A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-17 / 34. szám
A GYERMEKEK ÉS AZ IRODALOM (Beszélgetés Batta Györggyel) Néhanapján nálunk is szóba kerül a gyermek- és ifjúsági irodalom kérdése. Bizonyos, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom eléggé megkésve állt arra a sínre, amely a gyermekirodalom felvirágoztatásához vezet. Néhány kivételtől eltekintve alig van jelentős ifjúsági műve hazai magyar ifjúsági- és gyermekirodalmunknak. Az okokat most ne keressük, az ifjúsági irodalom fejletlenségének eredői régi keletűek. Inkább arról ejtsünk szót, mi a helyzet manapság, mit kéne tenni ma, hogy ebben a tekintetben megfelelőbb körülményeket teremtsünk hazai gyermek- és ifjúsági irodalmunk számára. A tét mindenképpen jelentős, hiszen a gyermekeknél kezdődik az irodalomra való nevelés. Azért kértem Batta Györgyöt erre az interjúra, mert jó ismerője, figyelője, ápolója a hazai magyar gyermekirodalomnak. A Kis Építő főszerkesztőjeként hosszú évek óta állandó kapcsolata van a gyermekirodalom művelőivel, tehát ismeri a hazai magyar írók ebbéli tevékenységét. És bizonyára értékítéletet tud alkotni gyermekirodalmunk hazai összképéről. Ismeri a szlovák, a cseh és magyarországi gyermekirodaimat, tehát van összehasonlítási alapja. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlati tevékenységéből eredően jól ismeri a gyermekek elvárásait. — Milyen összképet alkotnál a hazai magyar ifjúsági- és gyermekirodalomról? — Kilencedik évemet töltöm a Kis Építőben; egyetértek a megállapítással, miszerint kissé nehezen lendült bele gyermekirodalmunk a fejlődésbe, mai színvonalával azonban elégedett vagyok. A szerkesztőségbe rendszeresen megérkeznek a szocialista országok gyermeklapjai, köztük a magyar nyelvterület ilyen jellegű kiadványai is. Évek óta figyelem a cseh és szlovák költők legkisebbeknek írt alkotásait, ezért, remélem, tárgyilagos a véleményem. Nem véletlenül használom a tárgyilagos kifejezést! Óriási hiba volna félreismerni a gyermekirodalom helyzetét. A Kis Építő szerkesztőségének két alapvető célja van: népszerűsíteni a pionírmozgalmat, és az anyanyelv, a szülőföld szeretetére nevelni a legkisebbeket. Az utóbbi évtized legnagyobb eredményének azt tartom, hogy költőink és íróink beépítették alkotásaikba a szülőföldet. Bebizonyosodott, hogy a legszínvonalasabb „idegen" irodalom, még a magyarországi sem pótolhatja a hazait, s egyik olvasói réteg sem áhítja jobban az Írott szót, mint a legkisebbek! Remélem, helyesen fogalmaztam, s valóban realista vagyok, amit az is bizonyít, hogy a Kis Építőben évek óta tartjuk huszonháromezres példányszámunkat. — Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedben javult a gyermekirodalom helyzete, nincs okunk a megelégedésre. Hogyan lehetne a hazai gyermek- és ifjúsági irodalom ügyét még hathatósabban szolgálni? Vannak erre reális lehetőségek?- — Előző válaszomból esetleg némi önelégültség csenghet ki, azért az újabb kérdésre felelve elöljáróban hozzáteszem, sok még a tennivaló mind a Kis Építő, mind a csehszlovákiai magyar gyermekirodalom házatáján. Úgy gondolom, reális lehetőségeink vannak arra, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom ügyét előbbre vigyük. Szerkesztőségünk az új évfolyamban megpróbálja elérni, hogy minden magyar tanítási nyelvű alapiskolába eljusson a lap. Elérkeztünk ugyanis annak tudatosításához, hogy az olvasók nevelését már az iskolás előtti korban meg kell kezdenünk, hiszen az óvodákban cseperedik fel az utánpótlás. Erre a lépésre jelenlegi helyzetünk is kényszerít; az iskolák legutóbbi átszervezésekor a Tábortűz átvette az ötödikes olvasókat, akiknek a hiányát föltétlenül pótolni szeretnénk. