A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-06-01 / 23. szám

Tudomány-technika

ÉN SZERETEM A MUNKÁMAT.

(Beszélgetés Zachariás István villamosmérnökkel)

Zachariás István Kassán (KoSice) született 1953-ban. Iskolai tanulmányait Szepsiben (Moldava nad Bodvou) kezdte, majd a kassai villamosipari szakközépiskolában folytatta, ahol 1972-ben érettségizett. 1972-től 1977-ig Podébradyban és Prágában tanult, a Cseh Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Karának volt a hallgatója. 1977-től a tornai (Túrnia nske Podhradie) cementgyárban dolgozik mint számrtógéptechnikus-mérnök. A CSEMADOK szepsi helyi szervezetének az elnöke.

— A gyermekkor, azt hiszem, a legtöbb ember sorsának és életének további alakulását döntő módon meghatározza. A te esetedben is így volt ez?

— Erre a kérdésre nehéz lenne egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolnom. Az a tény például, hogy kezdettől fogva szlovák iskolába jártam, nem volt lényegtelen. Anyám azért íratott annak idején szlovák iskolába, mert akkoriban a magyar iskola színvonala alacsonyabb volt. Ma már ezen a téren egészen más a helyzet. A szepsi magyar iskola nemcsak hogy alapos ismereteket nyújt, hanem olyan önművelési és kulturális lehetőségeket is teremt a tanulók számára, amelyek csak kevés iskolában találhatók. Gondolj csak például a Fehér liliomszál nevű, országosan ismert gyermekcsoportra, amely számos CSEMADOK-rendezvényen aratott nagy sikert. A szlovák iskola annyiban ad többletet a magyar nemzetiségű diáknak, hogy ott sokkal hamarabb megtanul szlovákul. Ugyanakkor énnél? ára is van, s nem is kevés, hiszen az ember az iskolában nem kerül kapcsolatba a magyar irodalommal és kultúrával, nem mélyül el kellőképpen az anyanyelvében, nem tanul meg helyesen magyarul írni és fogalmazni, s még sorolhatnám. Az elmulasztottakat később már nehéz bepótolni, ezt saját tapasztalatomból tudom, bár nem lehetetlen.

A SALEM/

REJTÉLY NYITJA

Az amerikai Salem faluban 1691 decemberében nyolc fiatal lány rendkívül különösen kezdett viselkedni. Beszédzavaraik voltak, öszsze-vissza hadonásztak, görcsrohamokat kaptak. Magukhoz térve látomásokról számoltak be. Panaszkodtak, hogy megbabonázták őket, és néhány falubeli nőt — később férfiakat is — boszorkánysággal, a sátánnal való cimborálással vádoltak. Ez volt az alapja annak a boszorkánypernek, amelynek során 1692-ben húsz vádlottat kivégeztek. (E pert dolgozta fel világszerte ismert drámájában A. Miller Salemi boszorkányok címmel.)

Egy amerikai pszichológusnő, Linda fí. Caporael, nem sajnálta az időt és a fáradságot, Salem faluban hosszas vizsgálódást végzett.

f

— Mióta érdekel komolyabban az elektromosságtan ?

— Az elektrotechnika iránti vonzódásom már általános iskolás koromban kialakult. Sok más gyerekhez hasonlóan én is sokat foglalatoskodtam különböző villamossági szerkezetekkel és berendezésekkel, s amikor a kilencedik osztályban a továbbtanulás felől kellett döntenem, nem okozott különösebb gondot a választás. A szakközépiskolában a gyengeáramú dolgok érdekeltek, s a főiskolán is ezekkel szerettem volna foglalkozni, de az erősáramú szakra vettek fel, s ez, megmondom őszintén, kissé elkedvetlenített. Aztán adódott egy váratlan lehetőség. A tornai cementgyár ösztöndíjat ajánlott fel számomra azzal a feltétellel, hogy a főiskola befejezése után a gyárba jövök dolgozni a számítógépek mellé. Ez egyrészt lehetővé tette számomra, hogy Prágában átlépjek a gyengeáramú szakra, másrészt megoldotta a munkahely keresésével járó gondokat is a főiskola befejezése után.

