A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-01-13 / 3. szám

Indonéziában mintegy 1500 teknösbékát fognak ki évente. A teknősbéka leves világszerte kedvelt eledel. Az állat testrészeit például cipőkészítésre is használják. A keres'et állandóan nő, a teknösbéka pedig lassan kipusztul.

— Kissé eltájolódtam. Hol a csemegém?

— kérdezi a tarajos sül a Dvür Králové-i szafari parkban.

(Kontár Gyula felvétele)

Munkás legyen az atom! Ne katona. A képen látható fűtőelem-tablettákból csaknem 3,5 millió található a reaktormagot képező úgynevezett fűtőelem-kazettákban. Egyetlen tablettából annyi villamos energia nyerhető, ami egy négytagú család évi ellátásához kell.

EGY FIATAL PÁR ÉLETÚTJA

Mi jó nyakra-főre ?

A sál és a kendő. Mindkettő keleti eredetű viselet, Európában csak a XV. században terjedt el. Akkor hozták be ugyanis a kontinensre az első. Kasmírban szőtt, finom gyapjúból készült sálakat, amelyek nemcsak szépítettek, de melegítettek is. Volt viszont egy nagy hátrányuk: igen borsos áron kerültek forgalomba. így aztán a drága, valódi kasmír kendőket hamarosan kiszorították az olcsóbb utánzatok, és így az egykori francia hölgyek valósággal tobzódhattak a sálakban. A kendő- és sálhordás divatja I. és III. Napóleon uralkodása idején érte el csúcspontját. Bonaparte első felesége: Joséphine és II. Napóleon hitvese, Eugénia több ezer darabból álló kendögyüjteményt őrzött az öltözőszobájában.

Ma/mozhatott-e Ramszesz ?

A válasz: igen. A malom ugyanis a legrégibb társasjátékok egyike. I. e. 1400 és 1366 között, amikor I. Ramszesz uralkodott, már ismeVték és szenvedélyesen játszották Egyiptomban. A legrégibb malomtáblák egyike éppen a Nílus nyugati partján, Théba alatt maradt fenn egy i. e. 1333-ban épült szentély padlóburkolatára rajzolva. De találtak malomtáblát Trója romjainak feltárásakor és az athéni Akropolisz lépcsőjébe vésve is. Rokona, a matematikusok kedvelt játéka, a nálunk is sok változatban népszerű halma — amelyet a gyerekek is nagy kedvvel játszanak — már sokkal fiatalabb. 1880 táján születtek meg szabályai Nagy-Britanniában. Innen terjedt el az egész világon.

Hogyan alakul az ember élete, ha szakmát tanul — felső fokon. Képes-e tudását hasznosítani?

És mi van akkor, ha csak az érettségiig jut el? Hol találja meg a helyét?

A pályakezdés évei rendszerint egybeesnek a családalapítás éveivel. Társadalmunk egyaránt támogatja a friss diplomásokat és a fiatal házasokat. Törvényeink és a különböző szociális juttatások megkülönböztetett figyelemmel óvják a kisgyermekes anyák érdekeit. Ebben együtt van minden a sikeres pályakezdéshez, a családalapításhoz, a gyermekneveléshez.

A példa, amelyen mindezeket vizsgáltam, rendhagyó, éppen ezért érdekes. Szereplői Tóth Gertrúd mérnök zootechnikus és férje Tóth György, jelenlegi beosztása szerint szintén zootechnikus.

Kezdjük Trúdival.

Azt, hogy melyik évben, milyen szakmában hány lány és hány fiú nyerhet felvételt az adott gazdasági helyzetből kiindulva, jól megfontoltan a központi szervek határozzák meg. Trúdi mindig is vonzódott az állatokhoz, egyszerűen szereti őket.

— Mintha beszélnének, mozdulatukból, tekintetükből, már gyermekkoromban következtetni tudtam egészségi állapotukra, hangulatukra. Bár városi gyerek voltam, mégis a zootechnikusi szakot választottam a főiskolán. El is végeztem rendre minden vizsgát, diplomát szereztem. Ekkor kezdődött a kálváriám. — Zootechnikusnak? Nőt? — kérdezték mindenütt csodálkozva. — Férjhez megy, gyereket szül, s mi itt maradunk állattenyésztési szakember nélkül — s eltanácsoltak. Nem mondom, volt állásom. Találtam munkát, de még sohasem lehettem igazi zootechnikus. Különböző, a szakmámhoz többé-kevésbé kapcsolódó munkákat végeztem. Igaz, közben valóban férjhez mentem, gyereket, sőt gyerekeket szültem. Most itthon vagyok, őket nevelem.

