A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-13 / 3. szám
Hallottukolvastuklattuk Innenonnan KÖNYV Szlovák népviseletek A közelmúltban jelentette meg a (martini) Osveta kiadó a Slovensky lúdovy odev (Szlovák népviseletek) című kiadványt. A monográfia megírására az eddig publikált szakirodalom, levéltári források, múzeumi gyűjtemények, valamint a szerző, Viera Nosáfová több évtizedes gazdag viseletgyűjtései alapján kerülhetett sor. A szerző a bevezető tanulmányban a szlovák népviseletek fejlődését, változásait mutatja be vázlatosan, a legősibb időktől kezdve egészen napjainkig. A szlovák népviseletekre jellemző színességet, változatosságot a szerző a volt vármegyei felosztás szerint mutatja be. Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars, Hont, Turóc, Árva, Liptó, Gömör, Szepes, Sáros és Abaúj- Zemplén vármegyéknek szlovák viseletéivel ismerteti meg az olvasót. Nem érinti a magyar lakosságú területeket és azokat a vármegyéket sem (Komárom, Esztergom, Ung), amelyeknek határainkon belül eső területén magyar lakosság él. (E területek viseletéinek monografikus feldolgozása folyamatban van.) Egy-egy vármegyén belül 4—5, de van. ahol 7—8, sőt (Nyitra megyében) 14 változatot is bemutat a szerző. Észak-Szlovákia vidékein jellemző az archaikus viseletelemek sokasága; ezek napjainkig nyomon követhetők. Minden változat bemutatásánál a szerző az alábbi felosztást használja: női és férfi viseletek alapelemei, felsőruhák, haj- és fejviselet, lábbelik. Gyakori a szlovák népviseletben a vászonlepedő mint viseletkiegészítő. A ruházat alapanyaga sok helyen a len- és a kendervászon volt. A melegebb posztó- és bőrruhák az északi területeken és a módosabb réteg ruhatárában fordultak elő. Viszonylag sokáig megőrződtek az archaikus női tökötök. régies kendökötési módok, a lányok és menyasszonyok színes pártái. Érdekessége a szlovák viseleteknek a posztóból készített harisnya, amelyet az északi területeken cipő nélkül is viseltek. A részletes leírást bőséges fekete-fehér és színes illusztráció, valamint fényképfelvétel egészíti ki. A szabást és a díszítést egyaránt hűségesen bemutató rajzokat Radka Mikulová képzőművész, a fényképillusztrációkat M. Cervenansky készítette. A kötet végén fekete-fehér rajzokon mutatja be a szerző a férfi és női viselet elemeit, azok gazdagságát, valamint területi elterjedését. Méry Margit FOLYÓIRAT Nagyvilág A magyar írók világirodalmi folyóiratának, a Nagyvilágnak, tavalyi 10. számában Dobossy László irodalomtörténész a modem cseh irodalom két „nagy öregjének" nemrégiben megjelent emlékiratairól ad számot. Az egyik emlékíró, Jaroslav Seifert: A világ minden szépsége (VSetky krásy svéta) című könyvében emlékezik pályafutására és pályatársaira, a másik könyvben pedig, a népszerűségének tetőpontján álló Bohumil Hrabal gyűjti egybe az irodalomról és az íróságról kialakított véleményét: Szorgalmi házi feladatok (Domáci úkoly z pilnosti) címen. Mindkét könyvet a prágai Ceskoslovensky spisovatel adta ki 1982-ben. Dobossy László irodalomtörténész, aki mindig értő figyelemmel kísérte a cseh és szlovák irodalom fejlődésének útját, nagy szerepet tulajdonit mindkét könyvnek s kiemeli mindkét mű jelentőségét a cseh irodalmi emlékiratok sorában. Seifert könyvével kapcsolatban jegyzi meg: „Jaroslav Seifert - nek e hangulati beszámolókat meg irodalmi történeteket fölös bőséggel kínáló visszaemlékezése kétségkívül nélkülözhetetlen forrásul szolgál majd mindazoknak, akik a két háború közti forrongó kor európai, közép-európai s jelesül cseh áramlatait kívánják tanulmányozni." Hangsúlyozza, hogy a kiváló cseh költő, a 82 éves Seifert sajátos hangulatú lírai képekben eleveniti meg ifjúságának Prágáját, az ifjú költők, írók, képzőművészek nyüzsgését, a poetisták nagyratörö csoportját. Amíg Seifert hangulatokat rögzít, Hrabal az összefüggéseket és törvényszerűségeket igyekszik megtalálni: „A Szorgalmi házi feladatok-ban részint az alkotás módszeréhez ad kulcsot, részint írói világának az irányjelzőit mutatja be ... Nem egy rendkívüli kor és kivételes nemzedék belső történetét tárja fel, hanem „csak" egy világjelentőségü modern író töprenkedéseit közli élete és művészete léhyeges gondjairól." Dobossy László tisztelgése a két szerző előtt kicsit a magyar irodalom tisztelgése is. (dénes) NÉPRAJZ Tardoskeddi aratás Morvay Gyula neve nemcsak a két világháború közötti „szlovenszkói magyar irodalom" és az ifjúsági mozgalmak alapos ismerői előtt nem idegen, de a néprajzi irodalomban járatosak is találkozhattak már vele. Amikor 1927-ben a prágai Szent György Kör néprajzi pályázatot hirdetett egy „kisebbségi magyar falu teljes népi kultúrája leírására" (A Mi Lapunk 1927,108), Morvay Gyula