A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-24 / 35. szám
KÖZMŰVELŐDÉSÜNK LÁNCSZEME A Gsemadok életéből A kép bal oldalán Nagy Géza. Továbbá: a gyermekei, valamint Almásy Róbert festőművész, Baráth Imre, az efsz elnöke és Héger Károly a Járási Népművelési Intézet igazgatója KIÁLLÍTÁSON Nagy Gézának sok barátja van s az mind eljött a tárlatnyitóra. Nem nagyhírű mester, de a falujában szeretik. Azok szeretik, becsülik és értik őt, akik között nevelkedett, akik tanúi voltak első próbálkozásainak. Csicsón (Cicov) járunk. A kiállítást a helyi művelődési ház és a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Központ rendezte. A védnökséget. Nagy Géza munkaadója, a W. Pieck Efsz és az ifjúsági szervezet vállalta. Baráth Imre, a földművesszövetkezet elnöke, meleg szavakkal szólt közvetlen munkatársáról : — A szövetkezet vezetősége örömmel vállalta a védnökséget e kiállítás fölött. Nagy Gézáról csak az elismerés hangján tudok beszélni. Azt hiszem, mi vagyunk a legbüszkébbek arra, hogy a falunkból való. Már nagyon vártuk a tárlatnyitást. Eddig is tudtuk róla, hogy szabad idejében képzőművészeti alkotó munkát folytat, ismertük is egy-egy alkotását, de más dolog igy együtt látni a többévi munka gyümölcsét. Csak most látjuk, mire képes igazán, mi rejlik ebben az emberben. Nagy Géza családos ember. A táriatnyitón kedves, szerény felesége és két szép gyermeke is köszöntötte. — Hogyan lehet ily sokoldalúan tevékenykedni? — érdeklődtem. — Néha nagyon is könnyű összeegyeztetni az elfoglaltságokat, szinte kiegészítik egymást, máskor viszont csak nagy nehézségek árán sikerül mindenütt helytállni. A szokásos falusi élet, a kert, a háztáji állatok ellátása, a művelődési otthon ... Több tömegszervezet — köztük a CSEMADOK — munkájába is bekapcsolódom. Csak így érzem teljesnek az életemet. — Mikor kezdett képzőművészettel foglalkozni ? — Még az általános iskolában. KJoór Károlynak köszönhetem. Ó ismerte fel az adottságaimat, ö vezette a „kezemet". — Milyen irányban indult, mivel kezdte? — Grafikával kezdtem, utána temperával folytattam és mára eljutottam a tapiszériához. De azért fényképezni is nagyon szeretek. Tagja vagyok az amatör fotósok szakkörének, rendszeresen részt veszek a nyárasdi (Toporníky) alkotótábor munkájában. — Tegyük hozzá, úgy is mint szervező. — Ó, hát minek minderről beszélni... — A képzőművészetet illetően: milyen irányba indul tovább? — Ez nehéz kérdés, vagyis inkább a válasz nehéz. Számomra legfontosabb az önművelés, a tanulás. Amikor Csicsóra indultam, valaki azt kérdezte tőlem: — Megéri olyan messzire elmenni egy kiállítás kedvéért? — Megéri — feleltem akkor magabiztosan. Most már tudom, az illető sajnálhatja, hogy nem jött velem. Csak az vigasztal, hogy Csicsó után a Csilizközbe is átviszik Nagy Géza tárlatát. FISTER MAGDA Fotó: KONTÁR GYULA Régóta látom, tapasztalom, hogy bármely rendezvényt alapvetően az tesz — tett — vonzóvá, hogy a programkészítők milyen mértékben igényesek. A jónak, rangosnak ígérkező műsorok iránt eleve nagyobb az érdeklődés. Aztán, ha egy ilyen rendezvény valóban megfelelt az elvárásoknak, a rákövetkező évben már feleannyi energiával ismételhető, ha a rendezők nem adják fel a műsorral szemben támasztott igényességüket. Ha pedig még arra is jut az erejükből, hogy valamivel gazdagítsák a rendezvényt az előzőhöz