A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-25 / 22. szám

Kovács Károly

Varga Ferenc

Kellemes otthon Petro Lajos otthona. Napsütötte, tágas szobában beszélgetünk, amerre körülnézek mindenütt könyvek. Házigazdánk, a CSEMADOK vilkei (Veľká nad Ipľom) helyi szervezetének elnöke. Érkezésünk hírére erősítést hívott, ami Kovács Károly személyében, aki szintén a vezetőség tagja, meg is érkezett. Vendéglátónkhoz elkísért Varga Ferenc, a helyi kéttanerős iskola igazgatója. Ők mondják el, mi újság van a faluban.

— Nagyon jókor jött — kezdi Petro Lajos — van miről számot adni. Éppen most készülünk megünnepelni a helyi szervezet fennállásának 35. évfordulóját. Ebből az alkalomból egy nagyon szép kiállítást akarunk rendezni. Jórészt már összeállt az anyag. Itt vannak a dokumentumok — és egy halom fényképet tesz az asztalra. Közöttük sok a sárguló szélű, hiába, harmincöt esztendő nagy idő! — És itt van az alapító tagok névjegyzéke. Kérem, legalább az úton elsőnek indulók nevét jegyezze fel: Csúz Gyula. Tóth Dezső, Kovács Vilmos, Kelemen Lajos, Szabó József, Nagy György, Petyi László, Danes Antal, Danes László, Kovács Antal, Brusznyai Barna, Kaleta Béla, Sós Lajos, Kovács Béla és Sándor József. Ők alkották az első vezetőséget. Egy év elteltével már hetven tagú lett a szervezet, és mára majd kétszáz tagot számlál. Kezdetben mind a legtöbb helyen, mi is kabaré-esteket rendeztünk, beindítottuk a színjátszást a faluban. A színjátszó csoport a hetvenes évek közepéig működött. A Kaleta Béla által festett színpadképek, kulisszák, egy-egy lépcső, az ernyők, a színpadi ruhák és egyéb kellékek szintén helyet kapnak a kiállításon. Ez a múltunk. Megbecsüljük. A jelenünk sem kevésbé mozgalmas.

— Egy két év kivételével állandóan működött a tánccsoport — mondja Kovács Károly. — Táncosokként kezdték a lányok, majd mikor fiatalasszonyok lettek, beléptek a menyecskekórusba. Mindig részt vettek a járási dal- és táncünnepélyeken. 1958-tól — néhány év kivételével — községünkben rendeztük meg e szép, nyári szórakoztató műsort. Gyönyörű szabadtéri színpadunk van, két évvel ezelőtt mára jubileumi, a huszadik járási dal- és táncünnepély részesei voltunk. Tavaly a kerületi fesztivál miatt „csak" körzetit rendeztünk.

— Ezidén járásunk mutatkozik be Zselizen, (Želiezovce) az Országos Népművészeti Fesztiválon — szövi tovább a beszélgetés fonalát az elnök. — A mi hagyományőrző csoportunk is szerepel. Amit lehet, a népművelés terén, a többi társadalmi és tömegszervezettel karöltve, megteszünk. Bekapcsolódunk a községfejlesztési és -szépítési akciókba, műsoros esteket adunk.

— Ez így igaz — veszi át a szót Varga Ferenc. — Még a gyermeknap megünneplésében is társrendezők voltak. Az egész falu együtt szórakozik a gyermekekkel. Más alkalmakkor is számíthatunk a CSEMADOK

Nagy Gabriella és a napközisek egy csoportja

helyi szervezetének támogatására. A vers- és prózamondók versenyén az érdekeltséget meséskönyvek, emlékalbumok szétosztásával tudjuk növelni — a helyi szervezet jóvoltából.

Az elmúlt iskolai évben két szerencse is érte a közönséget. Befejeződött az új iskola építése és a napközis osztályba tehetséges nevelönőt kaptak. Gabika, így szólítja mindenki a losonci (Lučenec) származású Nagy Gabriellát, akinek üde fiatalságán csak a gyermekekhez való jó szíve és a nevelői képessége tesz túl.