szülőfaluját, Tardoskeddet (Tvrdosovce) választotta feldolgozásra. A bírálóbizottság pedig az ö munkáját ítélte a legjobbnak. Győrffy György az alábbi szavakkal méltatta a dolgozatot: „Morvay Gyula munkája Tardoskedd községről komoly, tartalmas néprajzi leírás, melynek fő érdemét abban látom, hogy a szerző nem a mai, néprajzi szempontból kevésbé érdekes jelenségeket veti papírra, hanem vissza nyúl a múltba s inkább az öregebb emberek adatai alapján a régi állapotot igyekszik a tudomány számára megmenteni" (A Mi Lapunk 1928, 68—69). „Megfelelő átdolgozás után" a munka kiadását is javasolta, amelyet a Szent György Kör is támogatni látszott — a terv azonban mégsem valósult meg. Így szinte csak sejteni lehet, milyen tárgyköröket ölelhetett fel ß dolgozat. Ebben segítenek a szerző elszórtan közölt kisebb adatszolgáltatásai (pl. Kenyérsütés Tardoskedden, A Mi Lapunk 1928, 8; Az étel elköltése Tardoskedden, A Mi Lapunk 1929,39; Nyomtatás Tardoskedden, Néprajzi Értesítő 1929, 51—53 stb.). A közelmúltban ismét megjelent a szerzőnek egy dolgozata (Tardoskeddi aratás címen), amely az egykori pályamű részletének átdolgozott változata lehet (Múzeumi Kurír, IV. kötet 8. sz., Debrecen 1982 január, 28—39). Egy alapos néprajzi leírásról van szó, amely elsősorban az aratással mint munkafolyamattal foglalkozik. A gabonaéréstől egész a kenyérsütésig kíséri nyomon parasztságunk életének egyik legfontosabb munkafolyamatát, miközben érzékletes képet fest a kaszakalapálásról, kévekötésről éppúgy mint a nyomtatásról, a gabonásverem készítéséről stb. Morvay Gyula nem elméleteket konstruál, dolgozata leírás, de éppen ezzel fontos adalékul szolgálhat népi kultúránk alaposabb megismeréséhez. Liszka József SZÍNHÁZ Play-back Ez a címe Mikulás Kocán legújabb színművének, melyet a másfél esztendeig tartó nagyjavítás befejeztével a bratislavai Hviezdoslav Színház tűzött műsorára. A Play-back főhőse egy túlságosan is agyafúrt, felelőtlen falusi sportfunkcionárius, aki addig-addig mesterkedik — mígnem belebukik a saját blöffölésébe. A szerző jóvoltából ekkor lép színre a jelkép és a fantasztikum: Kocán megelevenedett álomként szinte visszájára fordítja a történetet, és megszólaltatja az egész községet beárnyékoló hatalmas óriás-fát, hogy így, a csodával határos módon szűrje le a metaforisztikus történet általánosan érvényesíthető társadalmi tanulságát! Ennyi a darab lényege, s másfél-két évtizede minden bizonnyal elcsodálkoztunk volna a szerző mélypszichológiai vizsgálatokra törekvő modernségén; ma viszont inkább már csak a szándékát tiszteljük azért, hogy a színpadon anekdotaszerűen próbál fogalmazni, és ebből az alaphelyzetböl groteszk, sőt helyenként abszurdba hajló komédiát akar kerekíteni. És tisztelhetjük őt továbbá azért a képességéért is, hogy egy-egy aktuális társadalmi gondot (megvesztegetés, spekuláció, bundázás stb.) hogyan képes a színházi ötlet szintjére visszavezetni. Ebből a nézőpontból Ítélve Mikulás Kocán színműve valóban teljesítmény. Nem úgy azonban drámailag, mert ebből a szempontból vizsgálódva az írói alapanyag meglehetősen sekélyes, azaz térben és időben elmosódott, színpadilag zavaros. Egyvalaminek azonban így is megfelel ez a darab: a színészi jutalomjátéknak. A főszerep kellőképpen kanyargós, teletűzdelve érzelmi és jellembéli váltásokkal. Oldrich Hlavácek tehetségét s energiáját nem kímélve, az igazi jutalomjátékok lendületével jeleníti meg figuráját. Pontosan, a megbízhatónál jóval magasabb színvonalon. Az előadást Pavol Haspra rendezte, aki rengeteg, néhol már-már öncélúnak tűnő rendezői ötletekkel tűzdelte tele a vékony szálon futó történetet; ám ez sem elegendő ahhoz, hogy áttekinthetően és a közönség elé tükröt állítva villantsa föl az igazi komédiák mélyén rejtezkedő, esendőségeinkre figyelmeztető tanulságot. Miklósi Péter Valamikor réges-régen egy keleti bölcset megkérdeztek, lehet-e egyszerre látni a nap ragyogását és a hold titokzatos fényét, a reggeli égbolt kékjét és az éjszakai csillagok villódzását, az őszibarack rózsaszínjét és a mézédes szőlő borostyánszínét. Lehet, válaszolta a bölcs, nézzetek meg egy buharai tübetejkát és minden földi szépet megtaláltok. A felvétel a buharai aranyhimző gyárban készült. Magasság: 200 ... 300 .. . 500 méter. A szuperkönnyű gépmadár a terv szerint halad. Az ilyen repülőgépek egyre népszerűbbek. Olaszországban például ötszáz darabot tartanak nyilván. Charlie Chaplin egyik leghíresebb filmje volt A kölyök. Feledhetetlen e filmbeli kis partnere is: a gyermek Jackie Coogan. Chaplin már régen nem él, az egykori Kölyök pedig most 67 esztendős. Egy új Francis Coppola filmben, amelynek A menekülő művész a elme, nagyapai barátja egy kis büvészfiúnak. 8