viszonyítva, akkor a közönség, a hallgatóság lényegesen aktívabban vállal szerepet a rendezvény munkájában minden tekintetben, legyen szó szervezési, avagy műsorpolitikai kérdésről. A CSEMADOK Kassa-vidéki járási bizottsága ezeket a tapasztalatokat sorba véve szervezte az idén immár másodízben a Járási Művelődési Tábort. Azt is hozzátenném, hogy ezt megelőzően két országos rendezvénynek voltak a házigazdái Somodiban (Drienovec), s így az országos művelődési táborok szervezésének és rendezésének a tapasztalatai is rendelkezésükre álltak az idei rendezvénysorozat műsorainak kialakításakor. Alapvető szempont volt, hogy a művelődési tábor olyan hagyományt folytat, amely nem csupán elkötelezettségével, de kitűzött céljaival is példaként állhat előttünk. A sarlósok egykori táborozási programja ma sem veszített aktualitásából: megismerni és föltárni valóságunkat, múltunk mélységeit, s jelenünk sokágú mozgását. A művelődési tábor megnyitásakor a táborozók figyelmét a történelmi évfordulók mellett az alábbi feladatokra hívtuk fel: leltárt készíteni minden fellelhető értékünkről, hogy az megmaradjon használhatóan az utánunk jövő nemzedékek számára is. A tábornyitás hangulatát természetesen nem kis mértékben fokozta, hogy az időjárás is megemberelte magát, s igazi táborozásra való nyár köszöntött a festői környezetben egyre-másra épülő sátrak lakóira. Már az első napon mintegy száz vendége volt a tábornak, fiatalok, idősebbek, szülök, kicsi gyermekeikkel együtt. Ahogy otthonosan berendezkedtek a tábor lakói, ahogy megismerkedtek a tábor belső szervezési rendjével, nyomban meg is kezdődött a tábori élet. Az első napon a gyermekek számára mesefilmet vetítettek az estéli táncház megnyitása előtt. A következő napok is az előre megszabott műsor szerint peregtek. Nagy érdeklődéssel hallgatták a táborozók Montágh Imre A tiszta beszéd művészete című előadássorozatát, amely az idei művelődési tábor egyik alapműsora volt. Nagy érdeklődés kísérte id. Stibrányi Gusztáv Somodi környékének regéiről és mondáiról szóló előadását is. A kassai Fábry Klub műsora is nagy sikert aratott. A Menjünk Székre cimű diavetítéssel egybekötött előadás a széki népművészeti hagyományokból adott ízelítőt. A számítástechnika legújabb eredményeit Noviczky Béla ismertette, Tóth Attila ptedig arról számolt be, hogy a csehszlovák szakemberek milyen szerepet töltenek be az ENSZ számításprogramjában. Ugyancsak érdekes beszélgetésre került sor Egely György mérnökkel A bioáramtól a telepátiáig címen. Kirándulással egybekötött előadás keretében ismerkedtek az érdeklődők a környék badangjaival Erdős Miklós és ifj. Stibrányi Gusztáv barlangászok vezetésével. A táborozás egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó programja volt, amikor Fábry István és Choleva Béla emlékezett vissza a negyven évvel ezelőtti történelmi jelentőségű napokra A sátoraljaújhelyi börtönlázadástól a Szlovák Nemzeti Felkelésig címen. A több, mint három óra hosszat tartó visszaemlékezést vita követte. A tudományos ismeretterjesztés és a történelmi események felidézése után egy egész napot a szlovákiai magyar irodalom legfrissebb termésének szenteltek a táborban. A kezdő toliforgatók zömmel az Iródiában már szerepeltek Írásaikkal. Ezeket az írásokat Grendel Lajos és Balta Kálmán értékelte. Az ezt követő élénk vita arra enged 6
