A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-25 / 22. szám

kon viselik a Sibonexy vagy a Tajnos törzs jellegzetes vonásait. Persze az indiánoktól sok mindent örököltek a gyarmatosítók, csak aranyat nem. Sok csehszlovák geológussal beszéltem, ezek is találtak nikkelt, rezet, krómot, sok minden más értékes nyersanya­got, de aranyat ök sem. A 16. század közepétől a kipusztított indi­ánok helyébe a gyarmatosítók néger rabszol­gákat hoztak Afrikából. Az emberkereskede­lem még a 19. században is létezett. Az akkori Kubában épp erősen fellendülő cukor­nád-termesztésre és feldolgozására a lati­­fundisták nyolcszázezer afrikai négert és Internaciona­listának lenni kötelesség „Ez a legszebb föld, amelyet emberi szem­nek látni adatott" — írta naplójába 1492. októberében Kolumbusz Kristóf, amikor mint első európai Kubában kikötött. És bár Ko­lumbusz küldetése, mint tudjuk igen prózai volt, gyarmatokat hódítani a spanyol biroda­lom számára, mégis költői alkatnak bizo­nyult, mert a keleti partvidék hegyeit látva ezeket a sorokat vetette papirosra; „Ez a hegység oly gyönyörű és nagy, mint a szerel­mesek szenvedése." Talán az is Kolumbusz érdeme, hogy Kubát mindmáig az Antillák gyöngyszemének tartják. Kuba — Cubaqua az indiánok nyelvén aranyat adó földet jelent. Ez a tény egyike a legnagyobb és legtragikusabb ellentmon­dásnak a forrása. A 16. század elejétől, amikor megindult a spanyol gyarmatosítók áradata, folyton csak aranyat kerestek. Tüz­­zel-vassal akarták kicsikarni a földjeiket védő indiánokból, hogy hol vannak az aranylelőhe­lyek, de ezeket seholsem találták. így nem tellett bele sok esztendő és az indiánoknak még hírmondójuk sem maradt. Ma már csak a néprajzosok és az antropológusok tudják bizonyítani, hogy néhány zárt, olyan igazán isten háta mögötti településeken élő embe­rek között még akadnak olyanok, akik magu­20

Next

/
Thumbnails
Contents