A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-06-15 / 25. szám

omin János szerencsés ember. Élete egyik vágyát, tervét, amelyet már főiskolás évei óta dédelgetett, ma, negy­venéves korára megvalósította. Igaz, igy túl szépen hangzik. Épp ezért hozzá kell tenni, hogy nemcsak az ötlet a sajátja, hanem — mondjuk Igy! — a megvalósítás oroszlánrésze is. Álmatlan éjszakák töm­kelegé, ügyintézések hosszas és fáradal­­mas bonyodalma van már mögötte és persze még előtte. Hiszen Oomin János gondolkodó, energikus, ötletekkel teli em­ber. Munkabírása, szervezőkészsége nem mindennapi. Tett már — és tenni akar még — sokat. Tudása, ereje teljében van. Leállnia vagy leállítani őt vétek lenne. Domin János három éve a nyényei (Ne­­nince) hat falut egyesítő efsz elnöke. Kar­kellett küzdeniük a hitetlen tamásokkal. Kétszáz ballonban, tiszta környezetben folytatták kísérletezéseiket — megfeszí­tett tempóban. Szerették, amit csináltak, és hittek a sikerben: az eredmény se maradt el. Borukkal dijakat nyertek. Aztán kis- és nagykapukat döngettek, érveltek, hadakoztak. Sikerrel. Engedélyt és devizát kaptak egy osztrák—nyugatnémet palac­kozó gépsor megvásárlására. A palacko­zás 1980-ban elkezdődhetett. — Azért sikerülhetett a tervünk — mondja az elnök — mert a környezetünk is hitt benne, mert támogattak a hazai emberek. Meggyőződésünk volt: többet, jobb eredményeket kell felmutatniuk, az átlagon túl kell lépnünk, s meglesz az eredmény. Sikerült. A 4 690 hektáron gazdálkodó szövetkezet 750 tagja a tavalyi évet 7,5 millió korona tiszta nyereséggel zárta. — Ebből mennyit jövedelmezett a sző­lő, a bor? — Szinte a felét, közel négymillió koro­nát. vai (Kravany nad Dunajom) születésű. A főiskola elvégzése után került az Ipoly mentére. Diplomamunkáját a szőlőter­mesztésről írta, Igy ezen a dimbes-dom­­bos tájon lehetősége nyílt a szőlőtermesz­téssel. borkészítéssel kapcsolatos kísérle­tezésre, ötleteinek megvalósításé rá. A szövetkezetnek még csak tíz hektár szőleje volt. Ma a 350 hektár összterület­ből 276 hektár termő szőlő. A termőterü­let felén teraszos termesztés folyik. Ötle­tével. hogy a szőlőt ne csak termesszék, hanem dolgozzák is fel, palackozzák a bort és forgalmazzák azt, 1972-ben ruk­kolt elő. Tervét sok megalapozatlan ellen­érv fogadta. Ezeket a fiatal mérnöknek mind meg kellett cáfolnia. Fontos érve volt: ötven kilométeres körzetben nincs ipari szennyeződés, sehol egy gyárkémény, csak erdő, s a szőlőtermesztés ered­ményei kitűnőek. A szép szó mégsem ért sokat. Domin Jánosnak és társainak meg — A 750 emberből hányán dolgoznak a szőlészetben, illetve a palackozóban? — A szőlészetben 120-an, 17-en (tizen­heten!) a palackozóban. De ebben a tizen­hétben már benne van a takarítónő meg a bort az országba szétfuvarozó két kami­­onos is! Ezt nevezem hatékonyságnak, sikernek! A különféle minőségellenőrző vizsgálato­kon a nyényei efsz bora alig hagyott kí­vánnivalót maga után. Kezdetben csak az interhotelokban lehetett hozzájutni. Sőt, a Karlovy Vary-i, prágai szállodák ma is felvásárolnák az évi 750 ezer palackot — tehát a teljes mennyiséget —, ha a szállí­tás költségei nem lennének olyan teteme­sek. Ezért kellett közelebb is üzlettársakat keresniük. — Nem estek pánikba, amikor tavaly csökkentek a borárak ? — Nem, hiszen a mi alapjaink szilárdak. Tiszta fajtájú borok gyártásával foglalko­zunk, eredeti technológiával, s az biztos garancia. Idén az első negyedévi tervünk 150 ezer palack volt. A dupláját adtuk el. Értékesítési gondjaink nincsenek. Itt hadd jegyezzem meg — előrelátóan, a félreértések elkerülése végett! —: írá­sunk nem e boroknak állít cégért. Nem, hiszen erre semmi szükség nincs. Távol áll tőlem — a már-már antialkoholistától —, hogy alkoholt, bort propagáljak. Sokkal inkább egy embert, gazdaságot, szemléle­tet szeretnék népszerűsíteni, bemutatni, amelyből inkább mutatkozik hiánycikk, mint az alkoholból. Mert az igazán érde­kes dolgok még csak most következnek: — A járás gazdaságai között a mező­­gazdasági alaptermelésben mi értünk el a legjobb eredményeket. Persze, hogy hosz­­szú távon a felszínen tudjunk maradni, kiegészítő gazdálkodási formákra is szük-Domin János a nyényei efsz elnöke Az elnök tervezte a borok címkéit, amelyeket a kecskeméti nyomdában állítanak elő ség van. Több kisüzemre, „fedett" vállal­kozásokra, amelyek nincsenek annyira ki­téve az időjárás szeszélyeinek, a környe­zet viszontagságainak, amelyek állandóan nyereséges vállalkozások lehetnek. Ez szükséges ahhoz, hogy ne legyenek pénz­ügyi akadályok a hagyományos mező­­gazdasági gazdálkodás előtt. Ez a szemlé­let — nem tagadom — számol a kockázat­tal is, de a kockázatvállalás ma már kor­követelmény. Akárcsak az előbbrelépés. Az emberek, a tagok igényei egyre nőnek. Ha én, mint vezető nem felelek meg ezek­nek az igényeknek, akkor a tagság jogo­san követelheti a leváltásomat. Én pedig hosszútávon szeretném élvezni a bizalmu­kat. — Ezzel — ha jól értettem — azt is kimondta, hogy ma egy vezetőnek kutya kötelessége a többletvállalás ? Domin János határozott és komoly te­kintettel a szemembe néz: — Még ma is el lehet evickétni a felszí­nen olyan munkatempóval, életvitellel is, mint azt elődeink tették. Nem akarok senkit megsérteni. Csak azt mondom, ami korábban megfelelt, ma már nem biztos, hogy elég. Hiszen azért vagyunk új nemze­dék, kommunisták, hogy mindig többet és többet mutassunk föl. Morális kötelessé­günk is, hogy egyre többet és többet tegyünk le a köz asztalára. Tudom, kezdeményezésemmel nagy gond hárul rám, de szívesen vállalom. Csak akkor akarok elnök lenni, ha élvezem a tagság támogatását és bizalmát. Ennek pedig, ha ára van, megfizetem. Domin János megáll egy pillanatra. Há­rom kávé van az asztalon. Kettőt már megittunk. A harmadikat szó nélkül meg-4

Next

/
Thumbnails
Contents