A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-29 / 27. szám
CSICSAY ALAJOS Megbékélés Gyermekkorom óta utálom a Kunó nevet. Okom van rá. Elhiszem, hogy ez senkit sem érdekel, de én ettől függetlenül utálhatom Kunót. Jóllehet, nem is Így hívták azt a fiút, aki annak idején átunatkozta nálunk a nyarakat, hanem Beöthy Lacinak. Rengeteg promincli cukrot megevett, s közben unatkozott, pedig a szülei nyaralni küldték falura. Nagyon későn ébredt, és korán ment aludni. A forró délutánokat nagybátyja házának árnyékában töltötte el, ügy, hogy hátát a falnak vetette és lábait hosszan elnyújtotta a földön, miközben promincli cukrot rágott. Pár hét alatt megevett talán egy bőröndre valót, de sohasem unta meg. Ő inkább a csendet viselte el nehezen, meg a friss falusi levegőt. A tejet sem ihatta, mert hasmenést kapott tőle, a kacsazsiros kenyértől pedig hányingert. Szegény Kunó! Kezdetben még sajnáltam is, és igyekeztem kedvében járni. Itt-ott sikerült elcsalogatnom a tóra fürödni, de a poshadt víztől meg kipattogott a bőre, s ezért inkább ragaszkodott a házvégében választott helyéhez, s a már említett pozitúrához. Én is szívesen megettem volna a cukrot, de sohasem kínált meg. Egyedül rágogatta. Élvezet volt hallgatni ahogy ropogtatta. Mi szerény emberek voltunk, rühellettünk bármit is kérni. Persze kölcsön, azt vissza kell adni. De hogy adhattam volna én vissza Beöthy Lacinak, azaz Kunónak a promincli cukrot, ha egyszer nekem nem volt, és tudtam, sohasem lesz. Odatelepedtem mellé a papsajtos földre, bár olyan latymadtan ülni, mint ö, nem bírtam, de jólesett hallgatni a cukorropogást. Magam sem tudom, hogy történhetett, egyszer mégis kicsúszott a számon e mondat: — Kunó, adjál egy szem cukrot! Mintha nem is hallotta volna. Dühös lettem. — Alszol talán? Azt mondtam, adjál egy szem cukrot! — Elrontanád vele a fogadat kisöcsém — mondta közömbösen. — Hát a tied talán nem romlik el tőle? Hiszen te marékszámra eszed. — Az enyém, kérlek szépen, úri fog. A tiéd meg fiacskám ... — rám nézett és hegyesen kiköpött. — Ha valaki a faluból teszi ezt velem, biztosan nekirontok, de Kunó mellett csak ültem, mint aki megbénult. A fiú újabb cukorkát vett elő. Szertartásosan cselekedte. A zacskót magasra tartotta, két ujjal belenyúlt, s a zöld cukorszemet a nyelvére illesztette, mint ahogyan a pap szokta az ostyát. Megbüvölten néztem. — Tudod mit Kunó? — fordultam hozzá ismét. — Neked még biztosan sok promincli cukrod van odabent. Add el nekem ezt az egy zacskót! — Mit kezdenél az üres zacskóval? — s vigyorgott. — Nem úgy gondoltam, hanem a tartalmával együtt. — Mit adsz érte? — kérdezte unottan. — Odaadom neked ezt a madzagot — s előhúztam a zsebemből legdrágább kincsemet, egy marék kenderkóc zsinórt, amit apámtól kaptam ajándékba. Kézzel font madzag volt, lehetett vagy öt méter. — Tudod te, hogy mi ér egy zacskó cukorka? — nézett rám Kunó szigorúan. Kissé restellkedtem, de másom nem volt, amit odaadhattam volna. — Ez nem akármilyen madzag, hanem gyeplő — magyarázkodtam. Ha visszamégy Pestre, a barátaidat megtaníthatod vele lovazni, úgy ahogy mi játszunk. Kunó ezen hangosan, hosszan