— E két dologgal — folytatja az iskolaigazgató — új távlatok nyíltak falunk ifjú nemzedéke előtt. Alapvető kötelességünk, hogy a tanítás mellett, az iskolán kívüli tevékenységre is több időt fordítsunk és színvonalasabbá tegyük azt. Szép, tágas, jól felszerelt tantermekben tanítunk Illés Jolán kolléganőmmel. Én az első és harmadik osztályosokkal, ő a másodikos, negyedikes gyerekekkel foglalkozik.

— Mennyiben változott a tanítás minősége, a gyerekek iskolai élete az új épület átadásával?

— A régi épületben egy és ugyanazon tanteremben délelőtt és délután két-két osztály váltotta egymást. Elfértünk akkor is, az igaz, mert el kellett fémünk, de így egészen más. A kor nyújtotta lehetőségeket ki tudjuk használni. Gyerekeink azáltal, hogy falusi, összevont osztályban kezdik az iskoláskort, mégsem kerülnek hátrányos helyzetbe, mert megszűnt számukra a zsúfoltság, amely oly sok városi vagy központosított iskola életét megkeseríti. Igaz, nincs külön napközis tantermünk, de az iskola folyosóját, az udvart, az utcát kihasználva elegendő mozgáshoz jutnak. Ebben az iskolai évben már ebédet is kapnak. Losoncról hozzák, a központi étkeztetési konyhából. Itt az ebédlőben, harmincas csoportokban, kényelmesen étkeznek.

— Nincs ennek hátránya, hogy olyan messziről hozzák az ételt?

— Előfordul, hogy áramkiesés vagy más műszaki hiba miatt késnek az ebédhozók, de ez nem gyakori eset. Az étel általában friss, meleg és ízletes. Én is itt étkezem.

— A napközi bevezetése mennyit változtatott a tanulók előmenetelén.

— A napközi kedvező hatása sokoldalúan jelentkezik. Csak pozitív tapasztalatokról számolhatok be. A legszembetűnőbb változás a hátrányos környezetből származó gyerekeknél állt be. Reggeltől estig az iskolában foglalkoztatjuk őket. Értelmi képességeik javulásán ez meg is látszik. Bizony nehéz volt a szellem napsugarát, az írás, olvasás, számolás tudományát bevezetni és elfogadtatni az olyan családokban, ahol a szülök mindehhez nem értenek. Az eredményt abban látom, hogy már ezek a gyerekek is rendszeresen járnak iskolába, tisztább a ruházatuk és a hiányzások is megszűntek.

— Ön szerint milyen munkát fejt ki a nevel őnö?

— Az ő munkája hozta a másik, szintén szembetűnő változást. Tervszerűen, pontosan, rendszeresen, átgondoltan dolgozik. Jól ki tudja használni a segédeszközöket, az audiovizuális eszközöket. Szerencsére mindezt biztosítani is tudjuk a számára. A költségvetésből arra merítünk, amire szükség van. Gabika egy született pedagógusi tehetség. Az elmúlt iskolai évben, akkor kezdett nálunk dolgozni, már megszerveztük az iskolai vérs- és prózamondó úersenyt. A legjobb két szavaiéval és egy prózamondóval. Vas Mariannával indultunk a járási versenyen. A szavalok közül az egyik harmadik helyezett lett, prózamondónk a második. Nos, ez a kislány a kerületi versenyt már megnyerte, így eljutott a Dunamenti Tavasz — fesztiválra, Dunaszerdahelyre (Dun. Streda). Gabika is versenyzett, a felnőttek kategóriájában ért

