A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-20 / 4. szám
A BRATISLAVA! LENIN MÚZEUM Képek a családi albumból A forradalom szervezője: a nemzetek és a nemzetiségek egyenjogúsításáért folytatott harc vezére A múzeum 1924 januárját bemutató részlege uralmát és teljhatalmát, hogy meg kell szervezni az új típusú államot, hogy meg kell semmisíteni a nép fölött álló régi államgépezetet, és a szovjetek talaján alulról felfelé ki kell építeni a nép érdekeinek mindenben megfelelő új államapparátust. Mivel a szociáldemokrácia vezérei már akkor csaknem az egész világon elárulták a szocializmust és a burzsoázia oldalára álltak, Lenin a párt nevének a megváltoztatását is javasolta. A proletariátus feladatai a forradalomban című cikkében így írt: „Kommunista Pártnak kell nevezni magunkat — ahogy Marx és Engels kommunistáknak nevezték magukat... Ismételten ki kell jelentenünk, hogy mi marxisták vagyunk és alapul a Kommunista Kiáltvány-t vesszük ..." Lenin a bolsevik pártnak a szocialista forradalomba való átmenetre vonatkozó stratégiai és taktikai tervét a kispolgári eszer, mensevik állásponttal és a bolsevik párton belüli jobb- és „baloldali" nézetekkel szemben polemizálva dolgozta ki. Az említett tézisek meghatározták a proletárforradalom mozgatóerőit, megjelölték az átmenet szakaszait, politikai és gazdasági platformot adtak a pártnak. A múzeumban kiállított anyag azt is bemutatja, hogy Lenin nemcsak a szocialista forradalomba vezető út konkrét tervét, hanem a társadalom gyökeres átalakításának a programját is kidolgozta. Az 1917-es év derekán azt tartotta a legfontosabbnak, hogy haladéktalanul békét kell ajánlani valamenynyi hadviselő népnek igazságos, demokratikus feltételekkel. A forradalom győzelme után is a béke megőrzését tekintette az egyik legfontosabb feladatnak. A szovjetek hatalma megteremtéséhez szükséges feltételek létrejötte után így írt: „Miénk annak az osztálynak a többsége, amely a forradalom élcsapata, a nép élcsapata, amely magával tudja ragadni a tömegeket... Miénk a nép többsége ... Miénk az előny, hogy olyan párt vagyunk mely biztosan tudja, hogy az egész imperializmus és az egész mensevik meg eszer blokk hallatlan ingadozásai közepette milyen úton kell haladni... Miénk a biztos győzelem .. Lenin 1870. április 22-én született és ez év január 21-én lesz 60 éve, hogy meghalt. Mindössze 54 évet élt. Mégis hatalmas irodalmi örökséget hagyott ránk. Müveinek legújabb kiadása 55 kötetből áll és mintegy 9000 munkát tartalmaz. Tanítása megbonthatatlan kapcsolatban van az élettel, a gyakorlattal A múzeum azt is dokumentálja, hogy Lenin tanítása a tudomány vívmányainak, az új történelmi jelenségeknek, a proletariátus osztályharcának, a szocialista és a kommunista építés gyakorlatának általánosítása alapján fejlődik. A kiállított anyagot szemlélve nyomon követhetjük azt a fáradhatatlan harcot is amelyet Lenin a párt sorainak egységéért, összeforrottságáért és tisztaságáért, a pártnak a tömegekkel való megbonthatatlan kapcsolatáért, a pártélet normáinak és a pártvezetés elveinek — elsősorban a kollektív vezetés elvének — a következetes megvalósításáért vívott. Lenin válaszolt mindazokra az alapvető kérdésekre, amelyek elé az új történelmi korszak állította a nemzetközi proletariátust. A marxizmus mindhárom alkotórészét — a filozófiát, a politikai gazdaságtant és a tudományos szocializmus elméletét — új ismeretekkel gazdagította. Tanításának az az egyik központi eleme, hogy a marxista elmélet megvalósítása a politikának, a proletariátus politikai mozgalmának és politikai szervezeteinek a közvetítésével történik. Az elmélet hordozója az osztály legöntudatosabb, legképzettebb, legszervezettebb, legnagyobb harci tapasztalaté része: a forradalmi proletárpárt. Munkásságának és magatartásának egyik jellemzője az is, hogy szakadatlanul küzdött a marxista elmélet tisztaságának a megőrzéséért. A Marx és Engels tanításához való hűséget e tanítás forradalmi szellemének megtartásában jelölte meg. Gyakran hangsúlyozta: valaki nem attól válik marxistává, hogy kínos gondossággal ragaszkodik Marx elméletének betűjéhez. Marx elméletének forradalmisága a gyakorlati forradalmi mozgalomhoz, a tömegek osztályharcához való viszonyban van. Lenin a tudományos társadalomelmélet és a forradalmi gyakorlat egységét azáltal valósította meg következetesen. hogy az elméletet és az elmélet művelését széttéphetetlenül összekötötte a munkásosztálynak és a forradalmi munkáspártnak