A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-17 / 34. szám
A Gsemadok életéből MILYEN LEGYEN A TAVASZ! SZÉL ... Több hét, hónap telt el azóta, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt versennyel és egy új elképzeléssel kapcsolatban vitára kérték föl a szakembereket, versenyzőket, népművelési dolgozókat. A vitaindító cikknek magam is nagyon megörültem, mivel azt a nézetet vallom, hogy egy ilyen versenyt ne egy-két ember, hanem az érdekeltek, a széles tömegek igényei, elképzelései alapján rendezzük meg. Hogy a várt vita mégsem alakult ki, annak több oka lehet. Egyrészt az, hogy ebben a mozgalomban jórészt az egyszerűbb falusi emberek vesznek részt, akik nem vitáznak, nem cikkeznek. Másrészt a versenyzőket sok esetben érte csalódás, jogtalanul erős bírálat, nem egyszer beszélt egyegy járási verseny bíráló bizottsága a versenyzőkkel, pedagógusokkal olyan hangnemben, hogy az idősebb emberek könnyezve távoztak a versenyről. Nem csoda hát, ha sokan, akik talán szóltak volna, most inkább hallgatnak I A Tavaszi szél... versennyel 1980-ban kerültem közvetlen kapcsolatba, amikor egy új (hadd tegyem hozzá, hogy nagyszerű) koncepció létrehozásához néprajzos szakembereket is felkértek. Ettől az időtől kezdve, mint bírálóbizottsági tag is közreműködtem. tehát sok „belső" problémát is megfigyelhettem. Az előző versenyeknek mint a CSEMADOK KB munkatársa közeli szemlélője voltam. Láttam a szervezők problémáit, a színvonalat, az elért eredményeket. Ha most egy új, a mozgalom szempontjából jobb koncepció létrehozásán dolgozunk, nem tudom megállni, hogy pár szóval ne idézzem fel az első versenyeket, az eddigi csúcsot, és azt, ami azután megint lefelé vitte a versenyt. A CSEMADOK KB a Tavaszi szél vizet áraszt... versenyt 1968 tavaszán rendezte meg első alkalommal. A célja az volt, hogy fórumot teremtsen a népdalok kedvelőinek, tolmácsolóinak, hogy meghosszabbítsa a népdal életét, és felszínre hozzon olyan értékeket, amelyek lassan már feledésbe merültek. Hogy a CSEMADOK mennyire érzékeny pontra tapintott rá, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény. hogy évek óta ez a legnépszerűbb, legnagyobb tömegeket mozgató versenyünk, mely a tömegbázison túl az utolsó években még a hagyományok feltárásában és továbbéltetésében is élen jár. Az első versenyeken nem volt ritkaság az édeskés nóta. Sőt, az első, második versenyen több volt a magyar nóta, mint a népdall Akkor még a bíráló bizottság tagjai is elfogadták ezt. A jó intonáción, a tiszta éneklésen kívül mást nem tartottak szem előtt. Eljutottak a magyar nóták a kerületi, sőt az országos versenyre is. A népdalok legjobb ismerői, tolmácsolói teljesen háttérbe szorultak. Már a járási versenyeken kiestek, mert az akkori zeneszakos vagy nem zeneszakos tanárok a bíráló bizottságban megállapították, hogy nem szépen artikulálnak, nem jól nyitogatják a szájukat, stb. Előnyben részesítették azokat az énekeseket, akiket a cigányzenekar szépen kísért. Ezeket az első versenyeket úgy is jellemezhetném, hogy szép estélyi ruhás népdal- és nótaversenyek voltak. Az énekesek vetekedtek egymás között a jobb helyezésért, csupán jó vagy rossz hangjuk volt a döntő a sorrend megállapításánál. Mindezt mégsem hiányosságként említem, hiszen ezek a nehéz évek juttattak el bennünket az 1980-as csodálatos eredményekig. Persze hosszú idő telt el addig, amíg a zeneiskolás pedagógusok mellett kinevelődött egy újabb, alaposabb felkészültségű szakembergárda, akik új mederbe terelték a versenyt, s már nemcsak a szigorú zenei éneklési kritériumokat tartották szem előtt, hanem azt a számos összetevőt is, amely a népdalok előadásánál elengedhetetlenül szükséges. Lassan elmaradtak a nótaénekesek, s a zenei kíséret is. A lényeget megértették az énekesek, a bíráló bizottság és a közönség is. Az 1976-1978-as versenyhez hozzátartozott a népdalok gyűjtése is. Bizonyos pontelönnyel indult az az énekes, aki saját környékének népdalait felgyűjtötte és elküldte a CSEMADOK Központi Bizottságára. Az eredmény számottevő volt, kár hogy nincs folytatása. Közben bővültek a kategóriák és ennek is csak örülni lehetett. A népdalokat a parasztember sosem