A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-04 / 19. szám

A „ KERÍTÉS

Arra kérjük a gyüjtötársakat, hogy írják meg rovatunknak, mit gyűjtenek, mikor kezdték el e kellemes és hasznos időtöltést, mit szeretnének tudni egyes gyűjtési ágakról. Ha mód lesz rá, dióhéjban bemutatjuk majd az egyes érdekesebb gyűjteményeket. Várjuk tehát a leveleket, a kérdéseket és a rovat tartalmára vonatkozó ötletes tanácsokat is.

TANÁCSOK KEZDŐ BÉLYEGGYŰJTŐKNEK I.

Az igazi bélyeggyűjtő minden bélyeget eltesz, amihez hozzájut, még ha az a minden napi levelezésben milliószámra használt legközönségesebb címlet is. A kezünkbe kerülő példányokat mindig meg kell néznünk, mert a levélen lévő bélyegek sok esetben értékesebbek. mint a leáztatottak. Az 1880 előtti borítékokat, lapokat különös gonddal kezeljük, de a modern kiadásoknál is a lebélyegzés, esetleg a bélyegen mutatkozó rendellenesség (tévnyomat) albumunk díszévé tehet egy-egy borítékot.

A pecsételt bélyeg segít megismerkedni a gyűjtés legfőbb szabályával: csak kifogástalan állapotban levő darabot tegyünk el. Ettől csak nagyon ritkán, főleg az ún. klasszikus (általában 1900 előtt megjelent) bélyegeknél tekinthetünk el. Az albumba helyezett darab csak olyan lehet, amelynek előoldalán a kép sértetlen, tiszta bélyegzésü, papírja teljes és gyürödésmentes, nincs elvékonyodva (a fényforrás felé tartott bélyeg elvékonyodott részén világosabb), nincs beszakadva, fogazata körös-körül ép.

Ha kiválasztottuk az áztatásra szánt anyagot, a bélyegeket kb. 1 centiméteres „kerettel" kivágjuk, nehogy megsérüljenek, azután hideg vagy langyos vízzel áztassuk addig, amíg a bélyegek elválnak a papírtól. A leáztatott darabokat képoldalukkal fektessük itatósra. majd szikkadás után két itatóslap között préseljük. Az áztatásnál ügyelni kell, hogy ne kerüljön a vízbe olyan színes borítékdarab, amely megfestheti a többi példányt. Vannak bélyegek, amelyek vízben elvesztik színüket, a vízre érzékeny festékü bélyegeket a katalógusok általában jelzik.

Jelenleg többen gyűjtik a használatlan bélyegeket, mint a pecsételteket. Az új példányok is csak akkor értékesek, ha a kép- és a hátoldal is tükörsima, olyan, mint a postai forgalomba hozatal alkalmával. A pecsételetlen bélyegeket berakókönyvben őrizhetjük meg, albumba csak védőtasakba való helyezés után ragasztjuk. Ha a bélyegragasztót közvetlenül a bélyeg hátoldalára rögzítjük, a ragasztás nyomot hagy, és a bélyeg nem lesz többé ún. postatiszta. A postatiszta bélyegeket enyvezésük sértetlensége érdekében ajánlatos csipesszel megfogni. A védőtasak (szakmai néven: fila) a bélyeget a képoidalon is védi az idővel jelentkező sárgulás, fakulás, por- és nedvességártalom ellen. A filát mindenütt árusítják, ahol bélyegkellék kapható, de magunk is készíthetjük, sőt a sokféle méretből időnként hiányzó nagyságúakat még az is kénytelen maga csinálni, aki egyébként szívesebben vásárolná készen.

Nem szeretem a kerítéseket. Azt hiszem azóta van ez így, hogy egyszer felakadtam a zsélyi Zichy-kastély lándzsás vaskerítésén (szerecsendiót akartam „lopni" s az intéző megkergetett). Ellenszenvesek voltak a régi falu hevenyészett lészái, fa-, léc-, deszkakerítései és ellenszenvesek a megszépült mai falu csicsás kerítéscsodái is. Régen azért jobban értettem, mi célt szolgálnak, kertjeiket óvták egymástól, egymás jószágától az emberek. Sokszor nagyon is kellett a jó kerítés. Emlékszem egy szerencsétlen tyúkunkra, amelyik a kerítésünk alatt átmászott a szomszédék szérűjére: a szomszédasszony ügyesen elkapta és iszonyú dühében elevenen megkopasztotta (szelíd falusi szadizmus!) A kerítések régebbi funkciója ma már újabbal bővült: díszíteni, csinosítani akarják a virágoskertek közül kiemelkedő, sátortetős, sokablakos, manzardszobás, emeletes falusi házak elejét: szaporodnak hát a kőből rakott, betonból emelt, kovácsolt vasból alkotott, ízléstelen kerítés-monstrumok.

