A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-25 / 22. szám

*

Társadalmi munkában épül az öltöző a sportolóknak

György /ok o

Képtelen gondolatom támad, amikor a dercsikai (Jurová) szélső házakhoz érek. Elképzelem magam elé Erőss Györgyöt, Mátyás király egykori derék lovászát, akiről hajdan elnevezték a falut. Kérdezem a lovásztól, hogy hát hogyan? És ö súlyos, magyaros bajusza alatt mosolyintva azt feleli, hogy egy kis igyekezettel. Amikor ugyanis a király kíséretében a falu határába értek, mert az igazságtevő szeretett a Csallóközben vadászni, az ebéd nyugalmas perceit arra használta fel, hogy földet kérjen Mátyástól. A király éppen adakozó kedvében volt, és azt mondta a lovászának:

— Jól van, György fiam, amennyi területet körüljársz a lovaddal, míg én ebédelek, azt mind neked adom!

S a ló röpült Erőss Györggyel, mint a táltos, s a lovász vörös palástját darabokra tépve jelölte meg az elég nagyra sikerült kör ívét, aztán jelentette a királynak:

— Felséges uram, ennyi, amit körbefutottam!

Mátyás szemrevételezte a vörös palást darabjaival körülhatárolt területet, s elkomorodva azt mondta:

— György, sok a'...

így lett a falu neve Györgysoka. Mielőtt a mai Dercsikára érkeztem volna, már hallottam, hogy ottani központtal 1975-ben öt község határa egyesült egy nagy, majd háromezer-hatszáz hektáros szövetkezetben, s nekem kedvem szottyan az elképzelt királyi lovászt arra biztatni, nyargalja körül öt falu szövetkezeti határát, s azt már ö találja ki, hány vörös palástot vigyen magával, hogy darabokra tépve körülhatárolja a hatalmas, még templomtoronyból is alig belátható területet, amely a Dunáig, illetve most már az épülő vízlépcsőrendszerig terjed.

Az én elképzelt lovászom azonban nem hajszolja meg a lovát a biztatásomra. Vonakodva és a királyt utánozva, a mondást feje tetejére állítva azt a megjegyzést teszi:

— Sok a’ Györgynek! Nagy már a határ.

Hűvös, tavaszias az idő, a fák azonban már egyáltalán nem óvatosak a virágzásban. Jön a fagy vagy nem jön, aminek a kikelet elhozta az idejét, annak virítania kell. A négyszázhatvan lakosú falu egyetlen nagy, kacskaringós főutcája csendes, szinte kihalt. Csak a kocsma és a vegyeskereskedés környékén látni néhány embert, meg a helyi nemzeti bizottság épülete előtt néhány fiatalt, akiknek talán éppen az a feladatuk, hogy estére elkészítsék a hnb termét a CSEMADOK megalakulása 35. évfordulójának megünneplésére.

Az udvarok is kihaltnak látszanak, a kertek népesebbek, ott mindig akad munka. Dercsika legidősebb embere a 93 esztendős Kulcsár József, aki annyira őslakos itt, mintha legfelmenöbb őse is itt bújt volna ki a földből. Roskatag öregember, de magas korához, képest azért még jól tartja magát. Ede fiának nagy szép családi háza mögött vágja a fát, több dioptriás szemüveg ül az orrán, az üvege olyan tejszinű, hogy se közel se távol ne lásson már olyat, ami az ő szemének nem tetszik. Ha szól, egy nagy sötét üreg a szája, mines benne egy árva fog sem. Nem tudom megállni szó nélkül, hiszen talán tiz kilométerre sincs innen a fogászati központ, miért nem csináltatott magának müfogsort.

— Odaát már nem adnak rágnivalót.

Fát vág, kaszál, kapál,zsákot azonban már

nem emelget. A malac, a disznó Ede fiáé, aki a tagságának jó jövedelmet biztosító szövetkezetben traktoros. Az öreg nem tart semmit. Az elszállni kívánkozó lelkét tartja vissza még szívósan, munkával.

