A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-17 / 34. szám
y k A hetvenes évek végén egy kis kiállítás kapcsán vetődött fel a gondolat, hogy valamilyen formában közelebb kellene hozni egymáshoz azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkodnak a képzőművészetről, és azt aktívan művelik, ha egyelőre amatőr vagy autodidakta módon is. Ferenc György fafaragó barátommal vállaltuk a szervezés gondjait és elindultunk, hogy megfelelő társakat keressünk. Elképzeléseink megvalósításához erkölcsi, később anyagi támogatást a Nagykaposi Művelődési Háztól kaptunk. Látszólag egyszerű, valójában azonban nagyon nehéz folyamat volt ez, mint minden hasonló kezdeményezés. 1979 tavaszán Kiss Károly grafikussal, Sárogh István, Nagy Menyhért, Czibák Mária, Varga Mária és Erdélyi Béla festőkkel, Binó István, Ferenc György fafaragókkal, Galgóczi Tibor csontfaragóval és Vaskó József építésszel megalapítottuk a Bodrogközi és Ungvidéki Amatőr Képzőművészek Klubját. A szervezés területén nagyon sokat segítettek és hasznos tanácsokkal láttak el bennünket 0. Varga László és M. Molnár László népművelők. Egy éven belül olyan tehetségek jelentkeztek a klubban, hogy az alkotásokból bátran megszervezhettük első közös kiállításunkat a Nagykaposi (Vefké Kapuáany) Művelődési Házban. Az érdeklődés várakozáson felüli volt, s hogy más helységek lakosai is megismerkedhessenek művészi elképzeléseinkkel, egy vándorkiállítást is szerveztünk. Kapcsolatba léptünk a Tokaji és a Sárospataki Nyári Alkotótáborokkal, ahonnan tagságunk mindig gazdag tapasztalatokkal térhetett haza. Itt ismerkedtünk meg Andrásy Kurta János szobrászművésszel, aki néhány alkalommal évközben is ellátogatott a klubba és értékes szakmai tanácsokkal látta el a klubtagokat, külön a fafaragókat. A járásunkon kívül Somodiban (Orienovec) mutatkozhattunk be a nyári művelődési tábor műkedvelő közönségének. Három év után áthelyeztük működési helyünket Királyhelmecre (Král’. Chlmec). Taglétszámunk 18 főre emelkedett; ideiglenes műtermet a Királyhelmeci Művészeti Népiskola biztosított a számunkra. Havonta két alkalommal tartjuk összejöveteleinket. A nevünk Ticce, melynek eredete a Tisza egyik mellékága a Titze ősi nevéből származik. Természetesen az új név és az, hogy központunkat áthelyeztük, semmit nem változtat célkitűzéseinken. A képzőművészet szerepe a közművelődésben szükségszerűen megnövekedett az utóbbi években, és munkánk során mi ezt szem előtt tartjuk. Egyre több azoknak a fiataloknak a száma, akik érdeklődnek a képzőművészet iránt. Jogos tehát az az igény, hogy a képzőművészetek művelői tekintsék fontos feladatuknak a művészeti ismeretterjesztést, izlésnevelést. A közönséggel való kapcsolatunk jó irányba fejlődik. A Királyhelmeci Művészeti Népiskolában 1977-ben beindítottuk a képzőművészeti szakosztályt, ahol számos tehetséges diák megfordult, közülük többen országos és nemzetközi képzőművészeti gyermekversenyeken is becsülettel helytálltak. Ebben az életkorban dől el. hogy milyen lesz a gyerekek ízlése és milyen szerepet kap életükben a művészet. Tapasztalatból mondhatom, hogy a Bodrogköz képzőművészetében nem kell tartanunk az utánpótlás hiányától. 1983 nyarán megrendeztük az első képzőművészeti táborunkat, a Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskolában, ahol Ladislav Timeőko az iskola igazgatója biztosított számunkra szállási lehetőséget és kedvező feltételeket az alkotó munkához. A tábor gondolata tulajdonképpen már régóta foglalkoztatott bennünket, de az anyagi nehézségek nem tették lehetővé számunkra, hogy ezt a nyári közös munkát korábban megszervezzük. Nagyon sokat köszönhetünk Vancák Istvánnak, a bodrogszerdahelyi hnb elnökének, aki nagyon sok olyan kedvezményt biztosított számunkra, amely nélkül egy ilyen tábor beindítása szinte elképzelhetetlen. Cserébe csupán azt kérték tőlünk, hogy a most helyreállított Vécsey-féle kastélyban rendezzünk egy állandó jellegű kiállítást. Ezt a feltételt természetesen örömmel vállaltuk és a közeljövőben hozzá is kezdünk ezekhez a munkálatokhoz. A szervezési munkában nagyon sokat segített a királyhelmeci városi művelődési ház igazgatója. Lázár László is, valamint a CSEMADOK városi szervezete. Munkánkat a tábor zárása előtt Löffler Béla, Kassán (KoSice) élő művész értékelte, akit bízvást nevezhetnénk a tábor szellemi mecénásának is. E nyáron immár második alkalommal kerül megrendezésre a Ticce-alkotótábor, és az előkészületek azt mutatják, hogy hasonló, vagy talán még jobb eredményekre számíthatunk, mint az előző évben. CSOTO LÁSZLÓ (Fotó: Bogoly János) A kaliforniai Berkeley-ben végzett iparművésznő, Melissa Panages az elektronika elemeiből készített szoknyákkal, ruhákkal, kimonókkal, kiegészítőkkel akarja forradalmasítani a divatot. Müveit integrált áramkörökből, a komputerek mikro-elemeiből, chipekböl, konverterekből állítja elő arannyal és ezüsttel kombinálva. A technika és a tudomány századának hipermodern módiját technofuturisztikának keresztelte el, az újdivatú ruhák viselőit pedig technoromantikus lányoknak. A litván Siaulai nevű városban évente megrendezik a kerékpárosok ünnepét. A találkozón a Szovjetunió legjobb sportolói mérik össze tudásukat, ügyességüket, küzdenek meg a bajnoki címért. Az izgalmas verseny legnépszerűbb attrakciója a tréfás záróprogram, melynek keretében a legkülönbözőbb korosztályok tagjai vonulnak föl fantázia szülte, többnyire maguk előállította bolondos kétkerekű alkotmányaikon. 8 A TICCE KÉPZŐMŰVÉSZEI7 KLUB ÖT ÉVE Czibák Mária: Bodrogközi táj (zsírkréta) Binó István fafaragó