De ha szerények, ha kevésbé hivalkodók, ha ízlésesek is (elvétve ilyennel is találkozhatunk), számomra akkor is ellenszenvesek, riasztók, s menten elmegy a kedvem attól, hogy meglátogassam régen látott, kedves ismerőseimet, ha ilyesmit pillantok meg a házuk előtt. Mintha minden kerítés mögül egy láthatatlan mérges kutya vicsorogna rám.

Több, mint egy negyedszázada vagyok már városlakó, igaz, nemrégen még a város peremén, kis családi házban laktam, amit azóta már lebontottak, széttártak — a kerítésével együtt.

Ezen a lakótelepen, ahol ma élek, nincsenek kerítések se drótból, se vasból, se terméskőből.

De: tényleg nincsenek? — töprengek.

Bizony vannak, méghozzá tökéletesen láthatatlanok, vagyis sokkal tökéletesebbek, mint a fentebb felsorolt falusi „műremekek".

Ilyen láthatatlan kerítésekkel vagyunk el-Jogi tanácsok

N. M. olvasónk apaság megtagadási perben kér felvilágosítást, amelyben a bíróság még nem hozott ítéletet. Az eset a következő: „Az anya férje azt állítja, hogy a házasság tartama alatt született gyermeknek nem ő az apja. A bíróság orvosszakértői bizonyítást rendelt el. amelynek eredménye: az orvosszakértő a férj apaságát kizárja." Olvasónk kételkedik a vérvizsgálat helyességében és a szakértő pártatlanságában

A Családjogi Törvény kimondja, hogy a házasság megkötésétől számítva a házasság megszűnése utáni 300-ik napig terjedő időben született gyermek apjául az anya férjét kell tekinteni.

Ezt a jogi vélelmet csak rendes bírósági perrel és törvényes bizonyítási eljárással lehet megdönteni. Ezután a bíróság jogerős ítéletet mondhat.

Az apaság megtagadási perben a bíróság csak akkor mondhatja ki, hogy az anya férje nem a gyermek apja, ha a gyermek a házasság megkötése utáni 180-ik és a házasság megszűnése után eltelt 30-ik nap közötti időben született, és a férj apasága ki van zárva.

Ilyen kizáró ok lehet az orvosszakértői bizonyítás során eszközölt vérvizsgálat eredménye, amely az érvényes biológia genetikai és általános örökléstudományi ismeretek mai állása alapján kizárja, hogy a gyermek az illető férfitől (az anya férjétől) származzék. Ez alapjában véve tehát orvosi (szak) kérdés.

A vérvizsgálatot a bíróság által kinevezett orvosszakértö végzi, aki a Polgári Perrendtartás és a bírósági szakértőről szóló törvény értelmében fogadalmat tett, hogy feladatát pártatlanul, részrehajlás nélkül fogja végezni. Ha a vérvizsgálat olyan eredményt ad, miszerint az anya, a gyermek és az apa vércsoportjai alapján az illető férfi apasága ki van zárva, akkor a bíróság rendszerint még egy vérvizsgálatot rendel el. Ennek foganatosításával más szakértőt is megbízhat. Két egybehangzó szakértői vélemény esetén a bíróság ezek alapján dönt, és ha mindkét vérvizsgálat kizárta a férj apaságát, akkor az apaság megtagadási keresetnek helyet ad. Ha a második vérvizsgálatnak más az eredménye, mint az elsőnek, akkor a bíróság még egy harmadik ellenőrző vérvizsgálatot rendel el.

Ha a vérvizsgálat nem zárja ki az illető férfi (a férj) apaságát, a bíróság a keresetet elutasítja.

Az I. fokú bírósági ítélet ellen bármelyik fél adhat be fellebbezést, minek helyénvalóságáról a kerületi bíróság dönt. A fellebbezésben kifogásokat lehet emelni a szakértői

bizonyítás eredménye és a szakértő eljárása ellen, ha erre tárgyilagos és1 bizonyítható okok vannak. Alaptalan gyanúsításoknak és általános, ténybelileg meg nem alapozott véleményeknek és kifogásoknak azonban nincs helyük! Bíróságaink a szocialista törvényesség elvei alapján járnak el, döntéseiket a bizonyítékok szabad mérlegelése, az érvényes törvények és az elfogadott bírói gyakorlat alapján hozzák meg.

A bíróság döntése, illetve a per jogerős befejezése előtt korai volna véleményt mondani vagy kritikát gyakorolni.

