A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-25 / 22. szám
mintegy százezer kínait hurcoltak be az országba. Ehhez képest a százhúszezres spanyol bevándorlás elenyészőnek tűnt. Számomra meglepő tényként tűnt a kínai behatás. A havannai kínai temető ahol a Kanton tartományból származó ősök és a jelenkori utódok csontjai poriadoznak, a főváros kultúrtörténeti érdekességei közé tartozik. De nemcsak a temető, a telefonjegyzéket lapozva is szép számmal talál az ember Li, Tshang, Fu vezetéknevű, de hozzá már Riccardo, Manuel, Tomas vagy más spanyol keresztnevű kubai polgárt. Érdekessége és talán szerencséje is ennek az országnak, a fajok és nemzetiségek ilyen keveredése, a nemzettéválás természetes folyamata, az egységes kubai nemzet kialakítása, egy olyan nemzetté, amely nem ismer sem faji, vagy egyéb előítéleteket. A kubai partoktól csupán 140 km-r’e fekvő Floridán elképzelhetetlen lenne az ilyen keveredés, éppúgy elképzelhetetlen mint a fekete főnök fehér beosztottja. Fia Pedrától rokonszenves és mindig készséges fehérbőrű gépkocsive-Ez az erőd valamikor kalózok elöl védte a santiagói kikötőt Ma kalózmúzeum zetőnktöl azt kérdeztem volna, nem furcsa-e számára hogy egy energikus feketebörü főnökasszony dirigálja, bizonyára úgy nézett volna rám, mintha egy más világból csöppentem volna oda. Fidel Castro a kommunista párt első kongresszusán fogalmazta meg nemcsak az ország külpolitikájának, hanem a lakosság szolidaritás érzésének is egyik alapgondolatát „Internacionalistának lenni kötelesség". A kubai emberek viselkedését és cselekvését látva mondhatom, hogy ez az elv erkölcsi normává vált. Ismeretes, Kuba kész volt az angolai és az etióp kormány kérésére internacionalista segítséget nyújtani a forradalom védelmében. A santiagói tévéstúdió megtekintése után a szokásos kiváló kubai kávé mellett kötetlenül beszélgettünk sok mindenről, ami minket szakmabelieket összeköt. Szóbakerült az újságírói alkotás kérdése is. Jónéhányan a jelenlevők közül a legfiatalabb újságíró-nemzedékhez tartoztak. Ezek már a havannai, vagy a santiagói egyetem újságírói tanszékén végeztek. Kísérőnk Siria Ferrer Barbados, a kubai újságírószövetség nemzetközi osztályának vezetője a santiagói egyetem neveltje mindenre büszke, amit ez a második kubai város az országnak adott. Igaz, nem volt olyan forradalmi megmozdulás Kuba történelmében, ami ne Santiagóból indult volna ki. A azt látják, hogy Kubában nincs munkanélküliség, senki sem éhezik, mindenki tanulhat, jó az orvosi ellátás. Kuba példája vonzó az amerikai kontinens fejlődő országai számára már azért is, mert az Egyesült Államok minden nyomása, fegyveres és egyéb felforgató tevékenysége ellenére meg tudta védeni függetlenségét, és ez tiszteletet ébreszt a józanul gondolkodó emberekben. Asztalszomszédom, a mexikói Miguel szerint országában még a polgári politikusok sem dőlnek be az Egyesült Államok vezetői részéről annyira hirdetett szovjet—kubai veszélynek. A fejlődő országoknak nyújtott sokoldalú segítségről tájékoztattak minket a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságán is. Acilio Alfonse osztályvezető, a művelődés területére helyezte a fő hangsúlyt. Elmondotta, hogy Kuba nemcsak otthon számolta fel az írástudatlanságot, hanem pedagóguscsoportokat küldött számos más országba is, alfabetizáló küldetéssel. Ma is húsz országban több mint 3 500 kubai tanár és tanító működik. A santiagói városháza erkélyéről hirdette ki Fidel Castro 1959. január 1-én a forradalom győzelmét santiagói szellem szerinte ma is segíti az újságírójelölteket, hogy a szakmában jól megállják helyüket, úgy mint Sonja. Így derült ki, hogy Sonja Franco a tévé santiagói stúdiójának hírszerkesztője tizenhárom hónapot dolgozott Angolában. Ez a rendkívül szerény kolléganő sok mindenről tájékoztatott, így a kubai tévé múltjáról, jelenéről, terveiről, de saját magáról nem mondott egy szót sem. Másoktól kellett megtudnunk, hogy kitüntetett internacionalista. Megjegyzendő, hogy Kubában a külföldön segítséget nyújtó polgárokat is az internacionalista fogalommal tisztelik. Bennem az önkéntelenül is asszociált a harmincas évek második felében tőlünk Spanyolországba távozó interbrigadistákkal, vagy a hitleri fasizmus ellen küzdő soknemzetiségű partizánosztagok harcosaival.' Kuba tekintélye az úgynevezett harmadik világban, vagyis a fejlődő országok körében nagy tekintélynek örvend. A havannai Nációnál szálló vendégei között szép számban voltak mexikóiak, venezuelaiak, panamaiak. Ezek a dél- vagy közép-amerikai emberek nem a fogyasztási cikkek csomagolása, a kirakatok csillogása, vagy az autók márkája szerint ítélik meg a helyzetet. A mexikóiak Gyarmati stílusban épült santiagói utcarészlet És végül hadd idézzem egy olyan ember véleményét, aki igen messziről indult és ha későn is, felismerte a valóságot, és le tudta vonni belőle a tanulságot is. Ez az ember John Stockwell, egykor az USA hírszerzője volt, de hátat fordított az amerikai titkosszolgálatnak. Mint angolai különmegbízott felmérte a valós helyzetet, talált magában elég erkölcsi erőt és főleg bátorságot a kiugráshoz. Ez a néhány mondat, amit tőle idézek, úgy érzem a legkifejezőbb azzal kapcsolatban, mit jelent Kuba a fejlődő országok számára: „Kuba nem gazdag ország, de az USA akarata ellenére elég sikeresen valósítja meg forradalmi céljait. S már ez magában is követendő példa. Kuba vezető tényezői kiváló emberek, katonái nagyszerűen harcolnak, mérnökeik, technikusaik szakmájukhoz jól értenek, iskolarendszerük kiválóan működik. A népgazdaság teljesíti kitűzött feladatait, végezetül pedig kétségtelen, hogy Kubának, és a fejlődő országoknak igen sok közös gondjuk van. Az afrikai nemzetek számára a kubaiak testvérek, a szó legszélesebb értelmében". STRASSER GYÖRGY A szerző felvételei 21 Tévés barátaink egy csoportja, középen Sonja Franco Tipikus kubai vegetáció
