A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-08-03 / 32. szám

Tudomány-technika Hogy a vegyipar termékeire mindenütt — az iparban, a mezőgazdaságban és a háztartá­sokban egyaránt — szükség van, azt nem nehéz bizonyítani. Elég, ha az ember körül­néz bárhol, amerre jár. A vegyi üzemek gyártmányait még akkor is könnyen fölfedez­hetjük, ha ezek legtöbbje csak félkész ter­mék, amely még további felhasználásra ke­rül, a népgazdaság más ágazataiban. Az, amit a mindennapi életben látunk csupán töredéke tehát annak, amit a Slovnaft, a Dimitrov Vegyi Művek, a gumi- és papírgyá­rak előállítanak. Egyebek mellett ezek megis­merésére adott alkalmat a 16. Nemzetközi Vegyipari Vásár, az Incheba '84, június vé­gén Bratislavában. A KGST-országokban ez az egyedüli ilyen témájú kiállítás és vásár, ahová 511 kiállító hozta el vegyipari újdonságait, hazánkon kívül 22 országból. A központi téma ebben az évben a mezőgazdaság kemizálása és a környezetvédelem volt. Látszatra ez a két fogalom ellentmond egymásnak. Ez azonban csak az első pillanatban tűnik így, hiszen azzal, hogy a bemutatott új növényvédősze­rek és műtrágyák értékelésénél a környezet­­védő hatás, a megengedett és az optimális koncentráció, a bomlásihajlam volt a döntő tényező, és hogy a kiállított műszerek között nagy számban voltak olyanok, amelyek a környezetszennyezés fokának és tulajdonsá­gainak mérésére szolgálnak, bizonyították a vegyészek igyekezetét a környezetszennye­zés meggátlására. Még akkor is, ha a vegyi­part tartjuk az egyik legnagyobb környezet­szennyezőnek. A kiállítással egyidőben rendezett három nemzetközi tudományos találkozó közül ket­tőnek szintén ez volt a témája. Az Agrichem '84 a kémia eredményeinek a mezőgazda­ságban való hasznosításával, az Intereko­­technika a környezetvédelem műszaki esz­közeivel foglalkozott. De végső soron ez a téma bizonyára felmerült az Inpharmed '84 — a gyógyszervegyészet — bemutatóján és tudományos előadásain is. Említettem már, hogy a vegyipar termékei­nek nagyobb része további feldolgozásra kerül. Az Incheba főleg ezekre összpontosí­tott, így ez a vásár nem volt annyira látvá­nyos, mint a gépipari vagy a közszükségleti cikkek kiállítása, de látnivaló azért itt is akadt bőven. Példaként néhány hazai és külföldi újdonság. A fényképészeket, amatőrökért és profikat örvendezteti meg bizonyára a Fo­­machrom II—D jelzésű 35 mm-es színes negatív film, amelyről csak annyit, hogy mi­nősége a legjobb külföldi filmekével vetek­szik és jelentős része exportra kerül majd. A Cevamit olyan keverék, amely nem robban. Hogy miért érdekes? Azért, mert a robbanó­anyagot helyettesíti, például a kőfejtőkben vagy ott, ahol szilárd anyagot kell rombolni. Ez a keverék ugyanis vízzel összekeverve megnöveli a térfogatát, és furatba helyezve hatalmas a feszítőereje. A robbanóanyagok­kal ellentétben viszont a vele való munka veszélytelen. A Symet olyan festék, amelyre többek között a hazai autósok is már régen várnak. Használatával fémes hatást érhetünk el. Előnye az eddig gyártott hasonló anya­gokkal szemben az, hogy nem alumíniumot, hanem a Nacleron nevű gyöngyházfényü pigmentet tartalmaz alapanyagként, amely szintén hazai gyártmány. További figyelem­reméltó festékanyag