hálás utókor emlékművet állított. Kérdés: Hol áll ez az emlékmű? 1. Rudna 2. Rozsnyó (Rozöava) 3. Dobsina 2) Az üzem a Szlovák Nemzeti Felkelés nevet viseli és hazánk egyik jelentős gumiáru-gyára. 1892-ben létesítették és kezdetben sétapálcákat gyártottak itt. A felszabadulás után az üzem korszerűsítése révén fellendült a termelés, a fő ágazat a gép- és autóiparunkban használatos kb. 11 ezer fajta gumiáruból áll. Az utóbbi években világhírre tett szert a jégkorongok gyártásával. A világbajnokságokon az itt gyártott korongokkal játszottak. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején az üzem munkásai önálló partizáncsoportot alakítottak, amely a Felső-Nyitrai partizánbrigád része volt. / Kérdés: Hol található az üzem ? 1. Bratislava 2. Púchov 3. Dőlné Vestenice MÁBAN ÉLŐ MÚLT 7. VERSENYSZELVÉNY K