az új társadalom érdekében vívott harcával. Lenin egyszerre volt a forradalom tudósa és a tudomány forradalmára. Számára a tudományos társadalomelmélet, a proletár politika és a forradalmi gyakorlat ugyanannak a tevékenységnek egymást szervesen feltételező oldalai. Találóan mondta róla Klement Gottwald: „Lenin tanítása segítségünkre van abban, hogy választ találjunk a felvetődő igen fontos kérdésekre, mégpedig olyan választ, amely lehetővé teszi, hogy bármely helyzetben a dolgozók érdekében, a szocializmus érdekében cselekedjünk." Lenin nagy érdeme az is, hogy megfogalmazta a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének és gazdasági versenyének rendkívül fontos elvét. Számos írásban fejtegette, hogy egy teljes történelmi időszakon át egymás mellett léteznek majd szocialista és kapitalista államok. Tudta és hirdette, hogy a kommunisták békepolitikáját a föld lakosságának óriási többsége helyesli. Ma is érvényesek egykori szavai: „Politikánk és propagandánk egyáltalán nem arra irányul, hogy háborúba hajszoljuk a népeket, hanem arra, hogy véget vessünk a háborúnak." A bratislavai Lenin Múzeumot sokan szervezetten, csoportosan keresik fel. A csoportos látogatóknak a témához kapcsolódó előadásokkal és vetítésekkel egészítik ki a múzeum egyébként is nagyon gazdag, és jól áttekinthető kiállítási anyagát. BALÁZS BÉLA Prandl Sándor felvételei Hétvégi levél Mire lapunk e száma az olvasóhoz kerül, túl leszünk január derekán. E sorok azonban 1983. december 28-án íródtak, amikor e szám kéziratait elküldtük a nyomdába. Hogy mi fog majd foglalkoztatni január 20-án, nem tudom, de ma még erősen rezonál bennem a karácsony előtti hajsza, a rengeteg futkározás, a tülekedés az áruházakban, a nagyméretű csomagok hazaszállítása a túlzsúfolt autóbuszokban. Sok volt a feszültség, a konfliktushelyzet Valószínűleg igaza van Levinek, a kiváló szovjet pszichiáternek és írónak, amikor azt állítja, hogy több kínos szituációt elkerülhetnénk, ha jobban felismernénk a helyzetek humoros voltát De joggal tehető fel a kérdés: tehet-e minden esetben kellő humorérzékünk ? Igaz, gyakran olyanok is konfliktusba kerülnek, akiknek lehetőségük volna rá, hogy azt elkerüljék. Az emberek képesek bármilyen semmiségen összekapni. Az egyik ki akarja nyitni az ablakot, a másik fázik. A veszekedés pedig mihelyt kirobban, elhamvasztja saját ügyét — mondja az idézett pszichiáter —, mint gyufaszálat a tűz, úgy semmisülnek meg az összecsapó indulatok hevében a kiváltó okok. A veszekedés rabjai szenvedésre ítéltettek, nincs semmiféle perspektívájuk. Hyen kis helyen nehéz lenne elemezni, mi minden válthat ki konfliktushelyzetet Elég például, hogy valaki nem jól alussza ki magát vagy reggel összeszólalkozott a házastársával, esetleg munkahelyi problémái vannak. Ráadásul itt vannak a közlekedés gondjai. A csúcsforgalom. Az emberek, ahogy mondani szokták, egy lábon állnak — és nem mindig a sajátjukon —, közben valakiből fokhagyma- vagy alkoholszag terjeng, esetleg meleg van, vagy éppen hideg. Persze, érdemes megfigyelni azt is, hogy ha hosszabb ideig utazunk, a feszültség csökken, még akkor is, ha nagy a zsúfoltság. Az utasok valahogy megtalálják a helyüket; kiderül, hogy mégsem olyan elviselhetetlen a tömeg, még tartalékhelyek is akadnak, sőt jóindulat is van a világon. Valóban sokrétű probléma ez, és elgondolkoztató, mit is lehetne tenni. Persze másképpen lenne, ha megszűnne a zsúfoltság, ha a közlekedési eszközökön csak kulturáltan utazhatnánk és főleg, ha nem kellene többé örökösen rohannunk. A mi életünk még sok tekintetben lehetőséget ad az emberek közötti felesleges konfliktusokra. A hibák azonban sokszor saját magukban keresendők, hiszen mondhatnánk: vannak még tartalékaink a kölcsönös tiszteletet illetően, de sokszor félvállról vesszük mások gondjait Mert most arról van szó, hogy tudjuk beleképzelni magunkat mások helyzetébe, hogy képesek legyünk átérezni a másik állapotát és csak azután döntsük el, hogyan viselkedjünk vele szemben. Tulajdonképpen társadalmunk igyekezete is arra irányul, hogy az emberek közötti viszony állandóan javuljon. Fontos humanizáló szerepet tölt be itt kultúránk és az etika is, de mindenekelőtt az emberi helytállás jó példája. Igen nagy jelentőségük van ezen a területen a tömegtájékoztatás eszközeinek, és az irodalomnak, az embereket arra serkenthetik, hogy kiegyensúlyozottabbak, jóhiszeműbbek, felelősségteljesebbek, türelmesebbek legyenek egymás iránt 3