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindegyik számunkban közöltünk a mi olvasóinknak leginkább megfelelő rövid, szellemes anyagokat, s ezen okvetlenül javítani szeretnénk. Ez természetesen nemcsak rajtunk múlik, íróinknak is meg kell szokniuk a tömör, ugyanakkor teljesen világos, szinte áttetsző fogalmazási módot. Irodalmunk szerencsére rendelkezik jónéhány tehetséges és szorgalmas alkotóval. Akár az idősebbeket, akár a fiatalabbakat veszem számba, nagyjából elégedett vagyok, ez persze nem jelenti azt, hogy nem várunk irodalmi anyagot azoktól, akik idáig még nem próbálkoztak ezen a területen. Munkánk hatásosabb lehetne, ha bensőségesebb lenne az együttműködés a gyermekirodalom hazai „műhelyei" között, azaz egyeztetnék elképzeléseiket azok, akik felelősséget éreznek az ügy iránt. — Te nemcsak szerkesztőként foglalkozol a gyermekirodalommal, írsz is a gyermekeknek. Meg tudod tehát fogalmazni, mit várnak a gyermekek az irodalomtól. — A gyermekek ma is azt várják az irodalomtól, amit tíz, húsz vagy akár ötven évvel ezelőtt; a titokzatosságot, a sejtelmet, a csodát, a jó győzelmét a rossz fölött, a mély érzéseket, egyszóval mindazt, ami a magyarvagy világirodalom legjobb műveiben fellelhető. Olvasóink szívesen látják viszont a lapban vagy a könyvekben a szülőföldjükön lejátszódó történeteket; ez a szülőföld-horizont később kitágul, hogy befogadja az egyetemes világot. — Hazai gyermekirodalmunk fejlődése eddig eléggé spontán volt A gyermek- és ifjúsági lapokat azonban tudatosan szerkesztik, bizonyos tendenciákkal, törekvésekkel. Hogyan tehet a lapon belül összeegyeztetni a spontaneitást és a tudatosságot? — Ez látszólag bonyolult téma. de a szerkesztés gyakorlatában fölöttébb egyszerűen valósul meg. Szeptemberi első számunkat már most készítjük. Volt is egy elképzelésünk arról, mi minden kerül bele, mi lesz a címlapon, a négyszínű oldalakon, és igy tovább. A napokban azonban Koncsol László munkatársunk lefordított egy szép Rúfusverset, ezért spontán úgy döntöttünk, félretesszük eredeti elképzeléseinket, és ezzel a verssel „nyitunk" már a címlapon, folytatjuk bent a lapban két oldalon át. Három esztendeje egy, az emberi testről szóló rajzos sorozatot közöltünk, tudomásom szerint elsőként a magyar nyelvterületen. Amikor külföldön hozzájutottunk, nyomban változtattunk elképzeléseinken, mert úgy véltük, rendkívüli anyagról van szó, amely az adott esetben több információt hordozhat az emberről, mint egy közepesre sikerült mese vagy vers. — Jelenleg hány író ír a lapba ? A szerkesztőség elégedett az írók munkájával ? Mennyire befolyásolja, befolyásolhatja a szerkesztőség az írók munkáját a gyermekirodalom különböző kérdéseiben? — Lapunkkal szinte valamennyi csehszlovákiai magyar író együttműködik, azok sorából természetesen, akiket vonz ez a műfaj. Olykor mi adunk ötleteket nekik, olykor maguk közük velünk, mi az, ami hiányzik lapunkból. Az együttműködés kölcsönös, és jó, ám ezen a területen is akad még tennivaló. — Milyen újítások, elképzelések jöhetnek számításba az elkövetkező időszakban a Kis Építőben? — Mindenekelőtt a rövid anyagok közlése a fő célunk. Szeptembertől két külön oldalt szerkesztünk az óvodásoknak. Közöljük Vük kalandjait, több rejtvény kerül a lapba, és még többet járunk majd olvasóink közé, akiknek ezúttal is köszönjük a ragaszkodást, csakúgy, mint a pedagógusoknak és a szülőknek, hiszen az ő támogatásuk nélkül nem lehetne eredményes a munkánk. (Beszélgetett: DÉNES GYÖRGY) FOTÓ: KONÖZSI 1 1
