A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-06 / 28. szám

Két örökség is maradt a cári Oroszországról a Szovjetunióra. Az egyik: a feudalizmusból egycsapásra átlépni a szocializmusba, a cárok által évszázadokon keresztül táplált és konzervált elmaradottságot felszámolni. A másik, amelyről az alábbiakban szó lesz: a rengeteg építészeti, művészeti érték — amelyek az egyetemes emberi művészet kultúra szerves részét képezik! — megmentése, megóvása, túléltetése a jelen és az utókor számára. Templomok, kolostorok, várak, paloták százairól, ezreiről van szó, amelyeknek karbantartása, időnkénti restaurálása, fenntartása milliárdokba kerül. Ez utóbbi örökséggel is jól sáfárkodott a Szovjetunió. Amerre csak jár az ember mindenütt példásan műemlékek, értékek sokaságait veheti szemügyre. Nem lebecsülendő tényező ez. hiszen a világ számos országában jelentős művészeti, építészeti értékek mennek a szemünk láttára veszendőbe — gondatlanság, pénzhiány miatt. Hogy mást ne említsünk, mint az egyedülálló „tengeri királynőt". Velencét. Velence napról napra süllyed, a várost s az ott felhalmozott pótolhatatlan értékeket elnyeli a tenger.

A művészeti, építészeti örökséggel rendelkező országoknak komoly gondot jelent az épületek állandó karbantartása, hiszen nagyon sok munkaerőt és pénzt emészt fel. Nincs ez másként a Szovjetunióban sem. Épp ezért felettébb értékelendő tény, hogy az értékek többsége mégsem megy veszendőbe, sőt ma talán még régi pompájuknál is szebben tündökölnek. így maradt fenn mindmáig a kijevi Pecserszkaja Lavra, a Barlang-kolostor.

Aki Kijevben jár, az természetesen nem mulaszthatja el felkeresni a Lavrát, amelynek főbejárati temploma a XII. század elején épült. A kívülről falfestményekkel gazdagon díszített templomtorony kapuja alatt jutunk be a Lavra területére, amely hajdanában nemcsak egyházi célokat szolgált, hanem menedék és erőd is volt a keresztény—muzulmán háborúk idején. Birtokához kétszáznál több városka és falu tartozott s évi jövedelme elérte az egymillió rubelt.

A két részből az Alsó- és a Felső-Lavrából álló kolostoregyüttes akár több napos nézelődésre is elég gazdag látnivalót kínál. Művészeti szempontból valóban nagyon érdekesek a templomok, a székesegyházak, a nyolcélű harangtorony; az ukrán barokk építészet remekei; jellemzőjük a visszafogott, egyszerű pompa.

Az egyszerűség, a puritánság jelképe lehetne az Alsó-Lavra is. ahol a szerzetesek lakásai voltak. A felső udvarról fedett nyikorgó falépcsők vezetnek az Alsó-Lavra udvarára. Az udvarról szűk csarnokba lépünk, ahol az idegenvezető figyelmeztet: ami most következik, azt a gyengébb idegzetűeknek, félősebbeknek nem ajánljuk megtekintésre! Csoportunk hölgytagjai értetlenkedve kérdezik, miért? Nos, kiderül, hogy utunk az Alsó-Lavra barlangjaiba vezet, ahol — már aki lemerészkedik — megtekintheti a Barlangok és balzsamozás című talán egyedülálló kiállítást. S ha balzsamozás, mondják a nők, akkor halottak, múmiák következnek, s így néhányan inkább fent megvárják a csoport kfváncsiabb tagjait.

Hosszan kanyarog a sötét, alacsony, szűk folyosó, amely egyre mélyebben ereszkedik le a föld gyomrába. Még fent figyelmeztettek, hogy fényképezőgépeket ne is vigyünk magunkkal, mert a lenti különös levegő egyrészt árthat a gépnek, filmeknek, másrészt szigorúan tilos fényképezni. Bizonyára van a fényképezésnek etikai oldala is — ez sem figyelmen kívül hagyandó — ám az egy ember számára is szűk folyosón a lencsét élesítő fotós feltartaná a sort. S szó ami szó, a látvány valóban különös, érdekes, mégsem fotografálni való. A kis sírboltokban csontvázak, illetve a koporsókban bebalzsamozott emberek teteme látható. Egykor élt

20