A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-06-15 / 25. szám

Tndománytechnika ISMERETLEN DINOSZAURUSZ Eddig ismeretlen dinoszauruszfaj csaknem tel­jes csontvázát és koponyájának részeit fedez­ték fel a dél-angliai Surrey grófság agyagbá­nyájában, közvetlenül a földfelszín alatt Az óriás húsevő ősállat a hátsó lábain állva elér­hette a 3—4,5 méteres magasságot Kereken 125 millió évvel ezelőtt élhetett Külön figyel­met érdemelnek 30 centiméter hosszúságú elülső karmai — feleakkorák, mint az eddig ismert legnagyobb és legveszélyesebb dino­szauruszok. a Tyrannoszauruszok karmai. Az eddig ismeretlen dinoszauruszfajnak még nincs tudományos elnevezése, de minden va­lószínűség szerint rokona tehetett a Tyrano­­szauruszoknak. A londoni Természettudomá­nyi Múzeum kutatói az évszázad egyik legfon­tosabb leletének tartják az ismeretlen dinosza­urusz felfedezését A csontváz első darabjait egy amatőr kövületgyűjtő fedezte fel 1983 januárjában. Végül a teljes leletet három te­herautóval szállították a londoni múzeumba, ahol összeállítva tovább vizsgálják, tanulmá­nyozzák a csontvázat. A Tesla-gyár bányászsisakba építhető adóbe­rendezése növeli a bányászok biztonságát és operatív összeköttetést hoz létre a bányász és a diszpécser között Ezen túlmenően olyan A LEGDRÁGÁBB TÁVCSŐ A tervek szerint 1986-ban viszi Föld körüli pályára egy amerikai űrrepülőgép a földkerek­ség eddigi legdrágább távcsövét amelynek primer tükre ■2,38 méter átmérőjű, teljes át­mérője négy méter, a hosszúsága pedig 13 méter lesz 500 kilométer magasságú pályá­járól a földi légkör zavaró örvénylései nélkül vizsgálhatja majd az égbolt objektumait és ezért a Föld jelenlegi legnagyobb műszereivel észlelhetőknél 50-szer gyengébb fényű és tá­volabbi objektumokat is vizsgálhat majd. Kül­detésének teljesítéséhez még meg kell oldani a távvezérlés jó néhány problémáját, egyebek között azt hogy a távcsőnek 0,007 ívmásod­perces pontossággal kell hosszabb időn át követnie kiválasztott célpontját Minthogy ha­sonló problémát kell megoldani a kozmikus lézerágyúk, a lézerekkel felszerelt harci mű­holdak esetében is, az űrtávcső kifejlesztésére összesen 1,1 milliárd dollárt irányoztak elő. Az összeg egy része nyilvánvalóan haditechnikai célokat is szolgál, és az űrtávcső vezérlési megoldásait feltehetően a lézerágyúkban is felhasználják. egysége is van, amellyel bármely időpontban leállítható a bányakombájn vagy a szállítósza­lag. A képen az elektronikus egység látható. A HETVEN­­HARMADIK GYÖK Kezdetben volt az ember tiz ujja. Aztán jött a számológép, meg a négy alapműve­let papírral és ceruzával. Végül jött a komputer. Illetve majd elfelejtettük: volt közben még egy állomás, közvetlenül a komputer előtt: Wim Klein. Amint mondja, önmaga számára nem jelent problémát. Tény viszont, hogy mindenki másnak rejtély Wim Klein. Mert tessék mondani: hogyan lehetséges az, hogy valaki 1 perc 28.8 másodperc alatt tizenharmadik gyököt vonjon egy százjegyü számból — minden segédeszköz nélkül csak fejben? Vagy 43,8 másodperc alatt bontson föl négy második hatványra egy adott négy­jegyű számot úgy, hogy e hatványok összege az adott négyjegyű szám legyen? (Például : 7 7 26 - 862 + 172 + 52 -I- 42) Mindkét világcsúcsot jelenleg Wim Klein tartja. A szenzációs gyökvonással egyébként már szerepel a Guinness-féle Rekordok Könyvében is: a másik ragyogó eredményt meg egy profikból álló testület, a hamburgi Német Elektron-Szinkrotron (DESY) fizikusai és matematikusai előtt érte el. Kicsoda tulajdonképpen ez a Wim Klein? Pedro Waloschek professzor, a DESY mun­katársa „zseniális képességű korszakos je­lenségnek" nevezi. Helmut Kuhn, az Európai Atommagkutató Központ, a genfi CERN mérnöke számolócsodának mondja a róla irt könyvében. Klein éppen a CERN-nél vívta ki hírnevét. Ott ült tizennyolc évig az „aranyketrecben", és mindent kiszámított, amit a fizikusok elébe tettek. Harminc