A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-03 / 32. szám
Új könyvek Hagyományt — a hazai magyar irodalom jó hagyományát. — felelevenítő könyv Vozárí Dezső Varázslat nélkül címen megjelent válogatott verseinek kötete. A Madách kiadó adta ki a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatában. Vozári Dezső születésétől, 1904-től 1939-ig élt Csehszlovákiában, sorsa azután Krakkóba, Moszkvába, a világháború csatatereire, majd Magyarországra vitte; Budapesten halt meg 1974-ben. Költészete azonban — amelyben érzékenyen reagál a megtiport, nincstelen emberek sorsára, és megszólaltatja a történelmi változást hordozó idő hangját — a mi tájainkon bontakozott ki. Másodszor adta ki a Madách Könyvkiadó magyar fordításban, ezúttal, a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának a tiszteletére Vladimir Minác Holtak és élők című regényét. Az ismert szlovák író azt igyekezett megragadni ebben a könyvében, hogy mit jelentett a háború és a szlovák nép felkelése saját nemzedéke s a társadalom életében. Minác — a társadalmi elkötelezettséget és a személyes élményt mindig együtt látó alkatához híven — önismereti regényt át a Holtak és élők-ben, nemzedéke nevében korunk alapértékeinek és problémáinak tisztázására törekedve. A Szépirodalmi és a Madách Kiadó közös kiadásában jelent meg az erdélyi magyar kultúra 1977-ben, 94 éves korában elhunyt nagyjának, az építészként, íróként, néprajzkutatóként egyaránt maradandót alkotó Kós Károlynak első fiatalkori regénye, a Varjú nemzetség. Az író az egy emberöltöt felölelő történetben a 300 év előtti kalotaszegi Varjukat állítja előtérbe, akik szívósan, a nehéz körülményektől edzetten álltak helyt a Bethlenek szolgálatában. Az erdélyi élet sajátos légkörét a szerző tömör, balladás modorban idézi fel. Fejlődik, gyarapodik a hazai magyar gyermekirodalom. Ennek bizonyítéka az a szép kiállítású meseantológia is. amely A mullók városa címen jelent meg a Madách Kiadó gondozásában. A kötet anyagát tizenhat hazai szerző meséiből válogatta össze Tóth László, és Szabó Erzsébet készített a mesékhez finomrajzú, vidám, színes illusztrációkat. Tréfás történeteket, állat- és csalimeséket, rege- és mondafeldolgozásokat, a dél-szlovákiai tájak hiedelemvilágából merítő történeteket találnak maguknak a mutatós, nagy formátumú könyvben a 3—12 éves gyermekek. Pázmány Péternek, a jelentős 17. századbeli egyházszervezőnek, egyetemalapítónak, írónak és politikusnak monumentális életművéből közöl válogatást a Magyar Remekírók új kötete Pázmány Péter Művei címen. Pázmányt nem véletlenül tekinti az irodalomtörténet a „magyar próza atyjá"-nak, nem hiába nyúltak vissza a magyar beszédnek szinte minden titkát ismerő géniuszához századunk legjelentősebb írói is. Ez a roppant műveltségű bölcselő és politikus elme „teli kútja" volt a nyelvi kifejezőerönek; tanítványainak is azt tanácsolta: „ti se legyetek csatornák, melyeken általfoly a víz. hanem teli kutak legyetek, hogy magatok bévségéböl másokat is itassatok." (fukári) Vladimir Novák Éva HaSková Már nem egyszer előfordult velem, hogy merő véletlenségből ráakadok egy-egy olyan könyvre, amelyről addig nem is tudtam, hogy létezik, utána viszont szinte nélkülözhetetlenné válik, és sajnálnám, ha nem vehetnem le bármikor könyvespolcomról. így volt ez legutóbb is, amikor a bratislavai Cseh Könyvesboltban véletlenül ráakadtam Blanka Stehlíková llustrace (Illusztrációk) című vékony kis könyvecskéjére, amely az Odeon kiadó „Soudobé ceské uméni" (A kortárs cseh művészet) című sorozatának legújabb kis kötete, s a kortárs cseh illusztrációt, illetve annak legjelesebb művelőit hivatott bemutatni. Sajnálom, hogy csak most találkoztam a sorozattal, hiszen a borító fülszövegéből megtudható, hogy már jónéhány kötet megjelent a sorozatból, bemutatva a kortárs cseh képzőművészet legkülönfélébb ágazatait és irányzatait. Hozzájutni az előző kötetekhez viszont már nemigen lesz módjában az embernek, mert olyan népszerűek a sorozat kis kötetei, hogy szinte napokkal a megjelenés után eltűnnek a könyvesboltok pultjairól. Nem véletlenül Blanka Stehlíková a szerzője a könyvnek. Művészettörténeti ténykedésén belül éppen ez az a terület amelyet már hosszabb ideje figyelemmel kísér és szakavatott