A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-25 / 22. szám
A Gsemadok életéből EGY ÉNEKKAR SZÜLETÉSE Március elején kaptam egy levelet, aminek tartalma meglepett, ugyanakkor nagyon meg is örvendeztetett, hiszen olyan közös összefogásra szóló felhívást közölt, amihez foghatóról mindmáig nem volt tudomásom. De minden bevezető és magyarázkodás helyett álljon itt a szövetkezet elnöke által írt levél: „A Bodolói Egységes Földművesszövetkezet vezetősége a mindennapi termelőmunka mellett igyekszik gondot fordítani dolgozóinak sokoldalú szellemi és kulturális fejlődésére is. Az aktív kulturális tevékenység egyik konkrét lehetőségét haladó népi hagyományaink ápolásában látjuk. Szeretnénk megteremteni nálunk is a közös éneklésnek, az énekkari mozgalomnak gyümölcsöző alapjait, annak rendszeres és fokozatos továbbfejlesztését. E nemes cél érdekében fordulunk segítségért községeink állami vezetőihez, a kultúrát szerető és az azt ápoló csoportok irányítóihoz, önzetlen, lelkes szervezőihez. Ezúton meghívunk az első közös megbeszélésre, amely 1984. március 19-én lesz a szövetkezet igazgatósága tanácstermében." A március 19-i első találkozón nem vehettem részt, mert éppen a fővárosban voltam, sőt a másodikra sem jutottam el, de az énekkar első próbáján már ott voltam. Előtte persze felkerestem a szövetkezet elnökét. Köteles Ágoston mérnököt, akit közel harminc éve ismerek, s akivel négy évig együtt koptattuk Komáromban (Komámo) az iskolapadot. Kettőzött volt tehát az örömöm, hogy az énekkar-alapítás ötlete, szándéka éppen itt fogant, itt, Kelet-Szlovákia egyik legnagyobb mezőgazdasági üzemében, amely hat helységet tömörít, összesen 6 500 hektár területen gazdálkodik, s a nyugdíjasokon kívül 850 állandó dolgozót foglalkoztat. Természetesen az imént idézett levél kaprosán elsősorban az érdekelt, hogy mik voltak azok az indítékok, amik a szövetkezet vezetőségét egy ilyen szokatlan, de minden tekintetben egy tágabb közösségi ügyet és gondolatot szolgáló határozat meghozatalára késztették. Az első próba — Mindennek megvan a maga előzménye — tájékoztatott Köteles Ágoston. — A mi szövetkezetünk korábban is támogatta azokat az együtteseket, amelyek területileg hozzánk tartoztak. Ezen kívül a Somodi Járási Dal- és Táncünnepély szervezésében is aktívan részt vettünk évtizedek óta. A legutóbbi években a Bódva népművészeti együttesnek nyújtottunk jelentős anyagi támogatást. Mindez azonban csak részeredményekhez vezetett. Ezen kívül támogattuk a hozzánk tartozó községekben tevékenykedő tömegszervezeteket is; jöttek, kérték a támogatást. A szövetkezet vezetősége megpróbálta a meglevő anyagiakat úgy elosztani, hogy minden tömegszervezet számára jusson valami. A tömegszervezetek ezt a segítséget úgy viszonozták, hogy a csúcsmunkák idején segítettek nekünk. De bármennyire is igyekeztünk, igazságosan nem lehetett elosztani az anyagiakat, mert nem volt olyan mérték, amihez igazodhattunk volna. Mert mi szerint adtunk volna anyagi támogatást? Aszerint, hogy egy-egy helységből hányán dolgoznak a szövetkezetben? A lakosság száma szerint? Esetleg a tömegszervezetek létszáma szerint? Netán a tevékenység alapján? Viták, nézeteltérések keletkeztek ebből. Sok töprengés árán így született meg az at ötlet, hogy egy közös énekkart alakítunk a helyi nemzeti bizottságok és a tömegszervezetek összefogásával, s ezt az énekkart a szövetkezet kulturális alapjából fogjuk fönntartani. — így elmondva ez nagyon egyszerűnek < látszik. Gondolom, a döntés azonban nem volt ilyen egyszerű, hiszen az erkölcsi felelősség mellett jelentős anyagi terheket is vállalt ezzel a szövetkezet. -— Valóban. így van. De volt egy célunk, hogy olyan csoportot hozzunk létre, amely emberi szempontból is összefogja a szövetkezet tagságát. így viszonylag igazságosabban osztható el mindaz, ami a kulturális alapunkból erre a célra felhasználható. Ha a munka megindul, s eredményes lesz, akkor célt értünk. Az együttes megalakításával az egyes helységekben tevékenykedő éneklőcsoportok természetesen tovább is megmaradnak, de a hat község kulturális életét ez az együttes újraalapozhatja és továbbfejlesztheti. — Milyen volt a két előkészítő tanácskozáson a hangulat? A meghívottak hogyan fogadták a kezdeményezéseteket? — A helyi párt- és állami szervek, a művelődési központok vezetői, valamint a CSEMADOK járási bizottságának a képviselői egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy az elképzelés jó. — A kórust illetően milyenek az elképzeléseitek? — A szövetkezet vezetősége úgy látja, hogy