A férj:

Érettségizett, szintén városi származású. Humán érdeklődésű, ezért a kultúra vonalán helyezkedett el. Az örök mozgó, nyüzsgő, jó szervező ember típusa. A CSEMADOK járási bizottságán volt szakelőadó, sofőr és mindenes.

— Szép volt az a munka. Nagyon szerettem. Nem bántam, ha az estéimet, éjszakáim felét rendre el is vette. Trúdi megértő volt. — Nem történt semmi bajod? — volt az egyetlen kérdése. Nem kimaradásként könyvelte el a késői hazatéréseimet, tudta: nékem ez a munkám. Akiket irányítottam azok önkéntes kultúra-ápolók voltak. Csak délután és este értek rá. Házasságunk első éveit úgy töltöttük, hogy én késő este értem haza, ö kora reggel elment. Amikor délután hazajött, nekem menni kellett. Szerettem azt, amit csináltam, de a fizetésem a család eltartásához nem volt elég. A feleségemnek sem volt állandó munkahelye. Változtatnunk kellett az életünkön. Egy állami gazdaság zootechnikusokat keresett, lakást is adott. Ide jöttünk. Ennek már két esztendeje.

— Egy ember, aki annak élt, hogy a falvak népe munka után ne zárkózzék be a tévéhez, hanem őrizze, ápolja, tovább fejlessze a nemzetiségi kultúra haladó hagyományait, hogyan tudott gazdasági, állattenyésztő szakemberré válni?

— A szakmához annyit értettem, amenynyit egy házasságban az egyik ember eltanulhat a másiktól. Itt műszakonként váltottuk egymást. Trúdi, a leleményességem és a szorgalmam segített az első időben. A változtatást meggondoltuk. Utólag sem időm, sem kedvem nem volt arra gondolni, mi volt azelőtt. Itt naponta új és új problémával találom szemben magamat, amit nekem kell megoldani. Pillanatonként új helyzetek állanak elő. A telepen dolgozó zootechnikusok közül csak én lakom helyben. Szinte állandóan szolgálatban vagyok. Mindig résen kell lenni. A munkámra ugyanúgy oda figyelek, mint azelőtt. Csak stílust változtattam. Azelőtt nagyon szépen meg kellett kémem valakit, ha azt akartam, hogy ezt-vagy azt megtegye. Most jogom van megkövetelni a pontos munkát. Ezt volt a legnehezebb megszokni: szigorúnak lenni. Úgy veszem észre, mégis szeretnek az állatgondozók. A feletteseimtől sem szoktam megrovást kapni. Mulasztani itt sem szabad. Kétszeri figyelmeztetés és „ugrik" a prémium. A gazdasági eredményeink a körülményekhez képest nagyon is jók. Ebben benne van az én munkám is.

— A legjobban én csodálkoztam a férjemen — mondja Trúdi. — Hiszen megszállottként dolgozott a kultúrában. Itt is ezt teszi. A foglalkozásunkhoz illő tanfolyamot végzett: a mesterséges megtermékenyítést irányító és végző szakember lett. Itt már én is szerettem dolgozni. Ez volt eddig a leghoszszabb munkaviszonyom. A második gyermek megszületése előtt másfél évet dolgoztam. A kicsi felcseperedése után ismét szeretném azt csinálni, amit tanultam. Szeretném, ha a gondjaimra bízott állatok szépen gyarapodnának, szaporodnának.

Vajon hogyan folytatódik e fiatal pár életútja? Képesek lesznek-e megbirkózni a várostól való elszakadással, a bezártság érzésével. Megtalálják-e a szépet, az önmegvalósítás lehetőségét a mindennapok körforgásában ? A bevásárlás most is gond, autó nélkül megoldhatatlan lenne, a gyermekek iskolába járása csak később lesz probléma. Változtatnak-e a későbbiekben ismét szakmát és életmódot ma még nem tudni.

Egy azonban biztos: Egyikük is, másikuk is jelenlegi elfoglaltságában teljes emberként él és dolgozik.

FISTER MAGDA Prandl Sándor felvétele

9