el kimagasló eredményt a Jókai-napokon. Ebben az évben is megrendeztük a vers- és prózamondók iskolai versenyét. Már meglátszott a gyerekeken, hogy hosszabb ideie foglalkozott velük a tanító néni. A sok )ó közül gond volt kiválasztani a legjobbakat Hat gyerekkel indultunk a járási versenyen, a hatból hárman az első helyen végeztek Vas Marianna ismét remekelt, csatlakozott hoz zá, nagy büszkeségünkre, Petro Júlia es Csicsman Annamária. Semmit sem érne ez a kimagasló teljesítmény, ha a többi gyermek fejlődésére nem figyelnénk. Most színdarabot tanítunk, a Táncos csizmát. Ügyes gyerekeink vannak, lehet velük foglalkozni. Vétenénk, ha nem fejlesztenénk a tehetségüket Azért mertem a táncos-zenés mesejáték betanításába fogni, mert ezek a gyerekek egyformán jól szavalnak, énekelnek, táncolnak és mondanak prózát, ha kell. Hogy mindezt felfedeztük bennük és dobogóra visszük őket, ebben látom a napközi jelentőségét. Az elkövetkező tanévben, a beiratkozások szerint, már lényegesen több gyerekre számíthatunk, mint az idén. Ezért bővíteni kell a tanerők számát. Szeretnénk még egy napközis nevelönőt felvenni. Szükség lesz rá.

Nincsen öröm üröm nélkül. A helyi nemzeti bizottságon Cerovsky László elnökkel és Palcso Béla titkárral beszélgettem. Elmondták, hogy az iskolaépítést két szakaszra tervezték. Az egyik szakaszban maga az iskola épülete készült el, ennek nagyon örülnek, de a tornaterem és a pedagógusi lakások megépítése, amely az előzetes tervben szerepelt, mára kétségessé vált. Tornaterem mindenképpen kell, ezért az elöregyártott, faelemekből megépíthető tornaterem mellett döntötték. Megvalósítása a nyolcadik ötéves tervben várható. A választási program tartalmazza egy kéttantermes óvoda megépítését, ahhoz konyha is tartozna, így megoldódna a napközisek étkeztetése is. Ezt 1985-ben kezdik megvalósítani.

— Nálunk, a felszabadulás után, meglehetősen jó állapotú középületek voltak — mondja Cerovský László. — Ezért akkor rögtön nem kellett újat építeni. Mára szinte mindenünk elavult. A legrosszabb állapot ban az iskola volt, ahhoz fogtunk hozzá elsőnek. Az óvodánk zsúfolt és nem elégíti ki a kor követelményeit, ez lesz a második megoldandó feladat. Az üzlethálózat már korábban elavult, tíz évvel ezelőtt provizórikus épületben helyeztük el a fűszerüzletet, bizony mára az is nagyon ütött-kopott lett. Itt a döntés joga a Jednota fogyasztási szövetkezeté is. Az ö terveik szerint 1986- ban kezdődik meg egy négy üzlethelyiségből : fűszer-, zöldség-, kenyér- és húsboltból, valamint vendéglőből átló bevásárlóközpont építése.

Nyak- és tengelytörő út vezet Losoncról Vükébe. Éppen e rossz útviszonyok miatt veszítette el a falu a távolsági autóbuszjáratokat. Elzártabbak lettek ezáltal a nagyvilágtól. Az Útépítő Vállalat már javítja az utat, de lassan haladnak. Félő, hogy elfogy az útjavításra szánt összeg, még mielőtt Vükére érnének.

Mindezen gondok ellenére a falu él és eredményeket mutat fel. A pezsgő kulturális életet nemcsak a CSEMADOK helyi szervezete biztosítja. Szépen működik a könyvtár is. Az ifjúsági szervezet tánccsoportja modern táncokat tanul be és ad elő. A nöszövetség helyi szervezete hidegkonyha-tanfolyamot indított. Két társadalmi szervezetet, a kisállattenyésztők és a kertészkedök szervezetét pedig éppen mostanában alakították újjá. Sok függ az emberek tenniakarásától. Vükén nem hiányoznak a lelkes vezetők, gyerekek és felnőttek együtt viszik szét a falu jó hírét a nagyvilágba. piSTER MAGDA

(A szerző felvételei)