A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-24 / 35. szám
Maxi és Mini — mindkettő szépen szól (kár, hogy nem halljuk). Az öt világrész flórájából több mint 150 féle növény látható az asztrahanyi Október Filmszínház melegházában. Még télen is zöldellnek itt a Kanári-szigetekről származó pálmák, virágzik a guatemalai filodendron, a tearózsa, a több méter magas bengáliai fikuszok, érik a citrom, díszbe öltözik a brazíliai araukária. A melegház területe 600 négyzetméter. A Moszkva területi Kommunarka állami gazdaság művelődési házának Forrás népi együttese zenei programot állított össze Oroszország dalokban címmel. A dalokat az észak- és dél-oroszországi utazásaik során gyűjtötték össze az együttes tagjai. Hallottukolvastukláttuk SZÍNHÁZ Pókhálóban Ez a címe Ondrej Sulaj legújabb, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején játszódó és a bratislavai Új Színpad Szárazvám utcai Stúdiójában bemutatott színművének. A darab ötszereplős, maga a cselekmény azonban három figura sorsát érinti igazán. A történet középpontjában Ján, a falusi tanító és Mária, a felesége, illetve Michal áll, akiről mindketten elhiszik, hogy sérült partizán, s ezért elrejtik őt házukban. Ettől a naptól kezdve kettőjük kapcsolata romlani kezd, lévén hogy Michal rejtegetésére vonatkozóan eltérő nézeten vannak: az asszony a nyilvánvaló veszélyek ellenére is embertársi kötelességének tartja az igaz hazafinak számitó fiatalember elbújtatását, míg férje lényegesen óvatosabb s körültekintőbb e tekintetben, hiszen egy partizán rejtegetése könnyen az ő tanítói állásába is kerülhet... A szerző sokáig abban a hiszemben hagyja a nézőt, hogy az igazság a feleség oldalán áll, a végkifejlet azonban jócskán tartogat meglepetést: Michal a gárdisták embere, az igazi hős viszont a határozatlannak, számítónak tűnő Ján, aki a döntő pillanatban saját életét áldozva hidat robbant egy ott haladó német kommandó alatt. Mindebből már világos, hogy sem a téma, sem az írói megközelítés aligha mondható újszerűnek, hiszen a felszabadulás óta nemegy rokontartalmú alkotás született a kortárs szlovák irodalomban. E darabnak — első síkon — ezért nem is a témája, hanem sokkal inkább filozófiai problémafölvetése az, ami fölfigyeltető: a hősiességet, mint erkölcsi magatartásformát vizsgálja, miközben a háttérben — pontosabban a második síkon — afölött elmélkedik, vajon lehet-e (szabad-e) valakiről pusztán futólagos ismeretség alapján „perdöntő" véleményt alkotni?! A problémafölvetés komolysága remek írói lehetőséget kínál, sajnos azonban mindez jobbára csak mesterkélt drámaisággal megelevenedő szerzői szándékként lelhető fel Ondrej Sulaj drámájában. Ján és Mária dilemmája sokkal inkább csupán a szószaporítás leíró túlbeszéltségével van jelen a színpadon, semmint a tettek s az álláspontok hiteles ütköztetésével, a jellemek mélyebb rétegeit feltáró és a néző számára a mérlegelés, az együttgondolkodás lehetőségét kínáló ábrázolásával. Az előadást hangsúlyos színészvezetésre törekedve Peter Opáleny rendezte, aki helyesen érzett rá arra, hogy az Írói fogyatékosságokat pótlandó, a színészi játéknak kell minél többet átmentenie az egyéni válaszutakra sodródott figurák lélektani árnyaltságából. Az öt szereplő: llubo Roman, Katarina Orbánová, Andrej Hryc, Zita Jezerská és Anna Sulajová közül L Roman (Ján) bontja ki a legteljesebben az erkölcsi próbatétel magánemberként izgalmas motívumait. Miklósi Péter FOLYÓIRAT Zsofka néni meséi A magyar Írók irodalmi és politikai hetilapjában, az „Élet és lrodalom"-ban jelent meg E. Fehér recenziója, Krupa Andrásnak, a magyarországi szlovák népszokások gyűjtőjének és gondozójának új könyvéről, amely: Rozprávky nanicky Zofky — Zsofka néni meséi címmel jelent meg. A Dragos Zsófia — Farkas Andrásné nagybánhegyesi parasztasszony meséit feldolgozó és közreadó könyv egyike azoknak a csörgedező kis erecskéknek, amelyek hozzájárulnak a két nép hagyományainak kölcsönös megismeréséhez. Zsofka néni román apa és szlovák anya gyermeke, meséit azonban magyarul és szlovákul mondja, hiszen magyar és szlovák környezetben él, a befogadók is ezt a két nyelvet ismerik leginkább. Zsofka néni nagyszámú meséjéből ötvenkettőt adott most közre Krupa András. Ötvenkét szál virágot abból a gazdagságból, amely Dragos Zsófia kertjében virul. A mesék érdekessége, hogy- Zsofka néni sok-sok olyan mesét is átdolgoz, átgyúr, amely távol áll a szlovák vagy magyar vidéktől, a szlovák vagy magyar ember szavajárásától. Az egyik kalendáriumban például egy japán mesét olvasott, amelyet szépen átalakított a magyar és szlovák falu képére, s aztán úgy mesélte szlovák és magyar nyelven, mintha