— Az unalom. Csak az ne vóna. Minden lehetne, csak az ne lenne. Valamikor sok födém vót, meg sok adósságom. A hét gyerekemből öt maradt meg. Gizus, Lajos és Ede Dercsikán élnek, Júlia Bodokon, Mária Mosonmagyaróváron. Valamivel foglalkoznom kell, ne legyenek unalmasak a napjaim. Néha estefelé elmegyek sörre a kocsmába, de már ott se találkozom olyannal, akivel elbeszélgethetnék.

Huszonkét éves volt, amikor kitört az első világháború. Az orosz frontra vitték, aztán onnan tovább az olasz frontra.

— A második háborúban már nem vótam. Szégyelltek behívni. Akkor töltöttem be a negyvenkilencediket.

Faggatom élete legnagyobb öröméről.

— Az volt az igazi öröm, ha a munkám

hasznát láttam. Ha jó termés vót__

Faggatom a legnagyobb szomorúságáról.

— Amikor a feleségem és a két kicsi fiam meghalt.

Tíz esztendeje már, hogy a szemét operálták. Szürke hályog volt rajta. A fülére is nagyot hall.

— Tüzér vótam a háborúban. Másképp nem maradtam volna meg.

Fél a haláltól?

— Nem félek. Itt már az ideje. Az öregnek már semmitől se kell félni.

Szokott álmodni, és miről ?

— Mondjam, hogy a helyes nőkről ?

Öt gyermeke van, s hány unokája?

— Tizenöt unokám és huszonöt dédunokám. Kilencvenedik születésnapomon a gyerekeim sátort állítottak itt az udvaron, és az egész család együtt vót. Lehettünk vagy hetvenen. Lemezjátszó ontotta a magyar nótát. Jó hangulat vót. Én magam is mindig szerettem mulatni, dalolgatni.

Mészáros Imre hnb-elnök hivatalában a Krónikából olvasom: A jelenleg 120 tagú CSEMADOK helyi szervezet 1982. november 19-én már a vadonatúj kultúrházban tartotta meg évzáró taggyűlését. Azt is a Krónikából olvasom, hogy a Vöröskereszt helyi szervezetének 168 tagja közül 27 rendszeres véradó, köztük sok a Jánsky-érmes.

Még mindig Kulcsár Józsi bácsi jár az eszemben, múltbaforduló, halványuló szeme világával, pedig mellettem Mészáros Imre már a jelen időket zengi jövöidősítő elszántsággal.

— A választási program szerint betemetjük azokat a gödröket, amelyeket az udvar feltöltésére, -vagy vályogvetésre használtak. Készül a sportolók számára az öltöző. Ebben az évben szeretnénk átadni. Körülbelül tiz éve kezdtük a központi vízvezeték-hálózat építését. Nyolcszázezer koronába került a fővezeték megépítése a faluig. S nincs tovább! Menet közben kiestünk a szennyezett vizű községek sorából. A beruházásos építkezésünkkel igy jártunk. A társadalmi munkával eredményesebbek voltunk. Most van folyamatban a kéttanerős magyar óvoda megépítése és a temető körülkerítése. Az utat is szélesítjük a temetőhöz.

S ami mindezeken kívül még feljegyzésre érdemes?

— A kisközségek kategóriájában második helyen végeztünk a szocialista munkaversenyben.

Mészáros Imre három éve elnök. Korábban a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályán, még korábban helyben, a szövetkezetben dolgozott.

Az 1 —4. osztályos magyar iskolának huszonkét éve Kulcsár Magdaléna a tanítója. Szívósan dolgozik azon a beszámolón, amit az esti ünnepségen olvas fel. Simít, igazít rajta, s azon morfondírozik, belefoglalja-e a beszámolójába, hogy e kis falu iskolájából kikerülve mind a mai napig 15-en végeztek egyetemet vagy főiskolát?

Közben az emberek gyülekeznek a hnb termében, ahol a CSEMADOK megalakulásának 35. évfordulójára emlékeznek majd. Gyéren szállingóznak, és nem telik meg a terem. Én pedig arra gondolok, hogy ha Mátyás király megjelenne az ablak alatt a lovászával, és benézne a terembe, most bizony azt mondaná:

— György, nem sok a'...