ismerője a könyvillusztrálás különböző irányzatainak, tendenciáinak. Azok ILLUSZTRÁCIÓK közé tartozik, akik az illusztrációt (a jó illusztrációt) a szép könyv ugyanolyan fontos tartozékának tartják, mint a szöveget. Mindez nyilvánvalóvá válik a könyv előszavában leirt első mondataiból is. S ha vázlatosan is, de végigköveti a rövid előszóban a könyvillusztrálás, a „szép könyv" fejlődésének útját a múlt század kilencvenes éveitől egészen napjainkig, felsorolva az egyes időszakok legjelesebb illusztrátorait. Harmincegy művész harmincegy alkotása prezentálja a kötetben az utóbbi két évtized cseh könyvillusztráció-művészetét. S a harmincegy név között a cseh könyveket forgatók. a cseh képzőművészetet kicsit is ismerők jónéhány ismerőst fedezhetnek fel. Karel Svolinskyval kezdődik a sor, a kortárs cseh könyvillusztrálás egyik nagy öregjével, aki fél évszázadnyi tevékenységével több mint másfélezer könyv arculatának „szépítéséhez" járult hozzá. Svolinsky után Cyril Boudával folytatódik a sor, akinek a groteszkhez, illetve a humorhoz való hajlama jól érvényesül illusztrációin. Óta Janeőek az ötvenes évek derekán indult a pályán Frantiáek Hrubin versgyűjteményének illusztrálásával, s e mostani kötetben szereplő — Halas vershez készült — illusztrációja is nagyszerű költői látásmódjáról, a szöveghez való bensőséges személyes viszonyáról tanúskodik. Persze, nincs szándékomban most végigsorolni a kötetben felvonultatott művészek mindegyikét, de azért hadd írjam még ide az ismertebbek közül Kamii Lhoták, Jiri John, Jaroslav Lukavsky, Adolf Bom, Éva Bednáfová vagy a fiatalabbak, közül Éva HaSková, Vladimír Novak, Jitka Walterová nevét, akik mindnyájan színvonalas munkákkal szerepelnek a kötetben. Személyes megítélésem szerint elismerés illeti a kötet szerzőjét és szerkesztőit a hasznos kis kötet létrehozásáért. Ha jellemezni próbálná az ember, talán egy csoportos képzőművészeti tárlat ízlésesen és magas szakmai és művészi szinten elkészített katalógusához hasonlíthatná. A benne szereplő harmincegy illusztrációt ugyanis a harmincegy művész alkotói-illusztrátori ténykedését ismertető rövid összefoglaló kíséri, s megtalálhatók benne az alkotók leglényegesebb életrajzi vonatkozású adatai is. S ami a legfontosabb, mindez — a már említett rövid előszóban leírtakkal együtt — az átlag-érdeklődőt kellő, megfelelő ismeretekkel vértezi fel az utóbbi két évtized cseh könyvillusztráció-művészetét illetően. S azt hiszem, ettől többre nem is akart vállalkozni a kis kötet szerzője. NÉMETH GYULA alabán FERENC KRITIKÁRÓL, KRITIKUSRÓL... A kritika szolgálataira csak ott nincs szükség, ahol az alkotók saját műveik élvezői is. A vidékről jött kritika sokszor a „rosszul informált" ember vélekedését is jelentheti — mondta a sértődött fővárosi költő. Vannak írástudók, akiknek külön véleményük van a kritikáról, de külön intelligenciájuk nincs hozzá. A kritikusra objektív véleménye miatt neheztelhetnek a szubjektív alkotók. Az önkritika gyakorlása csak a kritikában szerzőknek nem kifizetődő. Az ifjú költő kritikája őszintébb, mint az idős mester dicsérete. Egy kritikus értéke nem mérhető a felháborodás és a gyűlölet mennyiségével, amit az hók körében kivált Szerkesztő ismerősöm megállapítása a kondicionált reflexek működéséről: az író túlzott érzékenysége okozza a szerkesztő túlzó óvatosságát ez meg a kritikus körbepillantó elővigyázatosságot Mi a különbség a kritikus és a szerkesztő között? Az előbbi a tehetséget az utóbbi a kritikát keresi. A kritika nem csupán a kritikus ügye, mivel a kritikának társadalmi funkciója van; az olvasóközönség tájékoztatása. ízlésének irányítása. A kritika tudomány, mely ezáltal nem nélkülözheti sem az objektivitásra való törekvést sem a tudományos módszert sem pedig a céltudatosságot A kritikus ítélet a megérzések spontán működésének eredménye is, amit az ész igazolni tud. A jó kritikát csak a hangsúlyozott és következetes racionalitás teszi meggyőzővé. A kritika az írók szükséglete: megadja műveik, „értelmes visszhangját", s az alkotások halhatatlanságának illúzióját is keltheti. A kritika elégtelenségének érzete jó esetben a hajtóereje lehet fejlődésének. A kritika nem oldhatja meg az irodalom előtt álló problémákat, de kifejezheti azokat 10
