A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-03 / 32. szám
A kis szörnyetegek. Valóban szörnyetegként hat a szúnyog erősen kinagyított feje ezen a remek felvételen, amely „A mikrovilág kutatása" című kiállításon látható, a washingtoni Smithson Természettudományi Múzeumban. A kiállítás célja a mikroszkóp fejlődésének bemutatása a XVI. századtól napjainkig a nagyteljesítményű elektronikus mikroszkópokig, amilyenen ez a felvétel is készült. Adj egy édes csókot, drága kisbaba! Hallottuk olvastuk láttuk KÖNYV Tudást Őrző Tiszta Tenger Csinos és fölöttébb érdekes, különleges csemegének ígérkező könyvet jelentett meg az Európa Könyvkiadó. Azért is érdekes ez a tibeti dalokat felsorakoztató könyv, mert híradást jelent egy olyan ázsiai tájról, amelyet alig ismerünk. A szemrevaló könyv Körösi Csorna Sándor születésének 200. évfordulójára készült, ezzel is jelezve, a nagy magyar tudós és világjáró szellemének, hagyatékának megbecsülését. Ezek a tibeti dalok olyan tiszták, mint a „világ tetejé"-nek kristályos vizű forrásai. Egy kissé minden nemzet, nemzetiség népdalai hasonlítanak egymásra, de el is különülnek. E kötetben is akadnak olyan népdalok, amelyeket rokonnak érzünk, amelyeket el is fogadhatnánk. A dalok képi világa azonban elütő, s a tibeti dalokba mélyen beivódott bölcseleti elemek is ritkák a magyarban. A dalokat az egyik legjobb magyar műfordító. Rab Zsuzsa ültette át. A dalok válogatását és a prózafordítást Sári László végezte, a míves utószót is ő írta. Ebből megtudjuk, hogy az első tibeti írott emlék a VII. századból való jóskönyv. Sári László azt is megemlíti, hogy Belső-Ázsiában a kínai után, a tibeti kultúra volt a legfontosabb. Ez a lamaista kultúra szakrális célokat is szolgált s más népek körében is hatott. A világi irodalom a buddhizmus megerősödése előtt vert gyökeret Tibetben. „E korszak legjelentősebb műve a Tun-huangi krónika, a legendákba vesző, ősi királyok és az első történeti uralkodók színes históriája, melyen belül több irodalmi műfaj is helyet kapott. Találunk benne az elbeszélő prózába ágyazott verses részleteket: dalt, panaszos éneket, királyi országnagyok hűségesküjét, verses párbeszédet, énekes találós kérdést" — írja Sári László. E dalok között ott leljük Changsz-dbjangsz rgja-mcho főpapi uralkodó dalait is, aki kettős életet élt, s dalai visszautalnak életére és gondolkodására. Dalai átmentek a tibeti népdalkincsbe, hagyománnyá lettek. A könyvet kecses művészi rajzok egészítik ki, amelyeket tibeti motívumok alapján Varga Imre készített. (dénes) Temerin népi építészete A néprajzi szakirodalmat figyelemmel kísérő olvasó az utóbbi években egyre több vajdasági és horvátországi helység nevét tanulhatta meg nagyszerű kiadványok megjelenése kapcsán. Gondoljunk csak a Jung Károly népszokásmonográfiájához anyagot adó Gombosra, a Kovács Endre által közölt hiedelmek Doroszlójára, vagy Kórógyra, ahol Penavin Olga gyűjt évtizedek óta. A jugoszláviai magyar néprajzkutatók ezidáig szinte kizárólag a folklorisztikában jeleskedtek, az anyagi kultúra kutatása (vagy csak publikálása?) valahogy a háttérbe szorult. Éppen ezért üdvözölhették örömmel a szakemberek és a céhenkívüliek egyaránt Harkai Imre: Temerin népi építészete c. kötetét, amely az újvidéki Fórum Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot 1983-ban. Az ízléses kivitelezésű, karcsú könyvecskét olvasva (amely egy viszonylag újkeletű, vajdasági település népi építkezésének egyszerű, fényképekkel és rajzokkal illusztrált leírása) óhatatlanul is eszébe jut az embernek a Hét hátoldalán néhány esztendeje közölt sorozat a szlovákiai magyar tájak népi építkezéséről. És ha még mindehhez azt is hozzávesszük, hogy a szóbanforgó könyvecske szinte „villámgyorsasággal" készült el (hiszen adatgyűjtése 1981—82-ben zajlott!), akkor még inkább magunkba szállhatunk. Úgy látszik, egyszerűen ülünk a babérjainkon vagy az asztalfióknak dolgozunk — az eredmény ugyanaz: az eredménytelenség. Mert hiába a nap- és hetilapok hasábjain közöltek, amikor nagyon jól tudjuk, hogy ezek pályafutása a legtöbb esetben a könyvtárak porlepte polcain végződik. Harkai Imre munkája szerény, ám megbízható kiindulási alap a vajdasági népi építkezés megismeréséhez. Anyaga további feltáró, elemző és összehasonlító dolgozatok megjelenése után lesz igazán értékelhető (ilyen például Bela Duránci azóta megjelent tanulmánya a Híd idei februári számában). Szűkebb értelemben vett szakmai jelentőségén túlmenően számunkra azért is fontos, hogy megjelenése