A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-24 / 35. szám
A Csemadok életéből következtetni, hogy a fiatal írójelöltek igénylik az ilyen találkozásokat, s még inkább, hogy az írásaikról az előttük járók objektiv véleményt mondjanak. Vitatkozó kedvük, őszinteségük remény arra, hogy néhányan egy-két év múlva jó alkotásokkal gyarapíthatják majd irodalmunkat. A fiatal írók fórumát követően Neszméri Sándor, a CSEMADOK KB titkára beszélt a szövetség munkájáról, eredményeiről és az időszerű feladatokról. A művelődési tábor műsorát a „búcsútáncház" előtt a Szép Szó két összeállítása — a Kalevala és az Átkelés — zárta. Ez, ennyi volt — szűkén elmondva — a CSEMADOK Kassa-vidéki járási bizottsága által szervezett II. Járási Művelődési Tábor fő műsora. így, szárazon elbeszélve, korántsem lehet visszaadni a tábor hangulatát, azt az aktivitást, amely a szervezőkre, s a résztvevőkre egyaránt jellemző volt. Külön szeretném kiemelni azt a tényt, hogy ebben a művelődési táborban a legkisebbek sem unatkoztak, de hasznosan töltötték el az idejüket. Számukra is volt rendszeres foglalkozás mindennap: játékos beszédművelés, esténként mesefilmvetítés; Gágyor Ildikótól pedig rengeteg új — azazhogy: régi — gyermekjátékot tanulhattak meg a csöppségek. Ezen kívül sokat rajzoltak, festettek, gyurmáztak a gyerekek. S ha már mindez volt, az alkotásokat ki is állították alkalmas helyen. Az, hogy a gyermekek számára állandó foglalkoztatást biztosítottak a szervezők, lehetővé tette, hogy a szülők minden őket érdeklő előadáson, foglalkozáson részt vehettek. A táborszervezés szempontjából ezt a tényt nagyon fontosnak tartom. Egyrészt, mert a gyerekek nagyon jól érzik magukat ezeken a foglalkozásokon, másrészt a szülök is bekapcsolódhatnak a tábor életébe anélkül, hogy kapkodniuk kellene. A táborozás után a CSEMADOK járási bizottságán készítettünk egy gyors statisztikát. Ebből az derült ki, hogy az idén több, mint 270 résztvevője volt a művelődési tábornak. A Kassa-vidéki járásból és Kassáról (Kosice) 160-an, a terebesi (Trebisov) járásból 10-en, a rozsnyói (Roznava) járásból 18-an, a nyugat-szlovákiai kerületből pedig több, mint hatvanan voltak jelen. A többi résztvevő az ország más tájairól érkezett Somodiba július 8—15-ke között. A művelődési táborok hasznáról úgy hiszem ma már senkit sem kell külön meggyőzni. Létezésük, szervezésük az önművelés, s a közművelés egyik fontos láncszemévé vált a CSEMADOK munkájában. Tapasztalataim szerint — s ezt Sidó Zoltán a KB elnöke, aki vendége volt a tábornak, ugyancsak megerősítette — a továbbiakban is arra kell törekedni, hogy jól szervezett táborokat, magas színvonalú előadásokat, s ezek mellett megfelelő szórakozási, pihenési föltételeket kell teremteni az érdeklődők számára. Meggyőződésem, hogy az idei somodi tábor ilyen volt, s hogy jövőre ismét szívesen eljönnek e szép helyre mindazok, akik ez idén egy hetet itt töltöttek. GÁL SÁNDOR FALU MÚZEUM - AVATÁS Aligha ünnepelték az Ipoly mentén valahol is szebben, tartalmasabban a CSEMADOK megalakulásának 35. évfordulóját, mint Palást (Ptásfovce) községben. A lévai járás keleti csücskében a Korpona patak mentén elterülő hagyományőrző palóc faluban egyébként évek óta pezsgő kultúrmunka folyik. Ennek fő irányítója a CSEMADOK helyi szervezete. Krónikájuk lapjaira volt mit feljegyezni az elmúlt évtizedek során. Többek közt a ha gyományörzés is kívánt bőven megörökíteni valót. Hisz