a Jakor Fe—1 korrózió­gátló pigment, amely szintén világszínvona­lú festékadalék, és amely Incheba aranyér­met is nyert. Ugyanúgy az Aminex-Pur új, szelektív növényvédöszer is, amely főleg a gabonák védelmére szolgál, de eredménye­sen alkalmazható a gyümölcsösökben, sző­lőkben, a réteken vagy a legelők felújításá­ban is. Használata esetén a technológiai fegyelem pontos betartása biztosítja azt is, hogy nem szennyezi a környezetet. Ez utób­bit szolgálja az új, csökkentett ólomtartalmú benzin is. Visszatérve az Incheba aranyér­mekhez a 13 közül 7 jutott hazai és egy-egy francia, holland, magyar, NDK-beli, osztrák és szovjet terméknek. A külföldi aranyérmes gyártmányok inkább a szakemberek érdeklő­désére tarthatnak számot, de akadtak más termékek, amelyek a laikusok érdeklődését is felkeltették. Ilyen volt például a nyugatné­met Bayer cég műanyag kerékpárja, a ma­gyarországi nyílászáró szerkezetek, a Kodak gyár poligráfiai és sokszorosító berendezései vagy a szovjet vegyipar műanyagtermékei. Külön fejezetet érdemelnek a kozmetikai és háztartási cikkek, amelyeket a szocialista országokból és Finnországból már évek óta egy külön pavilonban állítanak ki. Azt talán mondanom sem kell, hogy ez a pavilon örvendett a legnagyobb érdeklődésnek, an­nál is inkább, mivel itt szépítő- és illatszere­ket is árusítottak. Ennyit talán arról, amit a vásárlátogató az Inchebán a vegyiparból láthatott. Nem esett szó olyan rendezvényekről, amelyek az In­­chébával szorosan, de a vegyiparral már kevésbé függnek össze, mint az Incheba Rallye, a divatbemutatók és más rendezvé­nyek. Természetesen a vegyipari vásár nem­csak a vegyipari cikkek bemutatója, hanem a hazai és a nemzetközi kereskedelem fóruma is. És nem is akármilyen fóruma. Hazánk külkereskedelmi vállalatai az idei Inchebán négy és fél milliárd korona értékben kötöttek nemzetközi szerződéseket. Szénásy György A legnagyobb egysejtűek Törpék és óriások az élőlények csaknem valamennyi rokoni csoportjában akadnak. Az emlősök csoportjában az etruszk törpecic­kány (Sunsus etruscus) négy centiméter testhosszúságával és a kék bálna (Balaenop­­tera musculus) 30 méteres testhosszúságá­val áll a méretskála két végpontján. A kifej­lett bálna 750-szer nagyobb a törpecickány­nál. Sokkal végletesebb nagyságkülönbsé­gek akadnak az egysejtű élőlények világá­ban. A legkisebb sejtmaggal és más sejt­­szervecskékkel rendelkező egysejtű Micro­­monas pusillus ostoros moszat. Átlagosan két ezredmilliméter a sejthosszúsága, vagyis jóval kisebb, mint a legtöbb baktérium. A legnagyobb életképes egysejtű az Acetabu­­laria-alga. Eléri az 5—10 centiméteres hosz­­szúságot és az 1—2 centiméteres emyőát­­mérőt, vagyis 2500-szor nagyobb a legki­sebb ismert egysejtű algánál. Ezek az óriás sejtek kitűnő vizsgálati lehetőséget kínálnak a sejtbiológiának, egyebek között a sejtplaz­ma-sejtmag kölcsönhatások tanulmányozá­sára. Kátyúmentes utak A Kaszpi-tenger térségének útépítői többé nem aszfaltot használnak a sivatagi utak burkolására és javítására. Olcsóbb, erősebb útburkoló anyagot dolgoztak ki a Kazah Tu­dományos Akadémia petrolkémiai intézeté­nek munkatársai. Fö Összetevője a helyi kő­olajmezőkön található bitumenes kőzet, to­vábbá a polipropilént