ürügyén adóságainkról is elgondolkodhassunk ... Liszka József FILM Katapult Elgépiesedett világunkban egyszer mindenkiben tudatossá válhat a mindennapok szürkesége, egyhangúsága. Otthon a családban, a munkahelyen, környezetünkben. A beszűkült, elgépiesedett élet monotómiája foglalkoztatja már hosszú évek óta az egyik legnépszerűbb és külföldön is jól ismert (csaknem minden regénye magyarul is megjelent) cseh Írót Vladimír Páralt. A Katapult című regényéből készített film hőse, vagy mondjuk antihöse — megpróbál kitörni ebből a körből — legalább a szerelemben. A Dolgozók Nyári Filmfesztiválján bemutatott film, melynek forgatókönyvét maga a szerző valamint a rendező Jaromil Jireš írta, Jaromir Šofr nagyszerű kamerájának segítségével hatásos és pergő képsorokban tárja a néző elé a párali gondolatot: az emberek változás utáni vágyát. Ám egyben megmutatja, hogy ehhez tulajdonképpen nincs is kedvük, mert a valóságos életük kispolgári biztonságot és kényelmet nyújt. Jacek Jošta: mérnök — akárcsak Páral többi hőse, vagy akár ö maga is. 33 éves, nyugodt családi életet él szép feleségével és kislányával. Egy szép napon — újsághirdetés útján — kapcsolatba lép öt ( a regényben hét) nővel. Van köztük érett, vezető beosztású asszony, egy erdész kétgyermekes özvegye, kissé gyerekes tanítónő, kalandot kereső csitri, buja pincérlány. Jacek szolgálati útjai során fut a vágyai után. A számítógépek embere, nem vesztegeti az időt. Csakhogy a nők a saját vágyukat kergetik: a mielőbbi házasságot. Mindent megtesznek ennek érdekében, még lakást, állást is szereznek Jaceknak. Az események felgyorsulnak, a képek kaleidoszkópszerűen peregnek. Egyik „szolgálati útjáról" hazatérve Jacek félreérthetetlen helyzetben találja nejét a szomszéddal. A feleség is ki akart tömi a bűvös körből. Azután vége az álmoknak. Ismét a hétköznapok következnek, a maguk szürkeségével. Páral bonckés alá veszi az embertelen közönyt, vagy inkább az emberietlenné vált érzelmi szegénységet. A gépies munkán, evésen, szeretkezésen túl, ahhoz, hogy igazi életet éljünk, kell még valami, valami erkölcsi többlet. De ezt a film készítői nem mondják már ki, ezt a néző ítéletére bízzák. Jiŕí Bartoška meggyőzően formálta meg a főszereplő alakját. Tetszett kisebb szerepében Oldŕich Vlach, a szomszéd. A női „ötösfogatból" Jirina Jirásková és Barbara Štépánová emelkedett ki. (delmár) HANGLEMEZ Boito — Nerone Arrigo Boito nálunk a kevésbé ismert olasz operaszerzők közé tartozik, noha sokoldalú művészegyéniség volt, aki nem csupán zeneszerzéssel, hanem újságírással is foglalkozott, költőként is tevékenykedett és több nagysikerű szövegkönyvet is írt, egyebek közt Verdi Othello és Falstaff, Ponchielli Gioconda című operájának szövegkönyvét. A milánói Scala 1858-ban mutatta be Mefistofeles című operáját, amely nem talált kedvező fogadtatásra, és csak 1875-ben történt átdolgozása után jutott el a világ számos operaszínpadára. így többek közt a prágai Nemzeti Színház is nagy sikerrel mutatta be 1885-ben. Boito Nerone című operája Néróról, a kegyetlenkedő római császárról szól, akit a szerző mint az emberi gonoszság megtestesítőjét kívánta bemutatni. Az opera megírásának története meglehetősen érdekes. Boito, akit költői tevékenykedése is lefoglalt, csak hosszas töprengés után szánta rá magát második operájának megkomponálására. Az opera szövegkönyvét is maga irta, az egész művet néhányszor átdolgozta, de 1918-ban bekövetkezett halála miatt nem tudta befejezni. Az opera bemutatójára aztán 1924-ben került sor a milánói Scalában, miután a világhírű karmester, Arturo Toscanini Vincenzo Tommasini zeneszerzővel együtt befejezte és hangszerelte a Nerone-t. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat jóvoltából az operakedvelök most a közelmúltban kiadott, 3 lemezből álló teljes felvétel útján ismerkedhetnek meg Boito operájával. Néró szerepében a kitűnő magyar tenoristát, B. Nagy Jánost hallhatjuk a nagyszerű, olasz nyelven készített felvételen. A kiváló énekes kitűnően oldotta meg feladatát. Plasztikusan, kifejezően tárja elénk a történelemből jól ismert kegyetlen római császár alakját. Ez az alakítás is jól bizonyítja, hogy B. Nagy János jelenleg a magyar operaszínpad egyik legtehetségesebb tenoristája. A további szereplők (Takács Klára, Tokody Ilona, Gregor József, Miller Lajos stb.) méltó partnerei a címszerepet alakító művésznek. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és a Magyar Rádió Énekkarát Eve Queler vezényelte. Sági Tóth Tibor 9