Cs. M. királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) olvasónk baleseti kártérítés ügyében kér tanácsot Édesapja mint építésvezető hivatalos ellenőrző útja során autóbusz-baleset áldozata lett Azt kérdezi, hogy özvegy édesanyjának lehet-e kártérítési igénye és jár-e neki özvegyi nyugdíj?

Az autóbusz utasaként elszenvedett halálos balesetért elsősorban az autóbuszt üzemeltető vállalat felel (ČSAD vagy más közlekedési vállalat). Kártérítés a Polgári Törvénykönyvben meghatározott feltételek mellett jár.

Ha édesapja az autóbusz-balesetet munkája közben, például hivatalos szolgálati útján szenvedte, akkor a balesetét foglalkozásbeli munkabalesetnek kell tekinteni, s ez esetben a kárért a munkaadója felel a Munka

kerítve egymástól mi, új lakótelepek újdonsült lakói. Kell lenni ilyen kerítéseknek, másképp érthetetlen lenne, hogy több, mint egy esztendei szomszédság után sem ismerik egymást az emberek. Áthatolhatatlanabb kerítések ezek, mint amelyikre hajdan fölakadtam, ezen még a köszönés sem hallatszik át, nem is hallatszhat, hiszen nem köszönnek egymásnak az emberek, nem köszönünk egymásnak.

Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy ezek a láthatatlan kerítések az embereket is láthatatlanná varázsolták, a legközelebbi szomszédok sem látják egymást, nem kérdezik meg reggelente, hogy s mint vagyunk kedves szomszéd, hogy aludt, hogy szolgál az egészsége, hát a gyerekek, nem betegek? Mikor ülünk már össze egy kis jóízű beszélgetésre, vagy egy sakkpartira?

Azt hittem, hogy csak a mi lakótelepünkön, a mi lépcsőházunkban ilyen a helyzet, de ismerőseim, akik már hosszú évek óta ilyesféle lakónegyedben laknak, meggyőztek az ellenkezőjéről: csaknem mindenütt láthatatlan kerítéssel óvják magukat az emberek egymástól.

De mit is óvnak tulajdonképpen ilyen vak szenvedéllyel? A tekintélyüket? Házinövényeiket? Kaktuszaikat? Aranyhalaikat a kivilágított akváriumokban? Kanárimadarukat? Törpepapagájukat? Álmaikat? Ábrándjaikat?

Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy ha valaki véletlenül és váratlanul rámköszön a lépcsőházban, megrökönyödök és ámulok, azután elkönyvelem magamban: ez sem régen jöhetett fel valamelyik faluból, itt majd hamarosan levetkőzi sőt szégyellni fogja ezt a szokatlan szokását.

Mert ennek a láthatatlan kerítésnek, amelyik külön-külön körülvesz bennünket tulajdonképpen közöny a neve.

Közöny, amely minden kerítések között a legellenszenvesebb, legutálatosabb, ezt érzékelve már-már rokonszenvezni kezdek a hatalmas, fennhéjázó és dölyfös falusi kerítésekkel.

Hiszen azokat legalább kalákában, közösen, egymást kisegítve építik és szépítik: rokonok, szomszédok, ismerősök.

ZS. NAGY LAJOS

Törvénykönyv 190. és annak további szakaszai szerint. Ez a kártérítési igény az esetleges gyógy- vagy kezelési költségek, a temetéssel járó kiadások megtérítésére, az elhunyt eltartására utalt személyek eltartási költségeire, a tárgyi kár megtérítésére, valamint a hátramaradottak egyszeri kártalanítására vonatkozik. A temetési költségek közé tartozik a sírkő felállítási költsége, legfeljebb 5 000 Kčs összegben, valamint az özvegynek járó 3 000 Kčs egyszeri kártalanítás. Árvajáradékra jogosult gyermek esetében ennek 5 000 Kčs egyszeri kártalanítás jár.

Az Állami Biztosító, vagy a cég, esetleg a kötelezett személy a kötelező szavatossági biztosítás, ill. az egyéni szerződéses biztosítás alapján folyósítja a kártérítési összegeket a kártérítésre kötelezettek helyett. A biztosító a kárra előleget adhat addig is, amíg a felelősség kérdését esetleg a bíróság megállapítja. Kártérítési igényüket azonban idejében bíróságilag kell érvényesíteni, mégpedig a balesettől számított egy, illetve két éven belül.

A 60 éves özvegynek a társadalombiztosítási előírások értelmében özvegyi nyugdíjra van igénye, amennyiben az elhunyt teljesíti a rokkantsági vagy öregségi nyugdíjra előirt feltételeket (a megkövetelt alkalmazási időt). A nyugdíjra való igényt a járási nemzeti bizottság szociális biztosítási ügyosztályán az előírt nyomtatványon kell érvényesíteni.

Dr. B. G.

19