előállító vegyipar hul­ladékanyaga. Az aszfalt nem alkalmas a sivatagi utak burkolására, mert a talajban levő ásványi sók kiválására és a szélsőséges hőmérsékletingadozások hatására egy-két év múlva megvetemedik, repedezni kezd. Az alternatív útburkoló anyag kutatása vezetett egyfajta bitumen-beton kifejlesztéséhez. He­gyi kőzeteket bitumennel itatnak át, majd kis mennyiségű polimerhulladékot adnak hozzá. Az eddig haszontalannak tartott hulladék­anyagok erős hártyával vonják be a felaprí­tott kőzet részecskéit. Az új burkolóanyagból készült utak kitűnően bírják a hideget és a meleget. Három évvel ezelőtt rövid útsza­kaszt burkoltak kísérletképpen az új anyag­gal. Felszíne ma is kátyúmentes — olyan, mintha éppen most haladt volna végig rajta az úthenger. A 109-es végállomás Sikerült vagy nem? 1982-ben nyugatnémet kutatók bejelentették az eddigi legnehezebb elem, a 109 protonból és 157 neutronból felépülő 109-es rendszámú elem mestersé­ges létrehozását. Bizmutot bombáztak nagy energiájú vas ionokkal, de mindössze egyet­len esetben figyeltek meg olyan radioaktív bomlás-sorozatot, amely a 109-es elemtől származhatott volna. A kutatócsoport most megjelent tanulmánya alaposan elveszi mindazoknak a kedvét, akik még súlyosabb elemek létrehozását tervezik. Először is meg­állapítják: egyáltalán nem kizárt, hogy a megfigyelt bomlás nem a 109-es elemtől származik. A jobb bizonyításhoz az eddiginél tízszer több ütközést kellett volna létrehozni. A 111 -es elem létrehozása még nagyobb erőkifejtést és roppant költséget követelne. Ezért a nyugatnémet kutatók véleménye sze­rint a jelenlegi technikákkal alighanem a 109-es elem a „végállomás", elértünk a mesterségesen létrehozott elemeknek a vé­gére. Mindez nem vonatkozik a szupemehéz elemekre, például a 114 protont tartalmazó­ra, amely a tudományos jóslatok szerint stabil elem lesz. Temetés a méhkaptárban Mit tesznek a méhek a kaptár lépszerkezeté­­ben elpusztult társaikkal? Megragadják a tetemet fogóikkal és kiviszik elpusztult társu­kat a kaptárból, akár 130 méteres távolságra is — állapította meg egy amerikai rovarkuta­tó. Hogy céltudatos tevékenységet végeznek, ezt kísérletekkel bizonyította. Elhullott mé­hekkel és balzafából készült méhutánzatok­­kal töltött meg egy kaptárt. A tetemeket átlagosan hét perc alatt eltávolították a kap­tárból, az utánzatok viszont hét óránál to­vább is a kaptárban maradtak. A néhány naponként egymást váltó hullaszállítókat a tetemből áradó egyfajta illatanyag riadóztat­­ja. Ha ugyanis parafinnal vonták be a tete­meket, háromszor annyi ideig a kaptárban maradtak, amint nem preparált társaik. Rázkódó vetőmag A vetőmag csiraképességét jelentősen növeli egy új vibrációs eljárás, amelyet az Ukrán Tudományos Akadémia hőfizikai és mező­gazdasági kutatóintézeteinek munkatársai közösen dolgoztak ki. A vibrációs kezelés serkenti a vetőmag fejlődését és a gabona esetében 5—7 nappal rövidíti a vegetációs időt. A kísérleti parcellákon sokkal dúsabb, magasabb és erősebb volt a növényzet, mint a nem kezelt táblákon. A biológusok vélemé­nye szerint a vibrációs kezelés növeli a növények bonyolult biokémiai folyamatait befolyásoló enzimek tevékenységét. 16 INCHEBA '841

Next

/
Thumbnails
Contents