A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-08-24 / 35. szám

Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: FELEJTHETETLEN NYÁRUTÓ Zolczer László: VERONIKA, ERIKA ÉS TÁRSAI Zs. Nagy Lajos: RENDETLEN NAPLÓ Petrik József: A BALESET­­MEGELŐZÉS KÖZÉRDEK P. Zachara: A DRÁK ÖBÖL SZÉPSÉGE SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPTÁNCOK MÁTYUSFÖLD Címlapunkon Benda Tamás felvé­tele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon: 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Kral Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie teľ: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Hétvégi levél „Múlnak az évek és látjuk, hogy gyer­mekeinkből felnőtt emberek lettek. Tény, hogy az emberek megöregednek, de a nagy gondolatokat, a nagy forra­dalmi eszméket továbbviszik az elkö­vetkező .nemzedékek, így a Szlovák Nemzeti Felkelés is az erő és büszke­ség, a tanulság forrása marad a mai, mind a jövő nemzedékek számára." így fogalmazta meg igen tömören a való­sággal összhangban a Felkelés mai je­lentőségét Gustáv Husák elvtárs. Nemcsak a fiataloknak, de a közép­­korosztálynak is a második világháború már valóságos történelem, míg az apák és főleg nagyapák számára még ma is a közelmúlt élménye, átélt esemény. A Szlovák Nemzeti Felkelés társadalmi tudatformáló hatása nemcsak az apák nemzedékére hatott, hanem a fiúkéra is. Ezért idézzük fel ma is a fontos történelmi eseményeket, hogy a most felnövekvő nemzedék szocialista világ­nézetének kialakításához ezzel is hoz­zájáruljunk. A Szlovák Nemzeti Felkelést a fasiz­mus elleni világméretű harc egyik láncszemének tekintjük. Mint tudjuk, valamennyi európai országban a kom­munista pártok vezetésével emberek százezrei harcoltak a fasiszta rablók ellen, s ezzel jelentősen hozzájárultak a hitleri fasizmus vereségéhez. Flarcuk meghatározó eleme volt a második vi­lágháborúnak. Négy évtized távlatából nézve a né­pek akkori szabadságharca arra tanít, hogy a kommunista párt vezette mun­kásosztály szövetségeseivel együtt le­győzhetetlen erőt képvisel, amellyel szemben még a legerősebb, legjobban képzett és felszerelt kapitalista hadse­reg sem képes döntő győzelmet elérni. A kommunista pártok — így a mi pár­tunk is — a partizánháborúban bebizo­nyították, hogy az egész nép érdekeinek önzetlen és következetes harcosai. Napjainkban az első szocialista or­szág, a Szovjetunió és a szocialista országok egész közössége a fejlődő országokkal és a világ békeszerető de­mokratikus erőivel együtt azért küzde­nek, hogy fenntartsák a közel négy évtizede kivívott békét, hogy megaka­dályozzanak egy olyan népirtást, amely összehasonlíthatatlanul pusztítóbb len­ne mint a második világháború volt. A fejlődés során változnak a társadal­mi vis?onyok és változik az új generáci­ók gondolkodásmódja is. Tapasztaltab­bak, műveltebbek lesznek az emberek, de ehhez hozzátartozik a közelmúlt eseményeinek mélyebb társadalmi meg­értése is. A jelen és jövő megértésének egyik fontos feltétele a múlt megismerése és a múlt eseményei közül igen fontos helyet tölt be épp a Szlovák Nemzeti Felkelés. aUsUíUAK PaUVÍíZÁXOU m m x B B x Losonctól (Lučenec) északnyugatnak ta­lán húsz kilométerre sincs Divín, amelynek a közelébe érve az ember nem tudja hirtelen eldönteni, hogy az alig néhány éve megépült vízi erőművet nézze-e, vagy a falu fölött ma­gasodó várromot? A gát és a hatalmas tó csodálatos látvány a július eleji fényözönben, a szürke és sötét felhőket pásztoroló ég alatt. Évről-évre a hazai és magyarországi kirándulók ezreit csábítja ide. Fél körben üdülöházak sorjáznak a parton, cseh, szlovák és magyar szavak keverednek a mesterséges tó körül. Divin és Ružená osztozkodik a vízparti üdülőtelep építésének gondjában, a kirándulók ellátásában; de maradjunk to­vábbra is a látványnál, a nagy kiterjedésű víztükör fölött a vidék fölé magasodó divini várromnál, amelyről Szombathy Viktor azt írja ismert és kézikönyvnek is használt Szlo­vákiai utazások című könyvében: „A várat a tatárjárás után építették Nógrád urai, a Ka­­csicsok és a Balassák. A későbbi utódok innen vámolgatták az erre járó kereskedőket, vásáros iparosokat. Végvár is volt, két évtize­dig a török is birtokolta. Mikor a bécsi császár egyik tábornoka 1674-ben kiostro­molta a várból a garázda Balassa Imrét, Gögössy Szonya az unokájával leromboltatta a várat és a vár alatti kastélyt, amelyet a következő tulajdonosok, a Zichyek állítottak helyre." Ha már a várromtól a vár alatti kastélyhoz jutottam, hadd mondjam mindjárt, hogy kül­ső falára emléktáblát helyezett a hálás utó­kor. -Velicsko szovjet partizándandárjának ugyanis ez a kastély volt a szálláshelye a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörését követő hónapokban. Zichy Ladomér gróf és Velicsko szovjet partizán parancsnok. Hogyan fémek össze? Enől feltétlenül faggatni fogom az embereket. Van itt egy másik emléktábla is. Az egészségügyi központ homlokfalán. Rög­tön le is fordítom a szlovák szöveget: Ebben a házban volt a székhelye a Nógrádi partizán­osztag parancsnokságának 1944. október 9-től 1944. október 23-ig. Két friss koszorú díszeleg az emléktáblán. Az egyik szalagról még leolvasható: „Örök hálával a hős parti­zánoknak". A koszorúzó intézmény vagy csoport neve már olvashatatlan. Az L alakú épület eleje orvosi rendelő, várótermében néhány asszony. Hátul látható az a bizonyos lakás, amelybe Nógrádi beszállásolt. Meré­szen nyitom az ajtót. Nem nyílik. Kimegyek az utcára, teleszívom a tüdőmet virágillattal, a divini kiskertek fehér liliom illatával, aztán csak úgy találomra megszólítok egy idősebb asszonyt. Hana Žilkovát, akiről álmomban sem merném feltételezni, hogy nyolcvankét esztendős. Az arca sima, mintha soha nem ismert volna gondot, modem keretes szemü­veg ül az orrán. Vasúti pályamunkás férje hat éve halt meg. 2

Next

/
Thumbnails
Contents