tényezőből álló felada­tokat, amelyeken egy matematikus napokig töprengett, tíz perc alatt megoldott. Amikor a számítógépek annyira kifejlődtek, hogy versenyre kelhettek vele, Klein nyugdíjba ment. Kicsoda Wim Klein? Egy hetvenéves bo­hóc. hatalmas fejjel, örökösen izgő-mozgó végtagokkal. Olyan alacsony, (158 cm), hogy még Napóleon is fentről beszélhetett volna hozzá. Három-négy nyelven beszél, de ami ebből érthetően hangzik, az mókának és csúfolódásnak tűnik. Orvos apja, a pátriárka külsejű családfő, azt akarta, hogy a kis Wim is a gyógyítást válassza hivatásául. Ez a pálya azonban nem indult szerencsésen. Mikor egyszer Wm Klein a lumbálpunkciót gyakorolta egy holt­testen, az oktató professzor rászólt: — Klein, hagyja abba! Még jó, hogy már halott! Már gyerekkorában szenvedélyévé vált a számolás. Úgy gyakorolta, mint más gyere­kek a grundon a kapuralövést. Szinte máni­ája lett, hogy minden számot törzstényezőire bontson. Egyszer egyetlen hétvégén bevágta az 1 és 110 közötti számok ötjegyű logarit­musait. Aztán további hasonló teljesítmé­nyek következtek. (Mint tudjuk, a logaritmu­sok segítségével magasabb rendű műveletek egyszerűbbé alakíthatók, a szorzást például összeadás helyettesítheti.) A tüneményes számmemóriával megáldott Klein különféle Wim Klein, amint éppen könnyedén elbánik egy százjegyü számmal. Talán gyököt von belőle — ki tudja? módszerekkel és kombinációkkal végül vil­lámgyorsan működő számítógéppé fejlesz­tette az agyát. Ezzel aztán hamarosan színre is lépett, éspedig először nem a tudományban, hanem varieték porondján — ha szerencséje volt. Többnyire azonban kóbor számolóművész­ként járta a nyugat-európai vásárokat, majd Párizs utcáit; bohémként él, aki jókedvűen viselte el azt is, ha éppen nem mosolygott rá a szerencse. Az elképesztő számbűvészkedéssel rekor­dot rekordra halmozott. Egy odakiáltott há­romjegyű számot egykettőre felbontott, s olyan „mágikus négyzetbe" rendezett, amelynek részeit összeadva minden irány­ban az adott számot kapta. Anyanyelvén, hollandul mormolva betanult egy huszonhat jegyű számot, amelyet aztán egy óra múlva is képes volt hibátlanul felmondani oda és vissza. A pszichológusok szeretik azzal elintézni a memória ilyen Paganiniiéit, hogy ök valójá­ban nem tehetséges emberek, csak kompu­terfejű csodabogarak. Waloschek profesz­­szor, a DESY fizikusa, aki tanulmányozta Klein módszerét, elutasítja az ilyen véle­ményt ; Klein korántsem automatikusan számol, hanem nagyon is eredetien és gazdag fantá­ziával. Ha élő számítógép lenne, egyetlen épkézláb ötletre sem telne tőle — állítja róla Waloschek. Egy pszichiáter — meséli Klein — évekig megfigyelés alatt tartotta: eközben kiderült, hogy memóriája nem vizuális, hanem az „akusztikus-ritmikus-motorikus" emlékezet­típushoz tartozik. A huszonhat jegyű számo­kat például hármas csoportokban, mormog­va és topogva sulykolja be a fejébe. Klein nem hiszi, hogy különleges agya volna — egyszerűen csak a számok jelentik részére.az örömet és az életet. Az irodalom például egyáltalán nem érdekli. A tudomány szolgájának tartja magát, és azt mondja, fölösleges lesz az agyát alkoholba meríteni, ha később meg akarják majd vizsgálni — alkoholban ázik az már most is. Szívesen játssza az udvari bolondot, a szórakozott professzort. Tud halálosan szomorú is lenni; olyankor szitkozódik. A jelszava mégis „car­­pe diem" — örülj a pillanatnak! Wim Klein, a jókedvű nyugdíjas ma ismét szülővárosában, Amszterdamban él. de gyakran átruccan az NSZK-ba is. Hogy má­soknak is kedvet csináljon a számoláshoz,4 hatszáz nyugatnémet iskolának felajánlotta, hogy tanfolyamot indít az érdeklődő diákok­nak. Nemrégiben a hamburgi Hansa Szín­házban lépett föl bűvészmutatványaival, most pedig a DESY előtt kíván újabb világ­csúcsot felállítani: hetvenharmadik gyököt akar vonni fejben egy öt számjegyű számból. RÁDIÓ A BÁNYÁSZSISAKBAN 16

Next

/
Thumbnails
Contents