folklórcsoport, menyecskekórus és férfikórus működik ma is a faluban; szüreti ünnepséget, lakodalmas bemutatókat, népviseleti bálokat rendeztek eddig is több alkalommal. S ha már a népművészetről esett szó, hadd mondjuk el, hogy legtöbb figyelmet talán a faluban végzett tárgyi néprajzi gyűjtés érdemel. A bevezetőben említett ünnepség során, azon az emlékezetes május végi vasárnapon megnyílt a falumúzeum, amely egyben a lévai járásban az első és egyetlen ilyen jellegű állandó kiállítás. A hatvanas években néhány lelkes CSEMADOK-tag — Pásztor József, Kiss István. Gál János, Gyenes István, Oroszlány József, Blaskó István — kezdeményezésére széles körű néprajzi gyűjtés kezdődött a faluban. A munkába szinte az egész lakosság bekapcsolódott, aminek eredményeként több száz használati tárgy, régi ruhadarab gyűlt össze. Az értékes gyűjteményt 1970-ben a volt Palásthy-kastélyban helyezték el. Sajnos, 1975-ben az elrendezett anyagot kiköltöztették onnan, s csaknem egy évtizedig egészségtelen helyen, az iskola öreg melléképületében zsúfolódott — kitéve az enyészetnek. Közben a még meglévő gyűjteményből 1980-ban az ipolysági Honti Közművelődési Klub rendezett időszaki kiállítást. Ennek katalógusából idézzük az alábbi sorokat: „Reméljük, szerény kiállításunk eléri célját: további gyűjtőmunkára, a múlt iránti érdeklődés fokozására, népünk tárgyi és szellemi értékeinek megbecsülésére, tiszteletben tartására késztet bennünket." Úgy gondolom, ha nem is lett azóta több gyűjtemény Ipolyság (Őahy) környékén, valami értelme mégis volt a négy évvel ezelőtti kiállításnak. Legalább a palástiakat ösztö-Pásztorember cifra szűrben nözte további munkára, meg arra, hogy minél előbb tenni kell valamit. Nyugtalanította is az ügy mindig — elsősorban Oroszlány József tanítót, a CSEMADOK vezetőségi tagját, a gyűjtemény fő szervezőjét. Valahányszor felkerestem öt ismerőseimmel, néprajzkutató barátaimmal, pironkodott az összegyűlt anyag állapota miatt. Ám látszott, hogy komolyan foglalkoztatja őt a hogyan tovább kérdés, és társaival együtt keresi a megoldás EGY FESZTIVÁLRÓL Nyolcadszor rendezték meg Kalocsán, Baján, Szekszárdon és Decsen a Duna Menti Folklór Fesztivált. A népművészetnek ez a nagy nemzetközi seregszemléje háromévenként kerül megrendezésre, s kiállítások, ünnepségek, baráti találkozók és szakmai tanácskozások teszik színessé a fesztivált. Hazai hagyományőrző néptánccsoportok, népdalkörök, népzenei együttesek, táncházi zenekarok vesznek részt rajta, s több mint tíz ország is elküldi képviselőit. Az idén országunkat egy cseh, egy szlovák és egy magyar folklórcsoport képviselte. Az utóbbi a Nyitra-vidéki Párta, amelynek a széles körben ismert Jókai Mária, a Ghymesi (Jelenec) Magyar Tanítási Nyelvű Általános Iskola pedagógusa a vezetője. Öt faggatom a továbbiakban. — Mi is az a Duna Menti Folklór Fesztivál? — A folklór mozgalmak egyik járható útja a sok közül. Már évekkel ezelőtt olyan célt tűzött ki maga elé, hogy a hagyományt a lehető legeredetibb formában adja tovább. Persze, ennek az elképzelésnek az idén sem felelt meg minden résztvevő csoport. — A Párta sem ? — Hogyan feltételezhet ilyet? A Párta ebből a szempontból előnyben volt. A műsora nem táncos, inkább a lakodalmi szokások, dalok szertartásszerű előadására szorítkozik. A szakemberek véleménye szerint a Párta minden szempontból megfelelt a követelményeknek. — Mit értsek ezen? — A tagok életkora eltérő a csoportban, így a fiatalok