A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-06-15 / 25. szám

osztja, kétfelé tölti. Majd így folytatja:

— Édesapám munkás, huszonöt évig dolgozott a karvai szőlészetben. Engem olyan szellemben nevelt föl, hogy sose a fizetséget tartsam elsőrangúnak, hanem a munkát. Tegyem a dolgomat: mindig többet, mindig jobban. Ez emberi-erkölcsi kötelesség.

— Sok álmatlan éjszakája volt már?

— Volt és van is. De a család támogat, megszokta a munkatempómat. Megszokták, hogy a tévé előtt is dolgozom, gondolkodom. Hány órát? Nem tudom. Sokat! Most. hogy a tésztagyártásba fogunk, már hetek óta tésztát gyúrok, főzök otthon.

Tésztagyártás. A nyenyei szövetkezet megint előrukkolt valami újdonsággal.

Celleng András mérnök, a borpalackozó vezetője

Tésztát fognak gyártani, s nem is akármilyet: 10—12 tojásosat. Olyat, amilyen nincs a hazai piacon.

— A bortermelés megszervezésekor is abból indultunk ki, hogy élelmiszer-hiánycikkeket kell gyártani, nos a tésztagyártás gondolata is innen ered. Az üzletekben kaphatók ugyan hazai és külföldről behozott tésztaféleségek, de ezek mind préselt, sajtolt tészták. S valljuk meg őszintén: mindannyian jobban kedveljük a kézzel vágott metéltet. A klasszikusat, amilyent édesanyánk gyúrt, vágott valaha.

— Szövetkezetünkben csirkéket is nevelünk és van tojásprodukció is. Évente

16—18 millió tojást adunk le. Az értékesítéssel nincs gond, ellenben vannak kétsárgájú tojások is, amiket szeretnénk hasznosítani: évi egymillió darabot feldolgozni. Száraz tésztát fogunk gyártani. Egy kilogramm liszthez adunk 10—12 tojást.

Úgy tervezzük, hogy két műszakban évi 300 tonna tésztát gyártunk majd. Egy műszakban a teljes gyártó és kiszolgáló személyzet kilenc fő lesz. A gyártócsarnok szeptemberre elkészül, télen berendezzük, jövő májusban megkezdjük a gyártást. Tíz százalék haszonra számítunk, s ez megint szép pénzt ígér.

Bor, tojás... de mondhatok mást is, szintén érdekeseket: Például azt, hogy Domin János negyvenéves fejjel a szövetkezet vezetőségének a legidősebb tagja; hogy tizenkét mérnök dolgozik a gazdaságban: hogy nyolc ösztöndíjasuk van a főiskolán; vagy azt hogy Domin János bevezette a differenciált bérezést

— Szeretik a tagok ?

— Ez nem egyértelmű.

— Ha nem, miért nem?

— Rossz munkáért nem szeretek sokat fizetni, és mindenkit ellenőrzők. S akik korábban megszokták, hogy gyengébb teljesítménnyel is pénzhez juthatnak, azok nem szeretnek. Akik viszont jól dolgoznak, azoknak tisztes a fizetésük, s valószínűleg a véleményük is más. Van traktoros, aki 1600-at visz haza, meg olyan is aki hatezret. Sőt, az év végi nyereségrészesedésnél is differenciálunk: öt és huszonöt százalék között. Ezt a jövőben még jobban megszigorítjuk: 0 és 25 százalék között lesz.

— Azt mondják, általában sokat követel.

— Igen, de magamtól is. A jelszavam: az adott szót mindig betartani. Fontos a pontosság és ott kell lenni a tűznél. A tűzben. Szeretem a tényeket, a kitűzött feladatok maradéktalan megvalósítását. Amikor elnök lettem azt mondtam: félre a sok beszéddel, főleg a sok mellébeszéléssel. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy hosszú értekezleteken töltsük az időnket. Kezdetben 4—5 órákat tanácskoztunk. Ma maximálisan 80 perc egy-egy értekezlet időtartama. De ehhez az kellett, hogy az emberek között éljek, ismerjem a véleményüket. Ez megkönnyíti a döntést. Mert nem szabad lebecsülni a munkások, az idősebbek, az édesapák véleményét, tapasztalatait Sokat beszélgetek az édesapámmal is a szakmába vágó témákról. Ha ő nincs a közelben, van itt elég édesapa, hogy kikérjem a véleményüket.

— Már csak egyetlen kérdés: nem fél?

Nem félek. Ha félnék, nem vállaltam

volna ezt a munkát. Hiszek a gazdaságban, meg a saját erőmben. Vallom: nincs olyan dolog, amit okos összefogással, szívóssággal, rátermettséggel nem lehetne megvalósítani.

Domin János gondolkodó, energikus, ötletekkel teli ember. Munkabírása, szervezőkészsége nem mindennapi. Tett már — és tenni akar még — sokat. Negyvenéves. Tudása, ereje teljében van. Leállnia vagy leállítani őt vétek lenne.

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei

A csábi borpalackozó

5