MÁCS JÓZSEF j

Csak egy percre..

Az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának védnöksége alatt tavaly alakult meg Szlovákia fővárosában a Cseh Kultúra Barátainak Köre. Rögtön azonban hozzá kell tennem, hogy tevékenységét nemcsak Bratislavára korlátozza, hanem célkitűzéseit és müsorajánlatait egyre szélesebb körben, tehát vidéki viszonylatokban is népszerűsíteni igyekszik. Az újonnan létesült „baráti kör" tekintélyét igazolandó, a CSKBK néhány hete önálló titkárságot nyitott Bratislavában, ennek dolgozója KÁLLAY SLAVOMÍRA is.

— Kereken egy esztendő távlatából miként értékelhető a cseh kultúra szlovákiai baráti körének tevékenysége ?

— Válaszolhatnék kimutatásokból kiemelt számokkal, adatokkal, de úgy érzem, hogy az efféle érvelés túlságosan száraz és elvont. Sokkal lényegesebbnek tartom elmondani, hogy a cseh és a szlovák nép, illetve a velünk közös hazában élő nemzetiségek kölcsönös barátságának elmélyítése, tartalmi gazdagodással való feltöltése hívta létre a tavaly alakult CSKBK-t. Ebben benne van a cseh és a szlovák nép közös kulturális örökségének ápolása, a múltba tekintés igénye, de a jelen szándékainak felmutatása is.

— Konkrét példákkal is illusztrálható ez?

— Természetesen! Hadd említsem rögtön a jeles cseh költő: Jan Neruda születésének ebben az esztendőben esedékes 150. évfordulóját, amit az UNESCO is felvett évforduló-naptárába. Magától értetődő hát, hogy a Cseh Kultúra Baráti Köre országszerte több rendezvényen kívánja méltatni Neruda költői, publicisztikai és művelődéspolitikai jelentőségét, annak szlovákiai hatását.

— Kik tekinthetők a CSKBK társrendezőinek?

— Elsősorban a művelődésügyi minisztérium hatáskörébe tartozó szervek, tehát a színházak, művészeti ügynökségek, hivatásos zenekarok, különböző szintű művelődési intézmények. A jövőben be szeretnénk kapcsolódni különböző fesztiválok és művészeti seregszemlék műsorába, ezért társrendezőink jelenlegi körét egy pillanatig sem tartjuk lezártnak.

— Vajon mi szerepel az idei műsornaptárban ?

— Januárban például Jiri Wolker halálának hatvanadik évfordulója kapcsán rendeztünk irodalmi esteket. Tavasszal tárlatok és író-olvasó találkozók keretében a cseh irodalom népszerűsítését szorgalmaztuk. Baráti körünk kezdeményezésére vendégszerepeit Szlovákiában a fennállásának negyed évszázados jubileumát ünneplő Semafor Színház és a nemkevésbé híres prágai Viola. A következő hetek műsorának súlypontja viszont a Szlovák Nemzeti Felkelés negyvenedik évfordulója lesz, amit mind történelmi, mind művészeti szempontból valóban méltóképpen szeretnénk a köztudatba emelni.

— 1983 a cseh színház éve volt. az idei esztendő viszont a cseh zene éve...

— Igen, s ez ott is tükröződik a CSKBK titkárságának 1984-re szóló tervében! Elsősorban Bedfich Smetana munkásságára összpontosítjuk figyelmünket, de azért a rendszeressé vált dzsessz-napok és egyéb könnyűzenei rendezvényeink bizonyítják, hogy a többi zenei zsánert sem kezeljük mostohán.

— Az eddigi tapasztalatok alapján érdemes volt életre hívni a CSKBK-t ?

— Okvetlenül! Úgy tapasztaljuk, hogy sokrétű

tevékenységünk valós tartalma és visszhangja elsősorban a jó szándékon és a kezdeményezőkészségen múlik. . . ,

13