A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-04 / 19. szám

Vass Ferenc törzsőrmester

utóbbi hetekben, hónapokban annyi mindent hallottam a Liptovský Mikuláš-i Csehszlovák Szovjet Barátság Katonai Műszaki Főiskoláról, hogy nem tudtam tovább ellenállni a kíváncsiságomnak: elintéztem mindent, ami egy ilyen katonai objektum megtekintéséhez szükséges, és nekivágtam az útnak.

Bratislavában már tavaszias volt az idő. Liptovský Mikulásban viszont mínusz tizenkilencet mutatott a katonai főiskola bejáratánál az őrszoba falára függesztett hőmérő. A hőmérő láttán — körülbelül másfélméteres lehet — meg kellett állapítsam, hogy mégsem voltak túlzottak azok az adatok, amikhez ideutazásom előtt hozzájutottam. Persze már akkor kezdtem sejteni, hogy jobb lesz ha hagyom a számokat meg a legeket, amikor az autosztráda egyik magaslati pontjáról megpillantottam a völgyben elterülő iskolát. Akár egy városnegyede is lehetne a városnak!

Tizenegy főiskolai hallgató — valamennyien magyar tanítási nyelvű iskolákban érettségiztek —, egy fiatal őrnagy és egy alezredes várt rám az iskola egyik klubjában.

— Azt szerettük volna, ha többen is eljöhettek volna erre a beszélgetésre — szabadkozott az alezredes —, de ma van a téli honvédelmi versenyünk, soknak oda kellett menniük azok közül, akikkel eredetileg számoltunk, néhányan ráadásul olyan feladatokat kaptak a laboratóriumokban, amiket már nem lehetett másra bízni. Az utóbbiakat esetleg később idehívhatjuk.

— Mint általában, most is kiderült, hogy éppen azok nem tudtak eljönni, akikre a legnagyobb szükség lett volna.

— Nem mehetnénk utánuk? Kérdem az alezredestől.

Kiss Géza törzsőrmester- Hr

" Mr■ ~

m

— Semmi akadálya, bár sok időt igényel, mert mint láthatta, elég nagy az iskola és a laboratóriumok sem egy épületben vannak.

Hogyan lehetett volna a távolság akadálya annak, hogy olyan fiatalokkal beszélgessek, akik elfogulatlanul és bizonyos fokig már szakszerűen tájékoztathatnak mindarról, ami érdekelt, ami miatt ideutaztam. Nekivágtunk a hatalmas komplexum épület-labirintusnak. Meglepett, hogy csak egyszer-kétszer kellett kimennünk az udvarra, ha másik épület felé vettük az irányt. A legtöbbjük átjárókkal volt összekapcsolva. A mínusz tizenkilenc fokos időben csak örülni tudtam ennek.

Végén még szerencsém is volt. Mind a három fiatalt, akikkel feltétlenül meg akartam ismerkedni, ha nem is egy laboratóriumban, de egy épületben találtuk. Katonáéknál nagyon fontos a rangok és a rangidősség tiszteletének betartása, ezért először Kiss Géza törzsőrmestert, az iskola negyedikes hallgatóját kerestük fel az egyik laboratóriumban. Éppen egy számomra ismeretlen berendezés mellett foglalatoskodott. Fontos méréseket végezhetett, mert oda sem nézett, amikor nyílt az ajtó. Mért és jegyzetelt.

Megvártam míg befejezi a munkáját.

— Észrevettem, hogy lefényképezett —■ mondta, miután bezárta jegyzetfüzetét. Semmi kifogásom ellene, csak azért mondom, mert nem ez a környezet jellemző az én munkámra. Most csak átruccantam ide, ellenőrizni akartam néhány olyan adatot, amely feltétlenül pontos mérést igényelt.

Az iskola madártávlatból