A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-08-31 / 36. szám

A szökéssel, leginkább a megérkezést követő órákban, napokban szinte mindegyikőjük megpróbálkozik. Aztán, van akinek sikerül, van akinek nem. Némelyiküket pár méter megtétele után már fülöncsípik, mások viszont körülményesen, romantikus utazások közepette, eljutnak a szécsénkei (Seóianky) új, kijelölt otthonuktól több száz kilométernyire élő szüleikhez is.

Veronikát szabályosan megszöktette az anyja. Taxival érkezett gyermekéért. Előző látogatásakor már gondosan kiokította magzatát. — Ha meglátsz majd — súgta neki cigányul, hogy a nevelők, oktatók meg ne neszeljenek a tervükből akár csak egy fikarcnyit is —, fuss az erdő felé, ahogy a lábad bírja. Én ott várlak autóval, s viszlek haza egyenest.

A szomszédok, a péró népe persze az anyának adott igazat. Hogy csak hébehóba dolgozik, keresetét pedig szinte az utolsó fillérig italra költi, mindenki természetesnek tartotta.

Veronikára három hét múltán lelt rá a rendőrség.

Nem is olyan túl régen, 1982. szeptember elseje óta Szécsénkén Gyermeknevelő Otthon működik. Az igazgató. Ján Kováé, fiatal szakember.

— Hát szó, ami szó — fogad —, mihozzánk ritkán jönnek maguk jószántából az emberek. Az új lakó pedig rendszerint mindjárt fel is húzza a nyúlcipőt.

És magyarázatba fog: a volt grófi kastélyból kiköltöztetett alapiskola két esztendőn át üresen ájjó helyiségeit — állami támogatással— tizenéves lányok átmeneti lakhelyévé alakították át. Jelenleg negyvenegy kiskorú éli a falak között percről percre meghatározott napirend szerint az életét.

— Zömmel — magyarázza Gyebnár Éva szlovák—pszichológia szakos pedagógus, a szakember-gárda egyik oszlopos tagja — úgynevezett „nevelhetetlen gyerekek" érkeznek hozzánk. Tíz, tizenöt évesek, akik sorozatos apróbb vétségekért: tolvajlásért, rendszeres iskolakerülésért, vagy szüleik gondatlansága miatt, netán a megromlott családi viszonyok következményeként kerülnek állami felügyelet alá.

Ida egyszerűen kisétált az intézet kapuján. Aztán futásnak eredt. Egy álló heti kóborlás után, koszosán, kialvatlanul, lerongyolódva érkezett haza, szüleihez. Gyalogosan, meg stoppal utazott. Szíves fuvarosainak, ha kellett, pénze nem lévén, többnyire a testével fizetett. S még örült is, hogy olcsón megúszta az utazást. Szalmakazlakban hált, koldulással szerzett élelmet magának.

Hogy a keresésére indult igazgató, meg a rendőrök rá ne akadjanak, szülei a cigánytábor fölötti erdőben rejtegették. Százéves terebélyes tölgyek egymásba kapaszkodó vastag gyökerei alá készítettek számára vackot.

Mire az otthonba visszakerült, az orvos héthónapos terhességet állapított meg nála.

Ismét Ján Kováéot hallgatom:

— Nincs a kapunk kulcsra zárva, nincs az intézmény több méter magas kerítéssel körülbástyázva, nincsen az ablakokon rács. Szakoktatóink feladata az, hogy minél előbb visszakerülhessenek a társadalom természetes vérkeringésébe.

A lányok kísérettel, felügyelettel hagyhatják csak el lakóhelyük, kis „különállamuk" területét. Az igazgatón és Éván kívül Siket Eszter, Dinev Mária és Dióssy Károly tanítók, valamint hozzáértő nevelők tucatja gondoskodik a többnyire éjfekete hajú bakfisok „szellemi vérátömlesztéséről."

Zdenát, több hónapos jó magaviseletére való tekintettel, szülei kérésére családlátogatásra hazaengedte az igazgató. A megbeszélt határidőre azonban nem érkezett vissza az intézetbe, hát keresésére indultak. Szüleinél leltek rá, akik mindjárt a megérkezését követően „munkára fogták" a jól megtermett leányt.

Édesanyja portékaként árulta, 20 koronáért bárki megkaphatta „csemetéjét". Keresetét pedig apja a sarki kocsmában azon melegében borra, pálinkára váltotta.

A helybéli és a környező falvakból kikerülő kiszolgáló személyzet gondoskodik rendszeres ellátásukról, tisztántartásukról. Naponta négyszer étkeznek. Reggel hatkor van az ébresztő, este kilenc órakor pedig lámpaoltás következik. Közben: tanulnak, de szórakozhatnak, játszhatnak is, a barkácsműhelyben, vagy kis tangazdaságukban foglalatoskodnak, szakkörökben tevékenykednek.

Léha, iszákos, garázda szüleikhez, holott szinte egytől egyig nekik köszönhetik