A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-29 / 27. szám
Ha az Athénbe látogató turista betelt a híres város nevezetességeivel, rendszerint a környéket veszi szemügyre. A város körüli barangolásából nem hagyhatjuk ki az Attika-félszigetet, és ennek egyik látványosságát, a félsziget legdélibb csücskén magasodó Szunion-fokot. A tenger és az Imittosz hegység közé szorítva kanyarodik egy csodálatosan szép út. Kaiamaki, Elliniko, Glifada, Vula, Vuliagmeni települések követik egymást. Ezelőtt néhány évtizeddel e települések neveit csak a helybeliek ismerték, ma az egész világon megtaláljuk őket minden valamire való utazási iroda jegyzékében. Az idegenforgalom fellendülése Görögországban is komoly építkezést idézett elő. Az addig álmos kis falvak, városkák korszerű üdülőközpontokká fejlődtek. Az Attika-félsziget déli részét görög riviérának is nevezik. Nem ok nélkül. A hetvenkét kilométer hosszú úton szállodák és üdülők sora kíséri az utazót. Az út másik oldalán pedig egymást követik a szebbnél-szebb tengeri strandok. Görögország ma már nemcsak az ókori kultúra emlékeinek tárháza, hanem a fürdés, üdülés és vízisportok kedvelőinek paradicsoma is. A félsziget déli csücskéhez közeledve messziről látszik a kék vízből kiemelkedő Szunion-fok hatvan méter magas szirtje. és rajta az antik kultúra egyik gyöngyszemének maradványa — a Poszeidon-szentély. Csak gyalog lehet felkapaszkodni a szirtre, de megéri a fáradságot. A tengerből szinte függőlegesen Kezdődik a színjáték Fény és árny játéka A záróakkord meredő sziklafal tetejére építtetett Poszeidon-szentély még ma is két és fél évezreddel az építése után — impozáns látvány. Pedig az idő foga már jócskán fogott rajta. A monda szerint ebben a szentélyben mutatott be áldozatot Odüsszeusz a seregeivel Poszeidonnak mielőtt nekivágott a trójai útnak, s kérte a tenger istenének jóakaratát. De nemcsak a szentély érdemes a megtekintésre, egyesek állítása szerint a naplemente itt a legszebb a világon. Nem véletlen, hogy turistaidényben az utazási irodák naponta indítanak ide különbuszokat. úgy időzítve az érkezést, hogy a természet e csodálatos attrakciójában gyönyörködhessenek a kirándulók, így mindig estefelé a legnagyobb itt a forgalom. Amikor a Nap a látóhatár széléhez ér, kisebb harc indul meg a jelenlevők között. Mindenki igyekszik olyan helyet biztosítani magának, ahonnan belátja az egész környéket. Ez valóban egy „isteni színjáték". A Nap lassan, méltóságteljesen közeledik a látóhatárhoz. A viz tükre, a környező kis szigetek körvonalai és a párába vesző végtelen tenger vonala szinte percenként változtatja a színét, formáját. A látvány: fények, árnyak és színek tobzódása ... szinte hihetetlen, hogy ez egy valódi, természeti jelenség) Csattognak a fényképezőgépek, számtalan nyelven hangzik fel a csodálat hangja. Ezután lassan eltűnik a tüzes korong a tengerben, de az égbolt vöröse még egy ideig elkápráztat bennünket. Azután vége. A függöny legördül. Es ekkor érdekes dolog történik: hangos taps hangzik fel. A jelenlevők tapsa, mint egy igazi színjáték végén. HORVÁTH REZSŐ A szerző felvételei 20