nevetett. — Lovazni. Pesten. Hát ez jó. Ha elmondom a tatámnak, nem hiszed el, hogy fog röhögni. Hallgattunk. Majd hirtelen felém fordult. — Tudod mit pajtikám, áll az alku. Ide azt a gyeplőt! Kezébe tettem az összehajtogatott madzagot, amit ö alaposan átvizsgált. Két öklére csavarta és a mellének feszítve próbálta elszakítani, de nem sikerült. Szótlanul az üres zsebébe gyűrte, a másikból meg ismét elővette a cukrot. A zacskót kibontotta, előbb egy, majd kettő, három, négy ... nem bírtam számolni hány szemet a szájába dobált, s a maradékot felém nyújtotta. Félve vettem el, hátha ezt is meggondolja, s a madzagomat sem adja vissza. Olyan volt így kitömött pofával, akár egy telhetetlen hörcsög. — Köszönöm — rebegtem, mire ő helyeslőén bólintott. Ekkor már álltunk, s mivel nem volt több szavunk egymáshoz, vettem az irányt és elsomfordáltam mellőle. A cukor ízére nem emlékszem, viszont tény, hogy soha életemben nem szerettem a promincli cukrot. A Kunó nevet meg ki sem állhatom. Hát ennyi az egész történet. Nem sok. Már elmúltam ötvenéves, s lassan közeledem a nyugdíj felé. Hát megjött... A legfontosabb tudósítás. Ilyenkor az ember mindent abbahagy, fogja a borítékot, s elhúzódik valahová, mondjuk, a szobájába, bárhová, csak ne zavarja senki. Most csupán arra van idő, hogy előkeresse az okulárét arra sem ér rá, hogy csapzott haját megigazítsa, oly sürgős az a lapos boríték felbontása. És íme, az első sor: Drága szüleim, jó egészségnek örvendek, melynek párját maguknak is kívánom, tiszta szivemből ...És következik a részletes beszámoló, melyből nem hiányzik az utazás, az időjárás, a koszt, a szórakozás, semmi fontos körülmény. A levél zárósoraiból pedig nem hiányzik a figyelmeztetés: vigyázzanak magukra. És persze ott a kérés is: írjanak, amint idejük azt megengedi. írjanak az otthon történtekről... Szülő és eltávozott gyermek közt a legmeghittebb kapcsolat a levél. Gyermekünk levelét olvasni mindig ünnepi pillanat még akkor is, ha abban a levélben az egyszerű hétköznapok leírásán kívül az égvilágon nincs semmi izgalmat keltő dolog. Baka Valéria a FOTO-KINO alábbi szaküzleteiben : Bratislava, Michalská 12, PoStová 2, Steinerova 1; Komárno. Steinerova 42; Nővé Zámky, Gottwaldovo n.2; Trenőín. Mierové n. 4; PieSfanv, Pavlovova 29 1 foto-kino LOMO 219 amatőr filmfelvevőgép, elektromos meghajtással, automatikus és kézi fénybeállítással. S típusú kazettás filmet használunk hozzá (Szuper 8), amely gyorsan és könnyen cserélhető. A LOMO objektív fényerőssége 1 : 2,4/12 1450,- Kös LOMO 215 amatőr filmfelvevőgép, elektromos meghajtással, automatikus és kézi fényrekesz-beállitással. S típusú kazettás filmet használunk hozzá (Szuper 8), amely gyorsan és könnyen cserélhető. A kamera ZOO M típusú, transzfokátoros objektívvei rendelkezik, fényerőssége 1 : 2,8, változtatható gyújtótávolsággal (9—27 mm) 1850,—Kös LENINGRAD fényelektromos expoziméter, a helyes expozíciós idő megállapítására. 6 — 33 DIN, illetve 3 — 1600 ASA érzékenységű filmekhez használhatjuk. Áramforrásként szelénelem szolgál. A fényrekesz mérési értékei 1,4 — 22, expozíciós idő 1/2000 — 30 s. 230,— Kös 23