— Mi volt számodra a legemlékezetesebb Prágában?

— Három dolgot kell okvetlenül megemlítenem : az iskola, a főváros atmoszférája és az Ady Endre Diákkör. A maga módján mind a három tényező fontos szerepet játszott a személyiségem formálásában. Az iskola a szakmai ismereteimet mélyítette el, a főváros intenzív kultúrája és szellemisége felkeltette érdeklődésemet a szakmámtól távol

és gondosan áttanulmányozta az ott 1691 — 1692-ben lefolyt „boszorkányperről' fellelhető beszámolókat, dokumentumokat. Arra a megállapításra jutott, hogy a fiatal lányok első rohamai nem magyarázhatók csupán csalással és tömeghisztériával, hanem anyarozsmérgezés történhetett.

Az anyarozsgomba (Claviceps purpura) ergotaminalkaloidokat tartalmaz, amelyek kémiai alapanyaga a lizergsav. így ezek az alkaloidok rokonai az LSD-nek — a lizergsavdietilamidnak amely ún. félszintetikus hallucinogén vegyület. Az anyarozsban levő alkaloidok okozta mérgezés a középkorban Szent Antal tüze néven ismert, eléggé gyakori betegség volt. Tünetei: bizsergés a végtagokban, görcsök, fejfájás, hallucinációk, észlelési zavarok, mániás jelenségek, delirium, olykor üszkösödés és egész végtagok leválása is. E gomba főleg nedves években fejlődik a gaboálló szellemi értékek iránt, az Ady Endre Diákkör pedig rádöbbentett nemzetiségi hovatartozásomra. Addig a nemzetiségi tudat csak amorf állapotban élt bennem, hosszabb időre és nagy távolságra kellett elszakadnom az otthoni környezettől, hogy ez a nehezen megfogalmazható érzés konkrét formát öltsön bennem. Büszke vagyok rá, hogy én is közreműködhettem a prágai magyar diákok Nyitnikék táncegyüttesének munkájában. Valóban szép idők voltak azok, s nagyszerű barátokra leltem ott.

— Prága után a tornai cementgyár következett. Mi a feladatköröd a gyárban ?

— Először is el kell mondanom, hogy ez a cementgyár már nem a hagyományos módon működik. A fizikai munkát lényegében kiiktatták, a műveletek legnagyobb részét gépek végzik, s a kulcsfontosságú folyamatokat számítógépek irányítják. Természetesen a cementgyártás elvileg ugyanúgy történik itt is, mint a hagyományosan működő üzemekben, tehát a finomra Őrölt mészkövet és a márgát körülbelül 1 400 Celsius-fokon hevítik, majd az igy kapott szilárd anyagot (az ún. künkért — L. T. megj.) egy őrlő berendezés finom porrá alakítja át. Ez a cement. A programvezérlésű számítógépek az alapanyagok elegyítésénél kapcsolódnak be a műveletbe, hiszen a cement minősége nagy mértékben függ az alkotóanyagok arányától, tehát attól, optimális mennyiségben tartalmaz-e mészkövet, márgát és vasoxidot. A számítógép egy modell segítségével dolgozik, s egy bizonyos határon belül képes a programot szükség esetén módosítani is. A nagy fokú automatizációra jellemző, hogy egy műszakban alig negyven-ötven ember dolgozik a gyár területén. Mivel folyamatos a termelés, a számítógépek is folyamatosan dolgoznak, s természetszerűleg a számítógéptechnikusoknak is állandóan jelen kell lenniük, ami azt jelenti, hogy műszakonként váltjuk egymást.

— Nem jelent ez neked gondot?

— Az első hónapokban volt nehéz a dolog, de aztán fokozatosan megszoktam, s az életritmusomat is eszerint alakítottam ki. Én szeretem a munkámat, ez a titka az egésznek.

— Van-e módod szakmailag továbbképezni magadat?

— Az első pillantásra talán úgy tűnik, hogy a cementgyárban mindenki az előre kidolgonaszemek között, s olykor egyes gabonamezőket szinte ellep, miközben a szomszédságukban fekvőket érintetlenül hagyja. (Hadd említsük meg, hogy a lizergsavhoz hasonló hallucinogéneket más gomba félék is tartalmaznak, a néprajzkutatók szerint például a viking harcosok amanrtagombákat ettek, hogy vadabbak és bátrabbak legyenek, de a szibériai sámánok is ily módon jutottak révületbe.)