első kézből veszik át a hagyományt, a dallamot, a kiejtést, a tájszólást, a hangvételt, a szokás minden apró mozzanatát. A viselet eredetisége is előnyünkre vált. — A versenynek voltak gondot okozó szempontjai is? — A tizenöt perces műsoridő és a negyven fős létszám nem kis fejtörést okozott, hiszen negyvenöt perces műsoridőnk volt százhúsz szereplő résztvételével. De a csoportvezetők segítségével és megértésével sikerült mindent megoldanunk. Olyannyira, hogy a bíráló bizottság külön kiemelte a szertartásszerű előadást, amelyért dijat is kaptunk. A menettánc népes és rangos melehetőségét. S meg is találták azt. A hnb tanácsa, Tassy Zoltán elnökkel az élen melléjük állt, s a probléma közös összefogással megoldódott. Rendelkezésükre bocsájtották a falu egyik középületét, a volt állatorvosi lakást. Miután ezt szépen helyreállították, három helyiség jutott a gyűjteménynek, egy tanácsterem pedig a CSEMADOK-nak. De mit is láthat az érdeklődő ebben a falumúzeumban? Az első teremben a népi kerámia termékeit állították ki. A cserépedényeket a falu lakói a bakabányai és a gömöri fazekasoktól vásárolták, akik hajdan hosszú szekerekkel hozták ide termékeiket, hogy cserébe gabonáért, elsősorban búzáért értékesítsék azokat. Van a gazdag gyűjteményben „négylyukó bugygóskorsó", drótozott fazék, lakodalmi cseréptál és „komasszonytál", tejescsésze és ételhordó fazék, de találunk több apátfalvi és hollóházi festett porcelántányért is. Egy másik teremben a háztartás és a mezőgazdaság eszközeit állították ki. Többek közt régi favillákat és gereblyéket, különböző köpülőket, máktörö mozsarat és krumplinyomót. Itt helyezték el a kenyérsütés eszközeit is: a dagasztóteknőt a teknőlábbal, a kenyérsütőlapátot, a szivonót. a kemence tisztítására szolgáló' „pemetét" stb. A harmadik helyiség a tisztaszobáé. A vetett ágyon, a tulipántos ládán, a sublóton — rajta Fritz Mátyás faragott oltára — kívül itt kaptak helyet a népviseleti ruhadarabok is. Vannak például a ruhatárban dudlos ingek. ördöglakatos lajbik, szebbnél szebb tarajos tökötök „háromcsücskő" menyecskekendők, lyukas- és laposhímzéssel varrott férfiingek, posztónadrágok stb. Láthatjuk ezenkívül a teljes női és gyermekviseletet. Az egyes tárlókban s az épület folyosóján régi dokumentumokat, egy-egy bemutatót megörökítő fényképeket, újságkivágatokat állítottak ki. A falumúzeumot egyébként bármikor megmutatják az érdeklődőknek a gyűjtemény lelkes kezelői. CSÁKY KÁROLY Fotó: LÁNCZOS JÓZSEF zőnyében is az előkelő harmadik helyet szereztük meg. — A fesztivál népdalkörök bemutatójára a lédeciek (Ladice) vegyes éneklőcsoportja is hivatalos volt. — Ők Baján léptek fel tizenhat fős csoportjukkal. A szakemberek őket is példának állították a többiek elé. Saját gyűjtésű eredeti anyagot hoztak, s hamisítatlanul tolmácsolták. Első díjjal és elismerő oklevéllel tértek haza. Itt jegyzem meg, hogy a lédeciek is részesei a Párta műsorának. — Csak Kalocsán és Baján szerepeltek a Nyitra-vidékiek ? — Szekszárdon és Decsen is felléptünk. A zsúfolt program ellenére még kirándulásra is futotta az időnkből. Megnéztük Kecskemétet és a híres lovasbemutatót a bugaci pusztán. Mikor haza indultunk, a zsűri elnöke azzal búcsúzott tőlünk, hogy visszavárunk benneteket. Ennek örültünk a legjobban! — Most a pihenés ideje következik? — Dehogy. Kemény munka vár ránk. A Csehszlovák Televízió már a napokban felveszi a zoboraljai lakodalmi szokást. MÁCS JÓZSEF 7
