A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-29 / 27. szám
Bratislavai Líra '84 • Huszonnégy hazai s húsz külföldi dal versengése az arany-, az ezüst- és a bronzlíráért • A fesztivál sztárjai: Roger Chapman, Irina Otyieva, Joan Orleans, Umberto Tozzi, Karel Gott • Lemezdedikációk, a Supraphon és a Pánton kiadók keretműsorai, sajtóértekezletek, zökkenőmentes szervezés, zavartalan fesztiválhangulat, de halványabb művészi színvonal DALFESZTIVÁL — MINDENKINEK Roger Chapman a pódiumon Irina Otyieva A nyári hetek kevesebb műsorral ós egyéb kulturális eseménnyel járó, békésebb ritmusára készülődő bratislavai Szakszervezeti Palota nagytermében május utolsó napjaiban estéről estére föllobbantak a lámpák, valamint a zsinórpadlásra függesztett reflektorok serege; a nézőteret megtöltötte a könnyűzenét kedvelő publikum; a színpadon napról napra elfoglalta helyét a nagylétszámú zenekar; a légkört pedig — hála a pop-zene tizenéves s idősebb rajongóinak — az esemény láza lengte körül. Négy rock-muzsikával és lágyabb dallamokkal teli napig tartott ez a mindenkihez szóló, immár tizenkilencedik alkalommal megrendezett nemzetközi dalfesztivál, amely rangját, küldetését tekintve a hazai könnyűzenei élet legjelentősebb eseménye. A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan, mind a nemzeti dalversenyt. mind a húsz külföldi országból érkezett énekes versengését egyenes adásban közvetítette a rádió és felvételről, de még ugyanaznap a televízió is. Az erre hivatott szakemberek később minden bizonnyal megállapítják majd: hány millió néző és hallgató foglalt helyet a készülékek mellett, hogy szem- és fültanúja legyen a vetélkedésnek, amely nem kisebb tétek dolgában volt hivatott dönteni, mint hogy ki írta az év legjobb csehszlovákiai táncdalát, valamint abban a tekintetben is, hogy melyik szám bizonyul a legjobbnak a nemzetközi verseny mezőnyében?! A fesztivál megnyitásának napján a Ura igazgatója és közvetlen munkatársai sajtóértekezletet tartottak. Itt tett nyilatkozataik nem hagytak kétséget afelől, hogy ezúttal sem babra megy a játék, hiszen a megfelelő színvonal biztosítása érdekében (a rendezvény előtti előzetes válogatás során) több mint másfélszáz alkotás vérzett el; így a rostán fennmaradt daloknak — hangzott a tájékoztatás — keményen kell majd állniuk a sarat, hogy elnyerhessék valamelyik díjat, a hírnevet, a hanglemez és a kotta sikerét. E fesztivál gazdái nem csináltak titkot a megfelelőnek tűnő dalok kiválasztásának problémáiból, szó esett a műsor rendezőjének (Jifí Adamec) és forgatókönyvírójának (Jan Vala) újszerű megközelítési szándékáról, a belföldi és a nemzetközi zsűri összetételéről s ki-ki hangot adott a fesztivál színvonalát illető elvárásainak is ... Alig pár órával később, már az első hangverseny során kiderült azonban, hogy a Bratislavai Ura egy híján huszadik évfolyama — sajnos — átvette az idei tavasz időjárásának változásait. A légkör, a fesztiváli hangulat fűtött volt ugyan, ám a színvonal korántsem hozott „perzselő kánikulát", hanem sokkal inkább fanyarul mérsékelt kora őszre emlékeztetett. A nemzeti dalversenyben összesen huszonkét új számot adtak elő a hazai énekesek, s bár részint a főpróbákon, részint az esti koncerteken gondosan jegyezgettem a dalok elmét, a szerzők meg az énekesek nevét, illetve a számokkal kapcsolatos számomra fontosnak tűnő apróságokat, most mégis zavar fog el, amikor írógépem előtt ülök. E zavar — sajnos — nem a bőség zavara, nem a ragyogónál ragyogóbb fesztiválszámok s zenei produkciók egymásra halmozódásának kényszere. hanem az egyhangúságé, amelyből vajmi ritkán csillant ki valami nemesebb, figyelemre méltóbb matéria. Tény és való. hogy néhány kivételtől eltekintve (például a Jitka Molavcová, Karel Zieh. Mirka Brezovská és a Véra Spinarové által előadott dalokra gondolok), valóban csak a díjazott számok — Peter Heiko és LuboS Zeman: A szerelem béklyójában (Spútaná láskou) Júlia Heőkové szuggesztív előadásában ; Lenka Filipové és Zdenék fíytff: Ajánlás (Vénování), illetve Jan Neckit és Eduard Kreőmar: Mindennek megvan a maga rendje (To chce mit svúj systém) — jelentettek átlagon felüli színvonalat. A többi dalban valamiféle zenei lazaság, melódia ötlettelenség, langyos érzelmesség vitte a vezérszólamot. A színpadon pergő műsor és az általános várakozás komor félreértése nyomta rá bélyegét ezekre az órákra, s ezt a kettősséget csak még jobban összekuszálta, hogy az előadóművészek jelentős hányada hol fáradt rutinnal, hol pedig egyfajta mesterséges és mesterkélt zaklatottsággal állt a közönség elé. úgyhogy egyéniségekként sem hatottak meggyőzően. Csoda hát ha az előadott számok többsége meglehetősen hidegen hagyta a publikumot, hogy egy-két dal kifejezetten hűvös fogadtatásra talált? Lényegesen jobb, kiegyensúlyozottabb volt a mezőny a fesztivál nemzetközi dalversenyében, amelynek első három helyét az NDK-beli Smokings együttessel éneklő Petra Zieger, az izlandi Bo Haldorson és Johann Helgason kettős, illetve Jitka Zelenková nyerte; de az sem lett volna meglepetés, ha a fő díjak bármelyikét az angol Dana Gilespi. a francia Eieonor Lytton. az osztrák Bilgeri vagy a magyar Kováts Kriszta kapja. Ök voltak azok, akik a színpadon töltött percek alatt fel tudták villantani tehetségük mértékét, egyéniségük báját, az énekesi mesterség sajátos fogásait és sikert jelentő ötleteit. Szereplésük fel-felvillanyozta a publikumot, ami egyúttal előkészítette a talajt ahhoz, hogy a külön-külön gálaműsorokban szereplő Roger Chapman. Irina Otyieva. Joan Orleans. Umberto Tozzi és Karel Gott estéről estére még jónéhányat tudtak csavarintani a fesztivál hangulatán. Adalékként mindehhez csupán annyit, hogy a Ura befejezése után két nappal a bratislavai televízió a május elején Luxemburgban lezajlott Eurovízió-dalfesztivált sugározta felvételről. Vigasztalásunkra szolgáljon, hogy — néhány kimagasló számtól eltekintve — ott sem volt jobb az átlag. A Ura is „ostromolja" hát a világszínvonalat. Nos, az is valami. MIKLÓSI PÉTER Umberto Tozzi Gyökeres György felvételei A nemzetközi dalverseny harmadik helyezettje Jitka Zelenková lett A fesztivál egyik különdíját Kováts Kriszta nyerte 21