L R. Caporael kiderítette, hogy 1691-ben meleg és nedves volt a tavasz azon a környéken, míg 1692-ben rendkívül száraz. Az 1691-ben termett gabonát novemberben csépelték és a következő őszig fogyasztották. A „megbabonázott" lányok rohamai a cséplés után 1691 decemberében kezdődtek, és 1692 őszén értek véget. A falu keleti oldalán egyetlen mérgezett lány sem volt. Majdnem valamennyien a nyugati oldalán laktak, amelynek kenyérgabonája a nedves, mocsazott terv szerint végzi a munkáját, s lényegében csak arra kell ügyelnie, hogy a berendezések zavartalanul működjenek. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű, számolni kell a váratlan eseményekkel, s persze az sem biztos, hogy a műveleteket csakis úgy lehet végezni, ahogy azt annak idején valaki elképzelte. Sok új dologra menet közben jön rá az ember, s ezeket az ötleteket igyekszik a gyakorlatba is átültetni. Ezért is van szükség arra, hogy az ember a szakirodalmat is tanulmányozza, tehát szakmailag művelje magát.

— Te vagy a kassa-vidéki járás legnagyobb CSEMADOK helyi szervezetének az elnöke. Ez a tisztség bizonyára rengeteg szabadidődet elrabolja.

— A CSEMADOK-ban végzett munka valóban sok időt követel, de én ezt örömmel és szívesen csinálom, s távol áll tőlem, hogy panaszkodjam miatta. Aki erre vállalkozik, annak tisztában kell lennie mindazzal, amivel egy ilyen munka jár. A CSEMADOK szepsi helyi szervezetének megközelítően 600 tagja van, ez a városban élő magyaroknak 19 %-a. Ha más helyi szervezetekkel vetem össze, nem is rossz arány, de úgy érzem, elérhetnénk a 20 %-on felüli szervezettséget is. Nehezíti a munkát az a körülmény, hogy a helyi szervezetnek nincs saját helyisége. Gondolom, ezzel is összefügg az, hogy a hetvenes években fellendült amatőr színjátszás fokozatosan visszaesett. A szepsi Csombor Márton nevét viselő közművelődési klub is sokkal rendszeresebben működhetne, ha lenne egy állandó helyisége.

— Mondj valamit a családodról, a terveidről.

— 1979-ben nősültem, a feleségem szintén a cementgyárban dolgozik, bár jelenleg gyesen van. Judit lányom hároméves, István fiam tizhónapos. Ami a terveket illeti, akadnak jócskán. Mindenekelőtt szeretném békében felnevelni a gyermekeimet. A szakmai továbbképzés is a terveim között szerepel, de legalább olyan fontos számomra, hogy általános ismereteimet, mindenekelőtt a történelemtudásomat gyarapítsam. Végezetül, de nem utolsósorban azt szeretném, ha a CSEMADOK szepsi helyi szervezete a jövőben még színvonalasabb és sokrétűbb munkát végezne.

LACZA TIHAMÉR (Fotó: Szalacsi József)

ras földekről származott, ahol az anyarozs számára a fejlődési feltételek kedvezőbbek voltak, mint a szárazabb keleti oldalon. A falu központjában lakó néhány „megbabonázott" lány a pap és az orvos háztartásában élt, akik a nyugati tanyákból is kaptak kenyérgabonát természetbeni fizetségként.

A „megszállottakon" megfigyelt jelenségek azonosak a Szent Antal tüzének tüneteivel. Az a tény, hogy a mérgezés csak fiatal lányokon mutatkozott, azzal a korábbi megfigyeléssel magyarázható, hogy az anyarozsmérgezéssel szemben a nők és a gyermekek különösen érzékenyek. A pszichológusnő kutatásaiból azt a végső következtetést vonta le, hogy a salemi „boszorkányüldözést" elindító lányok anyarozsmérgezésben szenvedtek, s ezért kellett meghalnia húsz ártatlan embernek.

16