itt történt volna. E. Fehér Pál írja: „Krupa András jeles munkáját majd méltatják a szakértők, itthon, nálunk és bizonyára érdekes lesz e mü Szlovákiában is. Én csak olvasó vagyok, aki nagy gyönyörűséggel ismerte meg Zsofka néni világát. És lám, milyen természetességgel oldotta meg korunk egyik legégetőbb problémáját : a nemzetek találkozása benne nem kisebbségi pszichózist teremtett, nem felejtéssel válaszolt a sors kihívására, hanem munkával, tudással. Mindkét nyelvét értéknek tartja, melyeket ápolni kell, s amelyekkel szolgálhat az embereknek ..." Reméljük, ez a gazdag meséket tartalmazó könyv hozzánk is elkerül, s nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is gyönyörködhetnek majd benne. (dénes) TELEVÍZIÓ A hóhér akasztása Mi sem könnyebb, mint egyetértenem Szilágyi Jánossal, aki a Magyar Rádió legjobb riporterének minősíti önmagát. Én is a legjobbnak tartom öt. Ezen túlmenően igen tiszteletreméltónak tekintem Szilágyi szerénytelenségét, már csak azért is, mert ez minden álszenteskedéssel, mellébeszéléssel ellenkezik. Hogy meghökkentő? Hát persze, hiszen szokatlan. De ami szokatlan, az még lehet igaz, való. Személyes elvárásaim, normáim szerint pedig teljesen reális az, ahogy Szilágyi János minősíti önmagát. Mindez sokaknak nem tetszhet. Annyi azonban aligha vonható kétségbe, hogy a Magyar Televízió közelmúltban látott portréfilmjének alanyáról bebizonyosodott: nem csak riporternek, riportalanynak is bravúrosan jó. Szoktam én bosszankodni is Szilágyi miatt, — rendszerint akkor, ha valamelyik műsorát elszalasztom. Nekem ez veszteség, de megengedem: másoknak lehet bosszúság Szilágyit hallgatni. ízlések és pofonok ... Szókimondóbb, nyíltabb embere aligha van még egy a szakmának, ahol tudvalévőén a kíváncsiság, a kérdezni tudás a legfőbb mesterségbeli erény. Bizonyára így van, meg máshogyan. Mert Szilágyi nem mindig kérdez, nem is a legkiváncsibb. És mégis! Tessék! Rendszerint társalog, mi több sokszor az alanyok az igazi kérdezők, ám Szilágyi ennek ellenére sem tekinthető holmi országos ügyelettel bíró lelki telefondoktornak. Mégis, kicsoda tehát? Egy ember, aki ha lezser is, de véresen komolyan gondolja azt, amit művel. És amit művel, annak jelentősége, mi több: a szakmai erényeken túl társadalmi, önismereti erényei vannak. Ebben a portréfilmben sem mutogatta önmagát, csak éppen megnyilatkozott: olyannak, amilyen. A kérdező, Kepes András, aki a hóhér akasztási műveletének végrehajtója, tehát vallató riportere volt... mit is mondjak róla? Ő is nagyon jó. De úgy tetszik, Szilágyiból valóban csak egy van. Mögötte pedig a mezőny, ahonnét bizonyára sokan lihegve, irigy haraggal nézik a hátát. Pedig Szilágyi nem is tempózik nagyon. Személyiség, aki nyilván keményen megküzdött azért, hogy önmaga lehessen. Keszeli Ferenc HANGLEMEZ Psota Ilyen egyszavas címmel adta ki a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat azt a Qualiton-lemezt, amely 16 számot tartalmaz korunk magyar színművészete egyik legsokoldalúbb tehetségének, Psota Irénnek előadásában. Az utóbbi időben a hanglemezpiacon találkoztunk olyan hanglemezekkel, amelyek mint színész-portrék egy-egy neves színművészt tevékenysége számos területén mutatnak be, tehát mint prózai és énekes színészt, sanzonénekest és versmondót. Annak ellenére, hogy Psota Irént már láthattuk és hallhattuk mint drámai hősnőt, vígjátékok szereplőjét, monodráma előadóját, különféle műfajú dalok és versek előadóját, a most megjelent lemezen Psota Irén csupán énekel. De talán nem egészen helytálló ez a megállapítás, hiszen amikor Psota énekel, ő akkor is játszik, alakit, ő csak így tud énekelni, mert vérbeli színésznő, igazi tehetség és egyéniség. Ezért jelent kellemes meglepetést és sok örömet ez a lemez mindazok számára, akik kedvelik ezt a sokoldalúan tehetséges színművésznőt. A lemezen szereplő 16 szám műfajilag korántsem egységes. Táncdal, sanzon, tangó, cigánydal, zenés játék részlete egyaránt van az előadott dalok között. Meg kell tehát dicsérnünk a lemez dramaturgiáját és a zenei rendezőt, Wolf Pétert, mert a lemez valóban lehetővé teszi Psota Irén számára, hogy mint énekes színésznő is bebizonyítsa sokoldalúságát és tehetségét. Temperamentumos előadásban hangzanak el a lemezen olyan régebbi immár örökzölddé vált slágerek, mint az Énmellettem elaludni nem lehet, Én nem akarok mindenáron férjhez menni, az Isten veled, Budapest, a Régimódi kislány, Az igazi nő, vagy Máté Péter és S. Nagy István világsikert aratott dala, az Elmegyek stb. A kitűnő lemez, mely a Magyar Rádió felvétele, bizonyára féltett darabja lesz minden lemezgyűjtö gyűjteményének. Sági Tóth Tibor 9