énekelte funkciójából kiragadva. Az a tény, hogy a sok kategória „megzavarja a versenyt", zűrzavart okoz és elvész a lényeg, nem helytálló. Nyugodtan versenyezhetnek a versenyzők akár tíz kategóriában is, ez csak megkönnyíti a döntést, az igazságos rangsorolást. Viszont a versenyt szervező szakembernek már az előkészület időszakában tisztán kell látnia, hogy kit hová soroljon, hogy ne a versenyen kelljen a bíráló bizottságnak átcsoportosítania a versenyzőket — sokszor magyarázat és megokolás nélkül. A verseny számbeli gazdagodása a népdalok eredeti funkciójukban való tolmácsolása a Tavaszi szél... verseny tömegbázisa vezette a szervezőket arra a gondolatra, hogy a kerületi és az országos versenyeket blokkrendszerben rendezzék meg. A verseny szervezőinek és résztvevőinek már nemcsak a népdalok felmutatása volt a céljuk, hanem a hozzájuk kapcsolódó gazdag szokásanyai), eszközök, viselet bemutatása is. Szükség volt ehhez szervezőkre, nóprajzgyüjtökre, rendezőkre, tehát a versenybe olyan szakemberek kapcsolódhattak be, akik eddig itt nem juthattak szóhoz. Semmi esetre sem tudjuk elfogadni az olyan véleményeket, hogy az utóbbi versenyfelhívás „elvesztette eredeti jellegét", hogy a „látványosság vált az elsődleges céllá" (ez csak következmény volt, nem cél!), hogy „több járás képtelen A csa/lóközcsütörtöki (Ohrady) éneklőcsoport A SZAKEMBER SZEMÉVEL A gabcikovói parkban rendezte meg a CSEMADOK Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottsága, a járási népművelési központtal karöltve a Csallóközi Dal- és Táncünnepélyt, illetve a nemzetközi szövetkezeti napot. A rendezvény immár fogalomként került be a köztudatba, s évröl-évre emelkedő színvonalú műsorokban gyönyörködhetnek a nézők. Az, hogy a rendezvény szervezésileg és a műsorbiztosítás szempontjából is rangos helyet foglal el nemzetiségi kultúránk életében elsősorban annak köszönhető, hogy a járás politikai és kulturális intézményei odafigyelnek és segítik a szervezők előkészítő munkáját. Az ehhez hasonló rendezvények egyúttal nevelő célzatúak is, mivel a műsorokban bemutatják népünk haladó hagyományait. Így az előadás nemcsak művészi élményt nyújt, hanem egyúttal bővíti a dolgozók kulturális látókörét, ismereteiket a magyar népművészetről, hozzájárul a nemzetiségi kultúra továbbfejlesztéséhez. A gazdag műsorban felléptek a csallóközkürti (Ohrady) női éneklőcsoport, az alistáli (Hroboriovo) ifjúsági éneklőcsoport, az alistáli Csiribiri színtársulat, a somorjai (Samorín) Csalló Népművészeti Együttes, a Gymnik szlovák Néptáncegyüttes, a magyarországi Szany község Bokréta folklórcsoportja és a dunaszerdahelyi VMH Clotild-Verzió rockzenekara. Jól pergő, színvonalas műsorban volt része a hálás közönségnek. Az országos hírű Csalló Népművészeti Együttes a Kárpát-medence népeinek dalait, táncait vitte színpadra. Az együttes magas színvonaláról tanúskodik az a tény is, hogy ez évben megkapták az országos „B" kategóriás minősítést. A szlovák nép gazdag hagyományait a Gymnik Táncegyüttes tolmácsolta ugyancsak magas színvonalon, hisz az együttes az ez évi országos verseny első helyezettje lett. Rábaköz hagyományait a szanyi Bokréta folklórcsoport mutatta be kirobbanó sikerrel. A szanyiak az 1981-es Dunamenti Népek Kalocsai Folklórfesztiváljának voltak a győztesei. Mindhárom együttes színvonalas fellépése bizonyította, hogy a népművészet az emberek sorsán keresztül ábrázolja az emberiség jobb, boldogabb jövőjéért folyó társadalmi küzdelmét, a művészet befogadásának társadalmi hatékonyságát. Összegezve a látottakat elmondhatjuk. A Csalló hogy a jó szervezéssel párosuló színvonalas műsor azt is igazolja, hogy kulturális életünk pezsgő ritmusú, és hogy a fejlett technika korszakában is van igény a felszabadult szórakozásra. A népművészet mindig is összekötő kapocs volt a dolgozó emberek között, s ma, amikor a békéről, az internacionalizmusról beszélünk elmondhatjuk, hogy a népművészet a maga nemében az internacionalizmus megtestesítője. CZINGEL LÁSZLÓ Tóth Dezső felvételei JUBILEUMI RENDEZVÉNY A CSEMADOK Kassa-vidéki (Kosice) Járási Bizottsága, a JNB Kulturális Osztálya és a Járási Népművelési Központ az idén június 6