akkor lesz értelme ennek a kezdeményezésnek, ha legalább 60 tagja lesz a kórusnak, de inkább 80—100 tagú együttest szeretnénk kialakítani. Még azt szeretném hangsúlyozni, hogy mindezt nem azért szerveztük meg, mert nincs elég dolgunk-gondunk. Rengeteg a tennivalónk a gazdaságban! De erre is szükség van, erre is oda kell figyelni. Nem sokkal később Pelegrin József mérnökkel, a Bodolói HNB elnökével is találkoztam. — Örülök, hogy megalakul ez a kórus — mondta. — Egy ilyen együttes létrehozása a közösségi gondolkodást is elősegíti majd. — A helyi tanácstól mit kaphat az énekkar? — Az elvi támogatás mellett a próbákra minden hétfőn az énekkar rendelkezésére bocsájtottuk a kultúrházat. FO SZEMPONT AZ IGÉNYESSÉG Az érsekújvári (Nővé Zámky) járás valamenynyi magyar nyelvű alapiskolájában készültek a kisdiákok a járási vers- és prózamondó versenyre. Az elődöntőkben több mint 100 gyerek indult, a járási versenyen 46-an szerepeltek, a kerületi döntő után pedig Racska Gábor (Köbölkút — Gbelce), Sulczi Péter (Muzsla — Muzla) és Szabó Erzsébet (Érsekújvár — Nővé Zámky) már az országos versenyre készülnek. A IV. kategóriában Kiss Ildikó képviseli majd járásunkat az országos döntőben. A középiskolások is szép számban képviselték iskoláikat a járási versenyen, kevesen kapcsolódtak be azonban a felnőttek közül, mindössze hatan. A járás legszínvonalasabb versenye Stúrovo volt, ahol a gyermek színjátszók, kisszinpadok és bábcsoportok versenyeztek. Igazi fesztiválhangulat uralkodott a zsúfolt nézőtéren. A csoportok bemutatója is színvonalasabbra sikerült, mint az előző években. Nagy meglepetést szerzett a helyi alapiskola színjátszó csoportja, a Hahota, amely zenés játékával az első helyen végzett. Második helyre is a helyiek kerültek, a harmadik helyen az Érsekújvári Alapiskola Fülemüle színjátszó csoportja végzett. Az érsekújváriak kisszinpada a Tökmag szintén kellemes színfoltja volt a versenynek. A Nevenincs bábcsoport az egyetlen színvonalas bábcsoportja járásunknak. Népi játékokkal mutatkozott be a vendégként szereplő Hégli Marianna vezette stúrovói Alapiskola legfiatalabb kisszinpada. A Hahota, a Nevenincs és a Csángáló — mindhárom csoport részt vesz a Dunamenti Tavaszon is. A verseny zárórésze a felnőtt színjátszók járási fesztiválja volt, amely négy napig tar-A Fülemüle színjátszó csoport tagjai a Peti és • az oroszlán c. mesejátékban Németh L. felvétele Köteles Ágoston mérnök, a bodolói (Budutov) szövetkezet elnöke és Mázik Mihály, az énekkar karnagya A bodolói szövetkezet felhívása óta nem telt el egy hónap, s március 10-én a szövetkezet autóbuszai Makrancról (Mokrance), Debrődröl (Debracf), Jánokról (Janik), Somodiból (Drienovec) és Péderből (Peder) a bodolói kultúrházba szállították az énekkarba jelentkezett 71 szövetkezeti dolgozót. A kórus vezetését Mázik Mihály vállalta, aki több mint húsz esztendeje vezet kórust, illetve éneklöcsoportot. — Nagy felelősséget érzek a kórussal szemben — mondta, amikor találkoztunk — hiszem azt, hogy az adott feltételek mellett eredményes munkát fogunk végezni. Alig negyed órával később a bodolói kultúrházban mór együtt énekelt a vegyeskar; Le szokott a nyárfa levele hullni, A Szeretőm meg szokott haragudni... A felhangzó népdal, úgy érzem, a hat faluból alakult új közösséget fogta egybe. Én pedig, elmenöben, azon töprengtem, hogy vajon lesz-e holnap, holnapután egy-két, esetleg több követője a bodolói példának?! Lesz-e néhány szövetkezet, néhány olyan szövetkezeti vezetőség, amely felismeri, hogy a mindennapi munka, a termelési feladatok mellett szükség van az együvétartozás egyéb lehetőségeinek a megteremtésére is? Hinni szeretném, hogy lesz néhány! GÁL SÁNDOR Fotó: a szerző tott, és 5 csoport mutatkozott be a zsűrinek és a közönségnek. Valamennyi résztvevő csoport a CSEMADOK helyi szervezetét képviselte. Hárman közülük: a stúrovói, besenyői, (Besenov) muzslai csoport zenés vígjátékot ill. bohózatot mutatott be. A legjobb női alakítás díját Miháiyiné Nagy Magdolna, a legjobb férfi alakítás díját a kürti (Strekov) Kovács József, és a rendezői díjat a szimöi (Zemné) Pénzes Ilona kapta. Több jó szereplőt dicséretben részesített a zsűri. A verseny és a csoportok színvonaláról is elmondhatjuk, hogy az eddigi legjobb volt. A versenyeket a jnk és a CSEMADOK jb közösen rendezte. Valamennyi versenyen elhangzott dicsérő szó, de az igényesség továbbra is követelmény. Főleg a darabválasztásra és a dramaturgiai munkára kell a jövőben nagyobb hangsúlyt fektetni csoportjainknak. DÁNIEL ERZSÉBET 7
